Az Indamedia az ország legolvasottabb híroldala – az Index – mellett a legolvasottabb női magazin – a Femina – kiadója is, de nem csak digitális téren erős. Folyamatos innovációk sorozatának eredményeként tömegrendezvények, könyvek és már saját videós platform is birtokában van, az utóbbi években számos új területen tette le névjegyét. Podcastek, videók, könyvek, az eddigieknél is több embert elérő rendezvények, valamint az Index megújulása – a fejlődési irányokról és az üzleti döntések mögötti magyarázatokról kérdeztük Ziegler Gábort.
Huszonöt éve érkeztél az Indexhez: milyen tapasztalatok birtokában kezdtél a médiában dolgozni?
Pénzintézeti területről jöttem, alapvetően vállalati értékesítéssel foglalkoztam. Akkoriban az egész internet érdekes, új dolog volt; különösen az, hogy ott tartalmat állítsunk elő, és ezzel építsünk üzletet. Én kifejezetten keresem azokat a területeket, ahol iparági, üzletági változás van, mert
“aki gyorsabban megérti ezeket, jobban reagál rájuk, az tud nyerni a folyamatokon.”
Láttam, hogy egy új dolog indul az országban, amit globális folyamatok támogatnak, bár a kifejezést akkoriban még nem nagyon használtuk. Korábbi gyakorlatomban hasonló volt a magánnyugdíjpénztári rendszer indulása, azt gondoltam, ez lehet megint ilyen.
Az akkori és a mai online sajtó eléggé eltérő képet mutat…
Engem akkor felhívott az Index vezérigazgatója, Kőrösi Ákos, és meglepődött, hogy tudom, mi az az Index, sőt: olvastam már. Nagyjából így kell elképzelni azokat az időket.
Van bármi, ami akkor jobb, egyszerűbb volt?
Én semmire nem gondolok így – egyedül fiatalnak lenni volt jobb. Folyamatosan fejlődésen ment át az, amivel foglalkozunk, ennek egyes részei tetszenek az embernek, mások nem. Amit nem tudsz megváltoztatni, azt meg kell érteni, alkalmazkodni kell hozzá: szerintem ennyi a feladatunk.
Ha saját eredményeid apropóján tekintesz vissza erre a 25 évre, mi az, ami büszkeséggel tölt el?
Nincs ilyen, engem mindig az aktuális feladat, lehetőségek izgatnak. Ami már elmúlt, megtörtént, beépült, az nem. Értünk el őrületes eredményeket, aminek akkor örültünk, élveztük ezek előnyeit, és biztos voltak hibák, amelyeknek megittuk a levét. Nem nyomasztom magam, ezek tapasztalatként épültek be a mindennapokba, a személyiségembe.
Mi adja a feladatokat: egy lehetőség, egy nehézség, vagy a fantázia, amivel meglátod az innováció útját?
Az első számú feladat folyamatosan változatlan: a médiacégek gazdasági vállalkozások, nyereséges működést akarunk elérni.
Ahhoz, hogy ebben az üzletméretben ez lehetséges legyen, társadalmi hatást kell tudnunk elérni, azt kell biztosítanunk, hogy szerethető márkáink, termékeink legyenek.
Legyenek sales-sztorik, amikkel boldogulni lehet a piacon. Az alapműködésből jönnek az aktuális feladatok, a lehetőségeket az alapcélnak megfelelően kell megtalálni.
Ezeket mennyire szűkítik a Facebook és a Google algoritmusai? Milyen kiadói eszközökkel lehet ellensúlyozni ezeket?
Tizenöt-húsz éve rengetegszer említették szerkesztőségi kollégák, hogy a média a negyedik hatalmi ág. Én azt gondolom, hogy mára már inkább a különböző platformok jelentik a hatalmi ágat, nem az egyes tartalomszolgáltatók. Ma máshogy épül fel a tápláléklánc, mint 15-20 éve. A média, a kiadók szerepe kettős volt: amikor elindultak a helyi médiacégek, mindegyik egy kis platformot jelentett. Az Index volt Magyarország kezdőlapja, ha egy évtizeddel később közösségimédia-élményt kerestél, felmentél az iwiw-re, ha blogoltál, akkor a blog.hu-ra. Az első jelentős szereplők platformként működtek országon belül kellett őket keresni.
A helyi médiacégek azonban többé-kevésbé elvesztették ezt a platform jelleget, az ebből fakadó bevétellel és látogatottsággal együtt. Alapvetően a tartalomszolgáltatásuk az, amin keresztül bevételt, olvasókat tudnak nyerni.
“Nagy kihívásunk, hogy ezt a platform jelleget részben vissza tudjuk építeni, és ezen dolgozunk.”
Ha arról beszélünk, hogy a kutyás kiadványunk platform-e, a válasz az online kiadványt illetően nem, de ha a rendezvényekkel, a szakmai konferenciával, a DOGZ Fesztivállal és podcasttal együtt vonatkoztatjuk a kérdést a kiadványra és kiterjesztéseire, akkor már igen. Azt kell megtalálnunk, hogyan lehet platformhatást kiépíteni. Ezért csináltuk meg az Indaplayt, és a közeljövőben ezért fogjuk átalakítani az Index címlapját.
Az általad említett kutyás oldal kisebb látogatószámot produkál, mint a cégcsoport legnagyobb kiadványai, az Index vagy a Femina. Mindkét típusú oldalból akad a cégnél több: kimondható, hogy ezek egyformán fontosak a kiadó számára?
Nem, de nem véletlenül vannak a portfólióban. A nap végén nyereséget akarunk termelni, ami ehhez hozzá tud tenni, azt építjük, ami nem, azt nem.
Ez a bővülés alapelve is? Ilyen logika mentén vásárolta fel az Indamedia például a We Love Budapest és We Love Balaton oldalakat?
Persze, és ugyanazt szeretnénk elérni a kisállatos oldalakkal, mint amit a We Love oldalak elértek. Igazi love brandről beszélünk, borzasztó erős márkáról rajongókkal, amelyben szívesen hirdetnek is a kifejezetten turizmusban, gasztronómiában érdekelt partnerek. Az olvasók, nézők, hallgatók nagyon szeretik a We Love-tartalmakat, és ez fontos. A kattintások mennyisége nyilván hatással van arra, hogy mennyi hirdetést tudsz megjeleníteni, ugyanakkor amivel mi foglalkozunk, az aktívan fogyasztott tartalmak szolgáltatása.
A felhasználóink minden felületünkön aktívak: nem olyanok, mint a tévé- vagy a rádióműsorok fogyasztói, hiszen ezek sokszor a háttérben mennek, ezeket passzívan fogyasztják.
Ha visszamész az irodába, lehet, hogy szól a rádió a háttérben, ha lemész egy étterembe, megy a tévé a háttérben, épp úgy, mint otthon, készülődés közben. Amikor este leültök a családdal tévét nézni, akkor igazából nem tévéztek, hanem közösen töltötök időt – és közben valószínűleg ott van a kezedben a telefon, és lehet, hogy ez a második képernyő igazából az elsődleges képernyő.
“Az az aktív tartalomfogyasztás, amit a webes felhasználók produkálnak, abszolút egyedi.”
Egyre nehezebben értelmezhető a mostani médiás közegben, ezért az előbb említett platformoktól elválnak az árak és a kommunikációs formátumok. Én azt gondolom, ez jobb.
Hirdetői szempontból is biztosabb elérés?
Mélyebb, a platformokkal összehasonlítva is. A Díványnál például 22 friss cikk élesedik egy nap, míg egy platformszolgáltatóra egy nap feltöltenek százezer, két másodperc alatt előállítható posztot. Ebből lesz egy vagy kettő, ami átütő sikert ér el, lesz néhány, ami sokakhoz jut el, de több mint 90 százalékát alig látja valaki. Nem biztos, hogy van különbség a minőségük között, csak a számosság, a tartalomfogyasztási igény és az algoritmusok így befolyásolják az olvasottságot.
Nálunk nem erről van szó. Ha születik egy nap 22 cikk a Díványra, abból lehet egy-kettő, ami nem tökéletes, de alapvetően az igényesség szándékával összerakott, fotókkal, videókkal illusztrált tartalomról van szó, ami több flekk hosszúságban mutat meg egy történetet. Ez más érték, mint amit végigpörgetsz egy közösségimédia-felületen, de eltér attól is, amikor flitteres bugyiban egy fiú vagy lány szaladgál este a tévében. Nem véletlenül eltérő a felhasználó fókusza is: a tévés-rádiós platformokat passzívan fogyasztják, ott a nagyon sikeres műsorok sem karcolgatnak nagy mélységeket a legtöbb esetben. Nem ez a feladatuk, az üzleti modelljük, bár kivételek nyilván mindig vannak.
Nálunk muszáj megteremteni a mélységet: a felhasználó ott ül a képernyője előtt, ha felületes dolgot lát, tovább fog görgetni.
Nem tízezer tartalmat szolgáltatsz neki, hanem 22-t, de igényeset. Ebből el kell találnod az ízlését, ha a célcsoportba tartozik – és ott kell tartanod.
Említetted korábban az Indaplayt, az Indamedia saját videós platformját. Ennek létrehozásával az volt a cél, hogy a mély videós tartalmak ne idegen platformnak hajtsanak hasznot, azon pörgetve a számokat?
Sok szempont volt, ebből kettő fontos. Az elsődleges globális platform, a YouTube rengeteg tartalomból válogat olyan értékesítési modellel, ami nekünk nem garantál gazdaságilag kedvező működést. Mi szeretnénk beszedni az összes lehetséges bevételt a tartalmaink után, és azokat a tartalmakat, amelyeket elkészítünk, el akarjuk juttatni a célcsoportunkhoz.
“Jelenlegi forgalomterelő képességeinkkel erre jobb és reálisabb eszköz egy saját platform.”
Az indulást követő hónapokban is több bevételt csináltunk az IndaPlay felületeien, mint a különböző globális platformokon, és a következő hónapokban a tartalomszám emelésével még több érdekes, edukatív, szórakoztató vagy hírértékű tartalmat tudunk megmutatni a nézőknek.
Az Indamediának most már erős rendezvénylába is van: elég csak az AI Summitot vagy a DOGZ Fesztivált említeni. XXI. századi kihívásokra ad választ ennek létrehozása?
Alapvetően élményeket akarunk adni a felhasználóinak: az a véleményünk, hogy akkor jön hozzánk valaki tartalmat fogyasztani, ha annak van hozzáadott értéke. Jól akarja érezni magát: hogy cikket olvas vagy rendezvényre jön el, az ebből a szempontból mindegy. Egy rendezvényen azért mélyebb kapcsolat, nagyobb elköteleződés épül. Ez egyfajta márkakiterjesztés is a kiadványainknak, miközben persze szeretjük is a rendezvényeinket csinálni.
Az élményeken túli szempont, hogy ilyenkor sokkal többet tudunk magunkból megmutatni. Fotókkal, betűkkel, videókkal van, amit nem tudunk megmutatni a felelős kutyatartásról, egy DOGZ Fesztiválon viszont igen. Le tudjuk írni, mire képes a mesterséges intelligencia az autózás vagy épp a média-marketing területén, de bevihetjük az AI Summitra is, ami ismét mélyebb bevonódást jelent, erősebb állításokat. Más elolvasni azt, hogy egy szakember mit ír vagy nyilatkozik, mint élőben hallani az állításait: az utóbbi jobban bevésődik, mélyebb hatást tesz. Ezen a területen is platformot szeretnénk építeni.
AI Summit, DOGZ, Parkoló parádé, Macronomx, Media Regatta, Év irodája díjátadó: már sokszínű a rendezvényportfólió, de van terv tovább bővülni?
45 rendezvényünk van idén, ebben vannak kis, saját események és tömegrendezvények is. A már meglévő rendezvényeinket szeretnénk sokkal feljebb húzni, erre mondok két példát a közeljövőből. A DOGZ Fesztivált áthoztuk május elsejére, a legerősebb rendezvénynapra a Városligetbe. A tavalyi erős, 3500 fős látogatottságból ezzel a hét-tízezres skálára mozgunk el várakozásunk szerint. Az elmúlt években nagyon sikeres Parkoló parádékon szintén minden nap 3000 főnél többen voltak kinn: nekik az eddigieknél többet fogunk adni, szintet lépünk idén megjelenésben, élménycentrikusságban.
Emellett behozunk olyan kiegészítő rendezvényeket, mint az Automotive Summit, amely egy már ismert, sikeres rendezvény, amit idén csatolunk az Indamediához, vagy a Totalcar 25. rendezvény-fesztivál, amit komoly nemzetközi partnerrel, valószínűleg több tízezer részvevővel bonyolítunk le. Ezek az események pár éve nem léteztek.
Talán érzékelni lehet a méretet, ha elmondom, hogy ez már lassan egymilliárdos üzletág.
És ott van a könyvkiadás is még a portfólióban az Indapress révén…
Két okból kezdtünk ezzel foglalkozni. A könyvek a hagyományos elsődleges célcsoportunknak szólnak, nagyon összetett információt közvetítenek írott formában, ami nekünk testhezálló. A nyereségtartalom a könyvkiadásnál vonzó, a piacra jutást, marketinget tudtuk hozni, és szakértelmi többletet ad egyes kiadványainkhoz a megjelenő könyvek tartalma. Ez sokat segít márkázásban, kapcsolat elmélyítésében. Május elsejére, a DOGZ fesztiválra például megjelenik Udvarhelyi-Tóth Kata és Csörgő Balázs közös könyve, amely remélhetőleg éveken vagy évtizedeken át segít majd sok gazdinak eligazodni a kutyatartás napi feladatai mellett a harmonikus kutya-gazdi kapcsolat kialakításában.
Olyan hozzáadott értéke van, amit rendezvényen, online felületen nem lehet reprodukálni.
A könyvet hazaviszik, olvasgatják, odaadják a gyerek kezébe – egy más típusú tartalomfogyasztási élmény, ami ráadásul nyereséges.
A nyereségesség kérdése sokadik válaszodban merül fel – hogy függ össze ez a minőséggel?
A profit és a minőség kéz a kézben járnak. Ha nem tudsz minőséget gyártani, akkor nem lesz piacképes, amit csinálsz. Nekem kifejezetten fontos, hogy ne csak jó dolgot csináljunk, hanem ezt meg is tudjuk mutatni. Amit nem tartunk minőséginek, abba nem fogunk bele. Minden termékünket kitesszük a piacra, az értékeli – amit nem értékel sikeresnek anyagi szempontból, azt nem fogjuk csinálni. Én azt nem tartom piacnak, ahol egy közéleti cél megvalósítása érdekében különböző társadalmi csoportok pénzt adnak, tartalmi elvárásokkal.
Akkor vagyunk jók, ha nem csak a véleménybuborékunkon belül tudunk beszélni.
Ha csak ott beszélünk, az lehet nagyon jó üzlet, de nem vagyok alkalmas rá. Ilyet nem fogunk csinálni.
Többször érintettünk a beszélgetés során kutyás témát: aki ismer, tudja rólad, hogy az életedhez szorosan hozzátartoznak a kutyák. Mit jelentenek számodra? Hobbit?
Remélem, hogy hobbit. A múltkor beszélgettem egy neves kutyatenyésztővel, aki azt mondta, nem szereti ezt a megfogalmazást, szerinte ez szenvedély. Mert hát ki az, aki már reggel hatkor a kutyákkal foglalkozik, este tizenegykor pedig még mindig, elkölt rengeteg pénzt állatorvosra, ha kölykök vannak, éjjel is foglalkozik velük, és hétvégén, amíg mindenki pihen, akkor is velük dolgozik? A kutyázás ad örömöt, egyensúlyt is. Napi szinten hordom be az irodába a kutyáimat: ez jobbá teszi a napot, mert reggel és nap közben is muszáj elmenni sétálni. Azt látom minden irodánkban, hogy az ott lévő állat egyszerűen kiegyensúlyozottabbá teszi a légkört.
Jack russell terriereket és berni pásztorokat tenyésztesz – miért ez a két fajta?
Régen leonbergink volt, csúcskorában nyolcvan kiló körüli nagy, kan kutya. Utána szerettünk volna valami kisebb kutyát, amihez azért nem kell lehajolni, ha meg szeretnénk simogatni, így jött a berni pásztor. Aztán elég sokan lettek, a méretbeli előnyök elvesztek. A jack russell az egyik fiamnak tetszett meg, és az volt az elképzelés, hogy ez egy kicsi, mozgékonyabb kutya, az aktivitásával hozzájárul ahhoz, hogy a bernik többet mozogjanak, egészségesebben és hosszabban éljenek.
A Central Médiacsoport operatív vezérigazgató-helyettese nem temeti a printet, de online téren erős innovációkról számol be. Interjúnk Vági Róberttel.
A legbefolyásosabb médiavezetők toplistáján a harmadik helyre került Guttengéber Csaba: vele készült interjúnkban nemcsak a reklámpiac jelenlegi helyzetéről, de pályájának kezdetéről, a rádiós műfaj iránt érzett szenvedélyéről is beszélgettünk.