Az alábbiakban a videójátékos iparág néhány legendás, nagy vitát kiváltó, művészi vagy egyenesen botrányos példáján keresztül mutatjuk be, hogyan jelentek meg a játékok a reklámok világában.
A 90-es évek elején kitör az első konzolháború
A 80-as és 90-es évek fordulóján nemcsak maga a videójáték-ipar formálódott, hanem az ezzel kapcsolatos diskurzus is. Az észak-amerikai és európai piacon a videójátékok a gyerekjátékok kategóriájába tartoztak, ez pedig jól tetten érhető a korai reklámokon is. Az otthoni konzolok piacán két japán óriás, a Nintendo és a Sega küzdött egymással - a videójátékos történelem nem véletlen nevezi ezt az időszakot az első konzolháborús időszaknak is.
A Nintendo sokáig megközelíthetetlennek számított mind a japán, mind az amerikai piacon, a Sega azonban folyamatosan igyekezett ledolgozni hátrányát, a 90-es évek elején pedig jó érzékkel ismerték fel, hogy marketingüzeneteikben nem elég csupán csúcstechnológiai magyarázatot adni arra, miért érdemes az ő konzoljukat választani. A Sega does what Nintendon't nevű kampányuk, amellyel a 16-bites Sega Megadrive-ot (Észak Amerikában Sega Genesist) promótálták, már igyekezett kimozdulni a gyerekeknek szánt játékok skatulyájából.
A Sega a sport- és versenyjátékok előtérbe helyezésével, fiatalos és energikus hangulatával igyekezett magát menőbbnek és vonzóbbnak beállítani a Nintendo felvállaltan család- és gyerekbarát imidzséhez képest. Még a Sega kedvelt kabalafigurája, Sonic, a sündisznó is olyan módon lett megtervezve, hogy tökéletes kontarsztba lehessen állítani Super Marióval, a Nintendo joviális vízvezeték-szerelőjével.
Volt még egy különös, mára talán megmosolyogtató ismertetőjegye a Sega különböző reklámjainak:
a reklámfilmek végén szinte minden esetében elhangzik a “Sega” név jellegzetes üvöltése, azaz a Sega Scream.
Érdekességképp érdemes megjegyezni, hogy a Nintendo is próbálkozott fiatalos üzenetekkel az amerikai piacon a 80-as évek végén, a mára kultikusnak számító The Legend of Zelda című játékot így próbálták népszerűsíteni:
Bár hosszú távon a Sega elvesztette a konzolháborút, a kora 90-es évekbeli szerepe megkerülhetetlen a játékiparban, amihez nagyban hozzájárult az is, hogy ügyes marketingkommunikációs stratégiát választottak.
John Romero becsicskítana mindenkit
Ahogy haladunk előre az időben, úgy válik egyre komolyabbá a játékokról való gondolkodás, illetve azok megítélése is. A 90-es évek második felére már távolról sem gyerekjátékként kezelik a videójátékokat, sőt, ekkoriban a kritika már inkább onnan közelít, hogy a játékok túlságosan agresszívak, felkavarók a gyerekek számára.
Ehhez a kultikus Doom című videójáték egyik fejlesztője, John Romero is sokat hozzátett, aki az iparág egyik legelső komoly sztárjának számított. Az id Software-ból való kiválása után saját céget alapított, hogy megalkossa magnum opusát, a Daikatana című játékot. A hype óriási volt, a korai magyar szaklapok is rengeteg előzetest és hírt közöltek a kínosan lassan készülő játékról, illetve annak grandiózus ígéreteiről.
Bár a játék nem nagyon akart megérkezni, a videójátékos szaklapokban megjelent egy egész oldalas reklám, amelyen az alábbi szöveg állt:
John Romero's about to make you his bitch, azaz
John Romero hamarsoan becsicskít téged.
Talán nem okoz nagy meglepetést, hogy ez a reklámszöveg nem aratott osztatlan sikert, ahogy Romero később megjelenő játéka sem. A fejlesztő mára egyébként megbánta ezt a reklámot, ami nem is csoda, hiszen sokkal emlékezetesebb maradt, mint a balul sikerült játék, amelyet promótált.
A PlayStationök nem azok, aminek látszanak
A 2000-es évek legelején a konzolpiac jelentősen átrendeződött. A Nintendo és a Sega harcát felváltotta a Sony és a Microsoft rivalizálása. A PlayStation 2 megjelenése már világszenzációnak számított, amit jól mutat, hogy még a hazai híradók is a foglalkoztak a témával.
A Sony is komolyan vette az új konzol megjelenését. Európában egy sajátos hangulatú reklámkampánnyal igyekeztek megragadni a potenciális vásárlók figyelmét; a Third Place névre keresztelt kampány kulcsfilmjét maga David Lynch rendezte, aki a művészmozis közeg mellett jól csengő névnek számított a kommerszebb közönség számára is a Twin Peaksnek köszönhetően.
Lynch reklámfilmje egészen zavarba ejtő érzésekkel és képekkel dolgozik, a modernebb és kevésbé bevállalós reklámokhoz képest azonban mégis van valami elképesztően bájos abban, amikor egy kacsafejű lény köszönt minket egy másik világban:
A reklámfilmet kizárólag különböző európai mozikban és televízióban vetítették.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne játsszunk
A PlayStation 2 megjelenése után nem sokáig kellett várni a Microsoft válaszára. A redmondiak új belépőnek számítottak, és bár óriási volt a várakozás, marketinges szempontból is komoly munkát kellett végezniük, hogy világszerte sikeres legyen a termékbevezetés. Miután a Sony a David Lynch-i utat választotta, Bill Gatesék úgy gondolták, hogy a furcsasági versenyben is rálicitálnak a japánokra. A Microsoft egy komplex, Play More nevezetű kampányt indított, amelynek része volt az alábbi, “Champagne” névre keresztelt videó is, amelyet nem sokkal a sugárzás megkezdése után le is tiltottak:
A reklámfilmet az Egyesült Királyságban kezdték vetíteni, ám a televíziós változatot viszonylag hamar betiltották, így a használata az internetre, valamint mozikra korlátozódott. A botrányos videót imádta a szakma, sok egyéb díj mellett 2002-ben Cannes-ban Arany Oroszlánt kapott.
Elvan a gyerek, ha játszik
Egy konzolgenerációval később, a Playstation 3 startjánál a Sony folytatta a furcsa, már-már horrorisztikus elemekkel operáló reklámok hagyományát a 2005-ben sugárzott filmjével, amelyben egy játékbaba kapja a főszerepet, és persze maga a játékkonzol egy steril, fehér szobában. Az egészen biztos, hogy bátor húzás volt a borzongások völgyébe invitálni a nézőket:
A fenti példák megtekintése után némileg szürkének tűnhetnek az újabb videójáték-konzolokhoz tartozó reklámkampányok és kreatívok, a jövőt azonban még láthatjuk. Egy biztos: mindig lesznek új játékkonzol-megjelenések, és ha ezekhez izgalmas kampányok társulnak, azt mi is meg fogjuk írni.
Bónuszpálya a cikket végigolvasóknak és reklámínyenceknek:
Említettük, hogy a 90-es években a Sega jelentős előnyre tudott szert tenni azzal, hogy reklámjaikat kifejezetten a fiatalokra és fiatal felnőttekre célozták. A Nintendo ebben nem volt túl ügyes, de azért próbálkoztak. A The Legend of Zelda: A Link to The Past című játékhoz az alábbi reklám készült a japán piacra: