Április 11-én nem csak a magyar költészet napját és József Attila születésnapját ünnepeltük, hanem arról a „költőpalántáról” is lehullott a lepel, aki megnyerte a hatodik Starbucks Kávéköltők irodalmi pályázatot. Ebben az évben egy mindenkit érintő és nagyon is aktuális téma adta a versek alapját: a Generációk Egymás Között.
Az esemény pont olyan színes volt, mint amilyen maga az irodalom: az öt döntős leleplezése előtt Csalár Bence, nemzetközileg elismert divatújságíró és kreatív szakember rendkívül szórakoztató és őszinte előadását lehetett meghallgatni a fenntarthatóság témakörében („Divat, Generációk, Fenntarthatóság”), amivel az előző évi verspályázatok központi témáját is megidézték.
Csalár Bence kiemelte, hogy a divatipar jövője a fenntartható alternatívákban rejtőzik. A divatipar ugyanis felelős a környezeti hatásokért: a túltermelésért és a túlfogyasztásért. A márkák az előbbiben, a fogyasztók az utóbbiban felelősek, hiszen „nincs túltermelés, ha nincs rá igény.” Megjegyezte, hogy a fast fashion márkák átlagban 10-15 százalékkal több ruhát termelnek, ha úgy látják, hogy egy adott termék nagyobb trendnek néz elébe.
Azt is hangsúlyozta, hogy a márkák tudatos pszichológiai eszközökkel torpedózzák az üzletekbe betérő fogyasztókat. Ilyen vásárlásra ösztönző fogás például az üzletek átrendezése vagy az illatok alkalmazása. Mindez folyamatos ingereket kelt a fogyasztókban. Majd a próbafülke zárt falai között az embereknek a kényszeres társadalmi összehasonlítással kell szembenézniük: „előtte pörgetjük az Instagramot és látunk valakit, aki sokkal szexibb, mint mi” – majd szembe jön a valóság.
Csalár Bence szerint „a márkáknak nem céljuk, hogy boldog legyél, hiszen az az ember, aki jól érzi magát a bőrében, nem akar majd folyamatosan és feleslegesen vásárolni. Azt is kiemelte, hogy a fenntartható divat másik fontos pillére az etikai oldal. Ezzel kapcsolatban egy kritikát is megfogalmazott, miszerint a fast fashion márkák nőnap alkalmából „women power” feliratú pólót árusítanak, ugyanakkor a bérvarrodákban sokszor olyan nők készítik a ruhákat, akik éhbérért dolgoznak. A szakértő a fast fashion ellentétéről is szót ejtett, azaz a slow fashion-ről, melynek irányelve az emberléptékűség és a lelassulás. „Ehhez tudatos vásárlók és a tudatos márkák kellenek”. Úgy gondolja, hogy a mértékletességen van a hangsúly, nem a lemondáson.
Az előadás végéhez kanyarodva előkerült a generációk szerepe a fenntarthatósággal kapcsolatban, mely az idei versek témájához adott alapot. Csalár Bence elmondta, látszik, hogy a Z generáció számára sokkal fontosabb a fenntartható működés és ezeknek az alapelveknek a megőrzése, mint maga a márkahűség. A Z generáció ugyanis „elképesztően rá van pörögve a secondhand ruhákra”, mivel inkább kötődnek azokhoz az öltözékekhez, aminek története van. Azt is kiemelte, hogy a fiataloknak nem könnyű, hiszen sok kampány azt kommunikálja, hogy ezek a generációk majd megoldják a kritikus problémákat.
Csalár mellett a záróeseményen jelen volt még két másik zsűritársa, Seres Lili Hanna író, költő, szerkesztő és Pion István magyar költő, slammer, újságíró, illetve a Starbucks Magyarország brand managere, Nyéki Fanni is.
Az előadás után – ami a dramaturgiai feszültségkeltés csodás eszközeként szolgált – végre felgördült a függöny, és színpadra hívták az öt döntőst. A pályázók, akiknek elismerték az alkotását:
- Jakabos Orsolya (Kérlek figyeljetek rám),
- Mazula-Monoki Zsuzsanna (Nyári szünet),
- Szabados Attila (Az ellenálló vers),
- Csáki Botond (Leültek a kerekasztal köré az emberek)
- és a Kávéköltők pályázat idei nyertese; Ősi Anna (Fénylő hegek).
A felolvasott versek közül több alkotás individuális problémameglátásban járta körbe a generációk közötti kapcsolatot, ahol a transzgenerációs traumák és a gyerekkori emlékek állnak a középpontban.
A MediaFuture arról kérdezte Nyéki Fannit, a Starbucks Kávéköltő pályázat megálmodóját, szerinte miért fontos, hogy egy olyan márka, mint a Starbucks képviseltesse magát az irodalom területén?
Amikor hat vagy hét évvel ezelőtt arról beszélgettünk, hogy hogyan lehetne közelebb hozni az emberekhez a márkát, akkor éppen egy olyan körben ültünk, ahol mindenki nagyon szerette az irodalmat, a költészetet. Innen jött az ötlet, hogy a magyar költészet napjával összekössünk egy nemzetközi brandet. Egy versíró pályázat pedig közelebb tudja hozni a vendégeket egy olyan márkához is, amit egy amerikai multiként definiálnak. Fontosnak tartjuk, hogy a helyi közösségekkel, emberekkel is kapcsolódni tudjunk. Az első néhány pályázatban a célközönség a Z generáció volt, viszont azóta ezt kibővítettük, mivel úgy láttuk, hogy egy Y generációs is szívesen ír hozzánk verset. Úgyhogy a pályázatunk már mindegyik generációhoz szól.
A díjak átadása és a pályaművek felolvasása után Górász Péter, a Fiatal Írók Szövetsége elnökségének tagja egy kerekasztal-beszélgetésben kérdezte a döntősöket, illetve a zsűritagokat. Kiderült, hogy a díjazottak egészen különböző területekről érkeztek és különböző módon érte el őket az irodalom szele. Arról is szót ejtettek, hogy mit jelent számukra a generáció egymás között: Csáki Botond elmondta, hogy szerinte a nyelv az, ami leginkább a generációk között áll, ami lényeges szerepet kapott a Leülhetnek a kerekasztal köré az emberek című versében is.
Górász Péter a zsűri tagokat arról kérdezte, hogy hogyan élték meg ebben az évben a közös munkát. Pion István elmondta, hogy a három év alatt már kialakítottak egy rutint, ami mentén szerveződik a zsűri. A harmóniát az is tükrözte, hogy elmondásuk szerint, nem volt kérdéses, ki legyen idén a Kávéköltő.
Pion azt is hozzátette, hogy összességében a pályázatoknak az egyharmad része az, ami valóban komolyan vehető alkotás, egyharmad, amin még érdemes csiszolgatni, a maradék pedig a kevéssé értékelhető. Idén egyébként körülbelül hatvan pályázat érkezett be – ez annak is köszönhető, hogy a „Starbuckson keresztül sokkal nagyobb közönséget lehet elérni, mint amit az irodalom önmagában képes érvényesíteni”.
Továbbra is arra ösztönzünk mindenkit, hogy dolgozzon, tanuljon, olvasson és írjon verseket. Már csak azért is, mert van helye, sőt egyre több helye van a verseknek a magyar kulturális életben
– mondta Pion.
Seres Lili Hanna a közös munka örömét emelte ki, mivel a zsűritagok a Starbucks csapatával már a legelejétől fogva együtt ötletelnek. Elmondása szerint különösen örült az idei témának, mivel „érezhető a generációk közötti szakadék, ami az internet bejövetelével egyre látványosabb”. Azt is kiemelte, hogy azzal, hogy a pályázók ezt a fontos és aktuális témát is végiggondolták, az már önmagában egy társadalmi munkát szolgált. Ráadásul a pályázat nincs bezárva egy irodalmi buborékba: minden évben új emberek tűnnek fel, és a régiek is visszatérnek.
Seres Lili Hannát arról is kérdeztük, hogy miben más egy irodalmi projekten egy márkával együtt dolgozni.
Ki tudunk nyúlni ebből az irodalmi szűk közegből, így egy sokkal nagyobb közönséghez tudunk elérni egy márkán, és annak social media felületein keresztül. Nagyon nagy hírverést tudunk csinálni az irodalomnak, amiért hálásak vagyunk. Emellett olyan emberekkel tudunk együtt dolgozni, akik nem szűken vett irodalmárok, amit én személy szerint kifejezetten szeretek.
Seres Lili Hanna idén azt is bevállalta, hogy felolvasta az eddigi évek döntős verseit (25 vers), hogy a Starbucks a Spotify-on keresztül a hangosversek hallgatását is népszerűsíthesse.
Nyéki Fanni megosztotta velünk, hogy honnan jött az ötlet:
Minden évben, amikor elkezdjük szervezni a versenyt, leülünk és ötletelünk. És akkor egyszer csak kipattant valamelyikünk fejéből, hogy ott van az a rengeteg vers. Az ember szívesen hallgat verseket, de nem mindig kel verseskötettel a kezében, ám az simán előfordulhat, hogy munkába menet rányom egy versre a telefonján. Mondjuk a költészet napján. Így jött az ötlet. Ez egy nagyon egyszerű és jól használható dolog, ami évről évre folyamatosan tud bővülni. Nem egy verseskötetet kell megszerkeszteni és kiadni, hanem ez mindenki számára elérhető a Spotify-on.
Seres Lili Hannát arról kérdeztük, hogy mennyire van igény, hogy az emberek verset hallgassanak egy streaming platformon keresztül:
Szerintem még nincs annyira, ez még nem igazán jut eszébe az embernek. A hangoskönyvek hallgatása egyébként az angolszász területeken már nagyon jellemző és tele van a TikTok is azzal, hogy megvédik az audiobook-okat: az hogy ilyeneket hallgatsz az is irodalom fogyasztás. Én nagyon örülnék neki, ha ez Magyarországon is elterjedne. Egyébként tervezünk egy antológiát is, ahol könyv formájában megjelenítettjük a döntősök verseit.
A döntős versek a SZIFOnline-on fognak megjelenni.
Ha nem akar lemaradni a legfrissebb cikkekről, vagy szívesen hozzászólna a posztokhoz, akkor kövesse a MediaFuture Facebook és LinkedIn oldalát is.
(Borítókép: Starbucks)