Az anekdota szerint az történt ugyanis, hogy 1888-ban, amikor Alfred testvére, Ludvig meghalt, egy francia lap Alfredről írt nekrológot. A felütés így szólt: „a halál kereskedője azzal lett gazdag, hogy kitalálta, hogyan lehet minél több embert megölni gyorsabban, mint valaha. Alfrédot ez a nekrológ annyira szíven ütötte, hogy sokadszorra újra átírta a végrendeletét, ezúttal vagyona nagy részét egy olyan díj alapítására szentelve, amely az emberiség legnagyobb javát szolgálja. Noha az újságcikket még senki nem találta meg, Nobelnek valóban lehetett némi bűntudata, amikor az eredetileg bányászathoz és építkezésekhez feltalált dinamitot hadászati célokra kezdték használni.
Vajon a feltaláló tényleg azért alapította a Nobel-díjat, hogy ezzel is építse emlékét az utókorban vagy inkább az emberiség javát akarta szolgálni? Talán szándéka volt mindkettő, mindenesetre az tény, hogy a jeles elismerésnek mindkét célt sikerült elérnie, és azóta is az egyik, ha nem a legrangosabb tudományos díjnak számít.
A Nobel-márka az idők során
A Nobel-díj a századfordulóra nyúló megalapítása óta következetesen, a hagyományokhoz ragaszkodva építi és erősíti a márkáját. Ennek egyik legfontosabb eleme az Alfred Nobel végrendeletében szereplő "akik a legtöbb jót tették az emberiség javára" mondat, mely azóta is a márka mottója, lényege, és pozitív, jövőbemutató ígérete. A díj által megtesített fő értékeket, a különleges felfedezések és eredmények hirdetését a neves Nobel-díjasok eredményei támasztják alá és hitelesítik, akik között ott találjuk például Einsteint vagy Marie Curie-t.
Szintén a hagyományokat és a folytonosságot erősíti, hogy a díjakat minden évben december 10-én, az alapító halálának évfordulóján adják át. A márka különlegessége még, hogy négy különálló intézmény dolgozik általa egy közös célért, közös szimbólumrendszerben. Míg a Karolinska Intézet az orvosi díjért felel, a Svéd Királyi Tudományos Akadémia választja ki a díjazottakat a kémia, a fizika és a gazdaságtudományok területén. A Svéd Akadémia az irodalomra fókuszál, míg a Norvég Nobel-bizottság a békedíjakról dönt.
Erős vizuális identitás
Az intézményeket összefogja és a márkát egységesíti a világos és jól azonosítható vizuális identitás, ami nemcsak a folytonosságot erősíti, de összeköti a különböző szereplőket, a digitális platformokat és az egyes eseményeket. Ennek egyik legfőbb eleme maga a szecessziós stílusú aranyérem, amelyet 1902-ben adtak át először. A medálon szereplő betűtípus három olyan további típust ihletett, amelyeket a márka ma is használ az írásaiban és felirataiban: az Alfred Regulart, az Alfred Serifet és az Alfred Sanst. Emellett az arany szín és az azzal harmonizáló árnyalatok is visszaköszönnek a kommunikációban. Erős akcentusszínekkel kiegészülve ugyanakkor az izgalmas kombinációk végtelen lehetőségei tárulnak fel, amelyek újfent a történelmi örökséget tükrözik, miközben lehetővé teszik a hatékony jelenlétet a digitális környezetben.
A márka tudománynépszerűsítő és tudománykommunikációs szerepet is betölt, és rendszeresen oszt meg érdekes történeteket többek között tudósokról és felfedezésekről a közösségi médiában, illetve holnapján is, tovább növelve az érdeklődést és az elköteleződést a márka iránt. Szintén ezt a célt szolgálják az események, amelyeket világszerte szerveznek, hogy megosszák és megünnepeljék azokat az eredményeket, amelyeket díjaztak, valamint a két Nobel-múzeum, mely Stockholmban és Oslóban található.