Már 32 éve van jelen a magyar médiapiacon a Ringier: a svájci tulajdonú kiadó 1993 óta meghatározó szereplője a hazai lappiacnak, a digitális szegmensében is. A vállalat a hírmédia, a magazinpiac és 2022 óta már a sport területén is képviselteti magát, zászlóshajója a tavaly 30. születésnapját ünneplő Blikk, de a digitális piacon is erős jelenléttel bír. Mire kötelez a print múlt, merre vezet a digitális jövő, hogyan navigálnak az algoritmusok erdejében és miért érzik fontosnak az AI megszelídítését? Kovács Tibor, a Ringier ügyvezető igazgatója válaszolt kérdéseinkre.
A Blikk és a Kiskegyed is több évtizedes, az emberek tudatába mélyen beégett márkanevek, melyek mára online-ban is erős brandnek számítanak. Mennyiben tér el a nyomtatott és az online változatok olvasottsága?
A Ringier portfóliója két kiadóból alakult ki: a Ringier-éből és az Axel-Springeréből. Valamikor erős versenytársai voltunk egymásnak, főként a magazinok területén, ebből kifolyólag a női vonal máig erős – bár meg kell jegyeznem, hogy a Blikk olvasóinak 40 százalékát is nők adják.
Az is tény ugyanakkor, hogy ma már nem célcsoportról, hanem célcsoportokról beszélünk egy terméken belül is. Szeretnénk olyan tartalmi gazdagságot, kínálatot felsorakoztatni, amivel speciális érdeklődéseket szolgálunk ki. A Kiskegyed szórakoztató és egyben informatív hetilap, amely a mindennapjaikban segíti a hölgyeket praktikákkal, újdonságok bemutatásával – amellett, hogy sztárlap is. Ez az egyedi konstrukció az élvonalba is sorolja.
Hogy mekkora az átfedés a nyomtatott lap és a digitális változat olvasói között, azt nehéz mérni, mivel az olvasottsággal kapcsolatos adatok nem annyira egzaktak, mint a digitális térben kapott first party információk.
A bevételünk, profitunk nagy része még mindig a printhez kötődik, de a jövő, a gyors, minden élethelyzethez kötődő tartalomszolgáltatás digitális. Nagyon erősen invesztálunk ezért a digitális jelenlétbe, fejlesztjük, de nem felejtjük el, hogy mire támaszkodunk.
A fentiek a Blikk kapcsán is elmondhatók?
Minden print kiadványunkra igaz ez, a GLAMOUR-ra és a tévéújságokra is. Míg a GLAMOUR esetében nagyon erős a digitális jelenlét, addig a tévéújságoknál nincs meg a digitális láb, de pénzügyileg stabil, jól tervezhető üzleti konstrukciót jelentenek. Ugyanez igaz természetesen a Blikkre is. A hazai digitális piac fejlettsége azért véleményem szerint még nem hozza azt, hogy jelentős eredményt lehessen termelni tisztán digitális termékkel, de az, hogy egy szerkesztőség két vagy három csatornán is értékesíti a tartalmait, jó üzleti modell.
A Blikknél meglepetésszerű váltásra került sor a közelmúltban. Jelent-e irányváltást a lap számára a két szakember érkezése? Szakmai előéletükből kiindulva könnyen le lehetne vonni ezt a következtetést is.
Az elmúlt években a Blikk.hu a hazai online hírmédia egyik vezető márkájává erősödött. Két éven át, 2022-ben és 2023-ban naponta átlagosan a legtöbb egyedi látogató a Blikk.hu híreire kattintott, és az oldal 2023 óta is dobogós a hazai hírsite-ok között.
Továbbra is az a célunk, hogy az elsők között legyünk, és ezt tartalmi, technológiai, sőt, dizájn oldalról is fejlesztésekkel akarjuk megszilárdítani.
A két új vezető szakember, Nagy Iván Zsolt főszerkesztő és Szigeti Péter tartalomfejlesztési és innovációs vezető érkezése is ezt a stratégiai célt szolgálja. A szerkesztőségi csapattal együtt azon dolgoznak majd, hogy erősítsék a Blikk közéleti, gazdasági és tematikus tartalmait úgy, hogy közben a Blikk ne veszítse el a rá jellemző hírérzékenységet, kíváncsiságot, gyorsaságot, amit az olvasók megszoktak a márkától.
Miért éppen Nagy Iván Zsoltra és Szigeti Péterre esett a választás?
A szakmában jól ismert, tapasztalt szakemberekről van szó, akik nemcsak hírszerkesztőségi oldalról tettek már le sokat az asztalra, de márkamegújításban, új üzleti modellek kialakításában is jártasak. Nagyon örülünk, hogy az elképzeléseink kölcsönösen találkoztak, és velünk folytatják a munkát.
Online-ban nem lehet nem lépést tartani a fejlődéssel, mert ha elalszunk, az azonnal látszik a Gemius mérésében…
Ezzel én egy kicsit vitatkoznék!
Mennyiben?
Annyiban, hogy a gyors hírszolgáltatás, az, hogy elsőnek kell lenni a hírekkel, csak egy dolog. Mi a BBC user needs modelljét alkalmazzuk: eszerint mindenki más okból látogat meg egy oldalt.
Van, akit a friss hírek érdekelnek, mást az, hogy ezeket a híreket elmagyarázzák neki, a harmadik inspirálódni akar, a negyedik tanulni – ilyen szemlélettel készítünk mi anyagokat az örökzöld tartalmak mellett.
Nem csak az kell, hogy gyorsak legyünk – az is elengedhetetlen, de a többi fogyasztói igényre is tudnunk kell tartalmat kínálni.
Nem is csak a gyorsaságra gondolok, hanem inkább az aktuális olvasói magatartás, a trendek azonnali letapogatására – ez elérte a nyomtatott lapokat is?
A digitalizáció elterjedésével, a hírek azonnali terjedésével eljutottunk oda, hogy már órák elteltével tudjuk, mi történt Japánban, pedig ez korábban napok, hetek kérdése volt. Ez be is szorítja a nyomtatott lapok készítőit – van olyan hír, amit már elfogyasztottak, lerágtak az interneten, ezért másféle stílusú tartalomkészítés vár a printre. Az újságírói készlet teljes skálája rendelkezésre áll ugyanakkor az online térben is.
Tíz évvel ezelőtt azt mondtuk, hogy a napilapok lesznek a jövő magazinjai, a gyors hírfogyasztás majd megtörténik a digitális térben, a háttérelemzések pedig nyomtatottban. A szeriőz lapoknál ezt látjuk, a tabloid- és sportlapoknál viszont még mindig fontos az, hogy a legfrissebb hírek és eredmények is megjelenjenek. Magyarországon „egylapos” lett a piac a korábbi egy napilap, egy magazin helyett: ma vannak olyan rétegek, akiknek ez az egyetlen megvásárolt lap az egyetlen ablakuk a világra. Ezzel a felelősséggel kell nyomtatott kiadványt szerkesztenünk.
Térjünk át az online piacra: a kiadó 2022-ben indította a Sportalt – ez mennyire volt kilépés a biztonságos zónából?
Ez nem egy kizárólagosan magyar kezdeményezés, hanem a Ringier csoport sajátossága. Azokban az országokban, ahol a cégcsoport médiatermékkel jelen van, ott mindenhol erős pillért jelent a sportmédia, amely egy emóciókat, érzéseket kiváltó terep, identitást is képez, de a legkevésbé konfliktusos terület. A szórakoztatás kategóriájába tartozik. Az a tulajdonosi döntés született, hogy a sportmédia önálló üzletággá váljon: ennek jegyében indítottuk mi is a Sportalt.
Magyarországon a sportfogadási piac 2023-ban liberalizálódott jogilag, valódi üzleti szereplő 2023 nyarán jelent meg. Ekkor látták úgy, hogy Magyarországon is megteremtődhetnek annak a feltételei, hogy verseny alapú sportfogadási piac alakuljon ki.
Ebben a pillanatban ott kellett lenni egy olyan termékkel – egy gyors reagálású, adat alapú, sportfogadókat kiszolgáló platformmal –, ami a többi piacon, a többi országban már bizonyított.
Azon a pályán halad a Sportal, amelyre szántátok?
Nagyon nehéz a magyar piac, erős médiaszereplőknek van sporttartalma, és ott a Nemzeti Sport is, amin generációk nőttek fel, és minden kornak a kordokumentuma. Ide belépni nem egyszerű, de jó kezdetű fejlődés volt. A sportfogadási piac nem úgy alakul, amilyenre mi számítottunk, így időnként nekünk is újra kell terveznünk.
Az algoritmusokkal folytatott mindennapos harcot hogyan látjátok?
A Google és a Facebook megjelenésekor a frenemy szót használtuk rájuk. Egyrészt a technológia az elérésben esélyt adott, másrészt a technológia nem birtoklása és az attól való függés kockázat. A médiafogyasztás a nagy internetelérés miatt átalakult, a 16 évesek elsődleges tájékozódási forrása a social media: innentől kezdve nem is az algoritmus a kérdés, hanem az, hogy aki annak végén fogyasztja a tartalmat, mire kíváncsi. Tudom, hogy őt a technológia „eteti”, ezért mondom azt, hogy nekünk a Google- és Facebook-kattintások jelentik a legjobb visszajelzést. Nem az számít, hány helyen jelenünk meg, hanem, hogy milyen reakciót értünk el. Akármilyen algoritmus is működik éppen, ha kattintanak ránk, akkor valamilyen érdeklődést kiváltottunk.
Az, hogy az algoritmusok beállítása számunkra ismeretlen módon történik, azzal együtt jár, hogy nem tudjuk, mikor terjesztenek ellenőrzött híreket, és mikor fake news-t.
A média igazi kihívása saját hitelének visszaépítése az olvasók szemében – ha ez sikerült, akkor az ő reakcióikra fog reagálni az algoritmus.
Nem feltételezem, hogy társadalomtervezési elképzelései lennének a big tech cégeknek, ezt konteónak tartom. Abban biztos vagyok, hogy ők is a fogyasztó után mennek: arra szabják az algoritmusaikat, ahogy ők viselkednek. Az előnyük az, hogy előbb értik meg a fogyasztók viselkedését, mint mi. Nekünk ezért nagyon figyelnünk kell, hogy mi történik éppen, hogy mi az olvasói insight, az olvasói szükséglet. Ha negyedévente van algoritmusváltás, akkor nekünk negyedévente kell a potmétereinket címadásban, tematikában tekerni, hogy ne veszítsük el az olvasó figyelmét.
Ez csak egy aspektusa az algoritmusnak: a másik, amiről szeretek beszélni, az, hogy ők azért mégiscsak a te meg a mi szellemi termékünkkel sáfárkodnak. A világirodalom legnagyobb könyvtárrablása történik: dolgoztok újságíróként, leteszitek a szellemi terméket, ellenőrzitek, és sok esetben
az AI miatt még csak az olvasót se szállítja el hozzátok, hanem a ti tartalmaitokból csinál egy újat, és azt adja oda instant módon az internetezőknek.
Nagyon furcsa időszakot élünk, rengeteg tartalmat tudunk az internetre önteni, véleménymonopóliumokat tudunk kialakítani meglevő véleménybuborékokban – ezeket nehéz áttörni, az algoritmusok ebben nem segítenek, saját ökoszisztémájukat etetik. Itt jön az újságíró és a kiadó felelőssége. A házban ezt szoktam mondani: nem szeretem a tartalomgyártókat. Az újságírókat szeretem, akik tudják, miért akarnak megírni egy cikket. Biztos vagyok abban, hogy amit írunk, annak segítséget kell adnia az olvasónak.
A kiadónak AI nagykövete is van mindezek ellenére. Mi az ő feladata?
A kiadócsoport óriási csodálattal és némi nyugtalansággal állt az első nagy nyelvi modulok megjelenésekor az AI előtt. Ez új dimenzióba helyezte gép és ember viszonyát. A csoport vezérigazgatója viszont azt mondta, itt a média jövője, ez egy olyan eszköz az emberiség számára, amely segít jobban testre szabni, hatékonyabban terjeszteni a médiát, racionalizálja a repetitív feladatokat. Civilizált, felelős emberekként tudjuk, hol a határ, mire szabad használnunk.
Szerintem nem az AI-tól kell félni, hanem attól az embertől, aki jobban használja az AI-t, mint te. A Ringier emiatt állt a felelős, tudatos AI-használat élére a szakmában.
A csoporton belül vannak saját AI-fejlesztéseink: ezek beépülnek a szerkesztőségi rendszerekbe, bizonyos munkafolyamatokban elemzéseket hajtunk velük végre, használjuk őket tartalomterjesztésben és posztolásban. A nagykövet felelőssége a cég saját eszközeinek betanítása, ellenőrzése, a felelős használatra való figyelem felkeltése, valamint megtalálni azokat a területeket, amelyeken van egy AI által megoldható problémánk. Nagy megállapodásaink vannak AI-cégekkel, a Palantirral már a második ötéves ciklust kezdjük meg. Sok lehetőséget látunk az AI-eszközök használatában.
Visszatérve a printre: mi a jellemzőbb a nyomtatott lapot olvasókra: előfizetnek vagy egy-egy számot vásárolnak meg egy közértben vagy standnál?
Ez a termék jellegétől függ. A szeriőzebb termékek előfizetés alapúak, a könnyedebb, entertainment-infotainment kiadványok utcai impulzusvásárlásúak. A címlapok jelentősége ilyen szempontból továbbra is fontos.
Mennyire kell azért küzdeni, hogy arról az egy lapról ne mondjon le a magyar újságolvasó?
Aki húsz éve ebben a szakmában van, és azt látja, hogy mindennap, folyamatosan csökken a példányszám, az akár frusztrált is lehetne. De mi nem vagyunk azok, mert amikor a lapzártára összerakja a szerkesztőség az újságot – inspirálódva a digitális térből azzal kapcsolatban, hogy mire van igény –, az nem küzdelem. A legjobbat akarjuk összerakni, ez a dolgunk.
Nyilván harcolunk a figyelemért, de a print termékek legnagyobb kihívása mégiscsak az, hogy ugyanezért a figyelemért, a két szemünkért a televíziók és az online tér is küzd.
A print számára kihívás az is, hogy a papír, a gyártás, a nyomda, a terjesztés nagyon megterhelik a terméket költséggel, a magyar vásárlóerő pedig alacsony. Magyarországon egy euróba kerül egy 16 oldalas újság, Svájcban 3 euróba. Ez 400 forint versus 1200 forint.
Utópia, hogy megszűnhet a print? Mióta az internet fejlődik, ezt hallja mindenki, aki a médiában van.
Mikor jelent meg az első Kindle? Tíz éve. De azóta is megy fölfelé a nyomtatott könyvek összes példányának száma, és a címszám is. A printnek más a pszichológiája. Örülök, hogy neked is jegyzetfüzeted van, és nem mobiltelefonba vagy tabletbe írtad fel a kérdéseidet. Viszonyunk van a könyvhöz, ez önmagában ad egy kredibilitást: oda van írva, rá van nyomtatva, megváltoztathatatlanul. Hiányzik belőle az interaktivitás, a sok intruzív inger, ami ér bennünket mindenhol – ezek kizárására ad lehetőséget egy magazin, napilap is. Tudok fókuszálni, mert nem úszik be egy hirdetés, nincs egy link, ami elterel. A pszichének, az elmének időnként szüksége van az ingerek kizárására. Nem fog megszűnni a print.
Korábban említetted a műsorújságok népszerűségét – ez magyar sajátosság?
Európai trend. Lehet, hogy az a vágy mozgatja, hogy szeretnénk tudni, mi lesz holnap, és ezt nagyon kevés területen érezhetjük. Egy műsorújság ad egy ilyen kapaszkodót, mert benne van, mi lesz holnap. Alapszabálya is a szerkesztésnek, hogy nem szabad az oldalstruktúrán és a csatornák sorrendjén változtatni, annyira megszokja az olvasó. Ha egyszer hozzányúlsz, az már nem az ő újságja. Az olvasóban valószínűleg ez nem fogalmazódik meg, de azt is szeretjük látni, mi minden van, amit elérhetünk. Ha akarok, odakapcsolhatok, bár valószínűleg nem fogok.
Vági Róbertet, a Central Médiacsoport operatív vezérigazgató-helyettesét interjúnkban a közösségi médiáról, a fejlődés útjáról és a magyar médiapiacról is kérdeztük.
A legbefolyásosabb médiavezetők toplistáján a harmadik helyre került Guttengéber Csaba, az Atmedia ügyvezetője, aki interjúnkban pályája kezdetéről és a reklámpiac helyzetéről is beszélt.