Ha valaki 20 évvel ezelőtt, egészen pontosan február 2-án hajnalban álmatlanul kapcsolgatta a televíziót, nagy eséllyel részese lehetett egy médiatörténeti mérföldkőnek. Ugyanis ekkor volt az első élő, magyar nyelvű amerikaifutball-közvetítés. Az volt a Super Bowl XXXVIII, amit a Sport Televízióban Méhes Gábor és egy bizonyos Baló György kommentált, a többi pedig – ahogy mondani szokták –, már történelem.
Azóta egyetlen olyan játékhét sem telt el úgy, hogy ne lett volna magyar nyelvű közvetítés a világ legnépszerűbb major sportjából, ami itthon is elképesztő népszerűségre tett szert. A hatások felsorolásába semmiképp sem kezdenénk bele, most elég csak egy példa: nemcsak kifejezéseket, szituációkat, hovatartozást vettünk át, hanem bizonyos hasonlatokat is. Például valaminek a koronaeseményére már mi is előszeretettel használjuk, hogy az annak a Super Bowlja.
A Super Bowl a reklámok Super Bowlja, az Egyesült Államokban legalábbis biztosan. Nézettségben egyébként sincs párja „odaát” az NFL-nek, amely pusztító dominanciával utasítja maga mögé az összes többi ligát és sportágat – nem véletlen, hogy a döntő marketingszempontból is a hegy teteje.
Az Egyesült Államok történetének 32 legnézettebb műsorából 31-et a Super Bowlok adnak (szép volt, M.A.S.H.), ennél jobb alkalom nincs arra, hogy a vállalatok a lehető legnagyobb embertömeget szólítsák meg. Noha a televíziós nézettség 10 évvel ezelőtt volt a topon és a streamingrobbanás szignifikánsan lenyomta a számokat, a 100 millió ember attól még 100 millió ember.
A sportág jellegéből adódóan rengeteg a játékmegszakítás, amiből következik a számtalan eladható reklámhely. Minden évben változik, hogy melyik csatorna a jogtulajdonos, idén először pedig kétféle „eredeti” közvetítés is lesz, hiszen a CBS mellett a Nickelodeon is élőben, saját kommentátor-felállással sugározza a finálét.
Igen, a Nickelodeon is beszállt a promóháborúba, hiszen célközönségként a gyerekeket sem lehet figyelmen kívül hagyni, innentől kezdve pedig Noah Eagle-nek (sportközvetítő), Nate Burlesonnak (korábbi NFL-elkapó), SpongyaBobnak, Csillag Patriknak és Languszta Larrynek az lesz a feladata, hogy a lehető legtöbb fiatal szempárt vonzzák oda a képernyők elé (ez nem vicc, tényleg így fest a szereposztás). Egy lurkót aligha érdekel, ahogy Patrik magyarázza, hogy kilenc éve Pete Carroll miért hívott passzjátékot futás helyett, de ha utána jön egy Doritos-, egy Marvel-, és egy Disney World/Disneyland-reklám, máris bővülhet a bevásárlólista, vagy a hétvégi program egy mozival, esetleg egy vidámparkos kiruccanással, ahol még a győztes irányítót is el lehet kapni mulatás közben.
Persze a hirdetők többsége nem a gyerekeket célozza meg, hanem a 18-49-es korcsoportot. A kisfilmek legjava nekik szól, ebben nincs semmi újdonság. A reklámokban viszont van, mert egy magára csak kicsit is adó óriáscég külön készít erre az alkalomra egyet. Vannak viccesek, érzelmesek, akciódúsak, konkurenciának beszólósak, letisztultak, igazából minden olyan műfaj megjelenik, ami a hétköznapokban is. A sztárparádé viszont olyan szintet ér el, hogy azzal már nehéz tartani a tempót. Lehetetlen küldetés lenne akár csak a töredékét is felsorolni azoknak a hírességeknek, akik már szerepeltek Super Bowl-reklámban, és nem csak filmcsillagokról van szó. De ha már náluk tartunk, Hollywood nem kizárólag színészekkel biztosítja a reklámvérengzés humánerőforrását, a rendezők is kiélhetik ilyenkor kreativitásukat.
Ridley Scott minden idők egyik legjobb SB-gyöngyszeméért felelős (1984, Apple), de David Fincher, Zack Snyder, Gore Verbinski, Clint Eastwood és a Coen testvérek is alkottak már maradandót ebben a kategóriában – a teljesség igénye nélkül.
Idén egy újabb nagyágyú csatlakozik hozzájuk, akinek a munkásságát senkinek sem kell bemutatni. Martin Scorsese viszont úgy érezte, hogy még nem teljes a rezüméje, ugyanis Super Bowl-reklámot még nem rendezett (2020-ban viszont szerepelt a Coca-Coláéban), úgyhogy most eljött ennek is az ideje. A szoftverekkel foglalkozó Squarespace talán rádöbbent, hogy tavaly nem volt elég felvonultatni egyszerre Zendayát, Winona Rydert, Adam Drivert, Keanu Reevest és John Malkovich-ot, 2024 legyen „Marty” éve, a marketing és kreatív osztály pedig szusszanjon egyet. Ennél többet egyelőre nem tudunk, tehát a szereplőgárdát és a sztorit is homály fedi.
A 81 éves legendát egyre kevésbé foglalkoztatja a mozifilmek „egészséges” időbeli kiterjedése, vagy mondjuk a vágás, most viszont nagyjából két kólaszürcsölésnyi és három csipszmártásnyi ideje lesz arra, hogy nagyot gurítson, persze szerencséjére a szpotokat el lehet nyújtani hosszabbra is, időarányos extra felár mellett.
Nem csak a produkció elkészítése költséges, hiszen a világ legdrágább reklámidejét veszik meg ekkor a hirdetők. Fél percért körülbelül hétmillió dollárt kérnek a csatornák, de ez sem riaszt el senkit: a CBS már novemberben bejelentette, hogy szinte az összes hely elkelt, de ebben sincsen semmi meglepő. Aki lemarad, kimarad, és sok brand számára már az végzetes pofon lenne, ha rajthoz sem tudna állni a világ legnívósabb reklámversenyén.
A gyártók azzal is tisztában vannak, hogy nézők tömkelege ül le csak azért Super Bowlt nézni, hogy a reklámokat lássa. Őket nem érdekli, kié lesz a Vince Lombardi-trófea vagy kit választanak MVP-nek, a lényeg, hogy ezen az „időszakos kiállításon” ők is végigmenjenek. Aztán másnap a saját munkahelyükön megvitatják, milyen volt Ben Affleck fánkárusként, miként brekegték össze a békák a Budweiser szótagjait, eszükbe juttatta-e a tönkrement távkapcsolatukat a Google, majd vesznek egy Snickerst, nehogy úgy járjanak, mint Betty White.
Ha hisszük, ha nem, ez a hullám is elérte Magyarországot, és már egy ideje léteznek olyan Super Bowl watch partyk, amiket amerikai közvetítéssel néznek, csak azért, hogy a csirkeszárny mellé a reklámokat is zabálhassák a résztvevők. Arra viszont egyelőre nincs adat, hogy ezek után hányan váltottak mosóport vagy biztosítót hazánkban.
Ahogy magyar megfelelőt sem találunk ilyen szempontból a Super Bowlra, hiszen a kis piacra eszméletlenül sok csatorna jut, a közönség szét van töredezve, ráadásul egyre kevesebben is néznek tévét. Ez persze a modern világ nagy részére igaz, de az NFL-döntő még ugyanúgy az élő médiafogyasztás legfelső polca. Akár azt is mondhatnánk, a Super Bowl a televíziózás Super Bowlja.
(Borítókép: Martin Scorsese. Fotó: Getty Images.)