A rádió- és televízióműsorok hangerejében tapasztalható ingadozások több évtizede gerjesztenek vitákat. Minél hangosabb egy rész a műsorfolyamban, annál jobban magára vonja a nézők, hallgatók figyelmét, és ez az előny visszaélésekre csábíthat – írja a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH). Ez vezetett egykor az úgynevezett hangerőháború kialakulásához (Loudness War), amikor a lemezkiadók rájöttek, hogy ha egy dal hangosabban szól a rádióban vagy a lemezjátszón, akkor az emberek jobban észreveszik, és nagyobb valószínűséggel választják azt. Ezért a digitális hangtechnika fejlődésével számos olyan zenei felvétel készült, ami lényegesen hangosabban szólt, később pedig a televíziókban és rádiókban is elkezdtek (vissza)élni ezzel az eszközzel, ami folyamatos nézői, hallgatói panaszokhoz vezetett. A probléma elterjedtségére és nagyságára utal, hogy világszerte számos szervezet foglalkozik vele.
Hogyan lesz hangos a reklám?
Két módon érhető ez el, mindkettő a hangélmény rovására.
- Az egyik mód a hangfelvétel jelszintjének általános emelése, ami egy határon túl már csak úgy valósítható meg, hogy a leghangosabb részeknél túlvezérlések jönnek létre. Ez fárasztó, kiüresedő hangkép kialakulásához vezet, ami a kezdeti figyelemfelkeltést követően éppen ellentétes, taszító hatást kelt.
- A másik mód, hogy a hanganyag dinamikatartományát „összepréselik”, azaz a hangos részek érintetlenül hagyása mellett a halkabb részleteket felhangosítják. Így a nagyobb hangerő mellett kellemetlen hatása van a hanganyag monotóniájának is.
Hangosságkülönbség-változás egymást követő műsorszámok esetén egy februári esetben mutatott ki az NMHH mérése:
A szabályozás nehézségei
Az érvényben lévő szabályozások kikötik, hogy a reklámok hangereje nem növekedhet meg a műsorkörnyezetéhez viszonyítva. N ehézséget jelent azonban, hogy a hangosság megítélése szubjektív, illetve a kívánatos hangosságszintek is személytől függőek, a számszerűsített, etalonként elfogadott értékek csak statisztikailag igazolhatók. További gondot okoz, hogy a stúdiótechnikai gyakorlatban általánosan használt kivezérlésmérő műszerek nem a fenti szempontok figyelembevételével készültek, az általuk mutatott szintek csak kevéssé vannak összehangban a tapasztalható hangosságérzettel.
A 2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról (röviden a Médiatörvény) 33. § (4) bekezdése így fogalmaz: „A lineáris médiaszolgáltatásban közzétett reklám, televíziós vásárlás és a műsorelőzetes, valamint a reklám és a televíziós vásárlás és a műsorelőzetes közzétételét akusztikus módon jelző figyelemfelhívás átlagos vagy a néző és hallgató által érzékelt hangereje nem lehet nagyobb, mint a környező műsorszámoké.”
Hogyan mér az NMHH?
Az NMHH a Médiatörvény hatálybalépése óta rendszeresen vizsgálja a kereskedelmi üzenetek (reklám, televíziós vásárlás) és a műsorelőzetesek hangosságát a környező műsorszámokéhoz képest. Saját fejlesztésű, Humanoid elnevezésre hallgató hangosságelemző alkalmazásuk automatizált elemző funkciója megjelöli a nagy valószínűséggel kritikus hangerőugrásokat a műsorfolyamban. Egy csúszó időablak segítségével számítja ki az aktuális átlagos hangosságszintet, amihez képest az esetleges hirtelen hangosságnövekedéseket az alkalmazás észlelni tudja, de csak akkor jelez, ha
hosszabb, több másodpercig folyamatosan fennálló hangosságnövekedést észlel.
A folyamatosan magas hangerőt az alkalmazás úgy szűri ki, hogy szintnövekedés esetén nem a kivezérlés csúcsát, esetleg átlagértékét figyeli, hanem azt, hogy az adott időintervallumban mért minimumérték is egy bizonyos szint fölött van-e. Az így kapott adatokat többször kontrollálják, majd a legkirívóbb eltéréseket teszik csak közzé.
A kontroll és a szankciók részben meghozták a kívánt eredményt, ugyanis a magyar joghatóság alá tartozó televíziók már csak elvétve, többnyire műszaki hibának betudhatóan vétenek a rendelkezés ellen. A magyar nyelven sugárzó, de külföldi joghatóság alá tartozó televíziók között azonban mindmáig fellelhető a figyelemkeltést célzó rossz gyakorlat. Ebből kiindulva döntött úgy az NMHH, hogy rendszeresen vizsgálja e csatornák működését is, és tapasztalatait közzéteszi.
Mindemellett tény, hogy ha jól használják, a hang az egyik leghatékonyabb médiacsatorna, de a márkák és hirdetők közül csak kevesen foglalkoznak vele profi szinten.