Dudás Gergely, az RTL Magyarország bevételekért felelős vezérigazgató-helyettese a MediaFuture-nek adott interjújában arról is beszélt, mit tanulhatnak a hazai médiavállalatok a globális szereplőktől, és milyen iparági együttműködésekre lehet szükség ahhoz, hogy hosszú távon is versenyképesek maradjanak.
A Big Picture egyik kerekasztal-beszélgetésén is szóba került a performance marketing és a márkaépítés viszonya, illetve a globális platformok és a hazai médiavállalatok közötti verseny. A globális szereplők egyik nagy előnye, hogy a hirdetők szinte azonnal látják a kampányaik eredményét. Mennyire nehéz ebben a helyzetben meggyőzni őket arról, hogy a hosszú távú márkaépítésről és a televíziós megjelenésekről sem érdemes lemondaniuk?
Dudás Gergely: Ez nem új keletű történet, már régóta folyik erről a diskurzus a piacon. A televízióval kapcsolatban az az általános képzet, hogy alapvetően márkaépítő médium, amely a marketingtölcsér, vagyis a funnel tetejét táplálja, a performance marketing pedig a tölcsér alján aratja le az eredményeket azoknál, akik benne maradtak. Ha viszont nem táplálod a tölcsér tetejét, akkor kevesebben fognak elérni az aljára.
Nagyon komoly szakirodalma van annak, hogy a kettő miként működik együtt, számtalan valódi esettanulmány és kutatás áll rendelkezésre. Márkát azért építesz, mert az egy folyamatos percepciót alakít ki a fogyasztóban. Azért szeretnél erős márkát, mert magasabb áron akarod eladni a termékedet, mint a versenytársad, erősebb érzelmi kötődést szeretnél kialakítani a fogyasztóval, illetve azt az árszintet, amelyet még hajlandó elfogadni, feljebb akarod tolni.
Ha csak performance marketinggel foglalkozol, akkor nyilván tudsz adni egy jó ajánlatot, de amint nem kommunikálod aktívan azt az ajánlatot, vissza fognak esni az eladásaid. Ha a kettő együttműködik – és egyik sem működik igazán jól a másik nélkül –, akkor maga a márka teremti meg azt a növekvő alapot, amelyre a performance marketing segítségével rá tudod építeni az értékesítést.
Létezik egy 60-40-es szabály is, amely szerint a marketingbüdzsé 60 százalékát márkaépítésre, 40 százalékát pedig aktivációra érdemes fordítani.
A kettőnek eltérő szerepe van, és míg az aktiváció eredménye nagyon rövid távon látszik, addig a márkaépítésé hosszú távon. Ez a márkaépítés egyik nehézsége is, hiszen ha ma elkezdesz márkát építeni, holnap még nem tudod megmondani, hogy mennyivel több lesz az eladásod. Hosszú távon viszont csak ez működik.
A hirdetők mennyire vannak tisztában ezzel? Ügynökségi oldalról korábban én is tapasztaltam, milyen nehéz egy ügyfelet rávenni arra, hogy egy jól mérhető PPC-kampány mellett olyan megjelenésekre is költsön, amelyeknek nem feltétlenül látja azonnal az eredményét.
DG: Szerintem tisztában vannak vele, de létezik a rövid távú gondolkodás csapdája. Ha negyedéves tervezésben gondolkodsz, akkor azt a negyedévet menedzseled, és nem a három évvel későbbi piaci pozíciódat, amelynek a felépítésében viszont a márka segít.
Aki hosszú távon gondolkodik, pontosan tudja, hogy milyen szerepe van a márkának, és mennyit tesz hozzá a vállalat üzleti eredményéhez, illetve magának a vállalatnak az értékéhez is. Nehéz azonban ezt forintosítani, és pénzben kifejezni azt az értéket, amely a márkában rejlik.
A mesterséges intelligencia térnyerése tovább növelheti a márkaépítés jelentőségét? Hiszen a fogyasztók egyre gyakrabban nem maguk keresnek termékeket vagy szolgáltatásokat, hanem az AI-tól kérnek ajánlásokat.
DG: Ami ebben nagyon érdekes, hogy egy AI-alapú ajánlórendszer valószínűleg többet tud rólad, mint amennyit korábban a kereső tudott. A márkaépítés pedig két szempontból is fontossá válik ebben a helyzetben.
Egyrészt, ha nem építesz márkát, akkor honnan fogja tudni a mesterséges intelligencia, hogy mit ajánl a márkád? Fog-e ajánlani téged egy adott fogyasztói vagy vásárlási helyzetben? Fogja-e tudni, hogy a márkád megoldást kínálhat arra a problémára, amelyre a felhasználó választ keres?
Márkát kell építeni, és minél több történetet kell elmesélni az interneten, hiszen ezek a nagy nyelvi modellek ott tanulnak, ott keresnek. El kell tudnod mondani, hogy mire jó a márkád, milyen helyzetekben jelent megoldást, mit ad a fogyasztónak.
A másik aspektus a hitelesség kérdése. Ha például Új-Zélandra szeretnék utazni, és a mesterséges intelligencia ajánl nekem három légitársaságot, amelyek közül kettőt egyáltalán nem ismerek, a harmadiknak viszont ismerem a márkáját, és tudom róla, hogy megbízható, akkor nagy eséllyel azt fogom választani. Nem feltétlenül a másik kettő valamelyikét, pedig lehet, hogy egyébként minden más paraméternek megfelelnek.
A televíziós megjelenések és a digitális aktivitások ráadásul egymásra is hatnak. Ha látok valamit a televízióban, ami megtetszik, jó eséllyel azonnal rákeresek az interneten. Mennyire mutatható ki a televízió hatása az online fogyasztói aktivitásban?
DG: Azért is van az, hogy a legnagyobb e-kereskedelmi szereplők nem feltétlenül a digitális térben költik el a legtöbb pénzt, hanem nagyon sokat költenek televízióban, mert a televízió hozza számukra ezeket a leadeket. A Google-keresésekben és akár az oldallátogatásokban is kimutatható, hogy mit tud hozzátenni a televízió az organikus látogatószámhoz. Számtalan hazai és nemzetközi példa van arra, hogy ez igenis működik.
Amikor majd újra lesz Cápák között, és érkezik egy olyan vállalkozó, aki webshopban árulja a termékét, próbáljatok meg az adás alatt felmenni arra a webshopra! Küzdelmes lesz, méghozzá azért, mert mindenki ugyanezt csinálja.
Ma már úgy ülünk a kanapén, hogy ott van a kezünkben a second screen, a telefonunk, és ha olyat látunk, ami megtetszik, vagy úgy érezzük, hogy erre nekünk szükségünk van, már írjuk is be a keresőbe.
A Big Picture-ön azt is említetted, hogy a tradicionális médiavállalatoknak lenne mit tanulniuk a globális platformoktól a performance marketing területén. Mire gondolsz pontosan?
DG: Ők nagyon ügyesen és jól építették fel a performance világát abban a tekintetben, hogy a nagy platformok a saját mérési megközelítésüket tették piaci sztenderddé. Kialakították a saját működésükhoz alkamazkodó metrikákat, mindeki ehhez igazokdik, pedig ezek róluk szólnak, és nem a márkáról. Ebben a tradicionális médiavállalatoknak van mit tanulni tőlük:
hogyan építünk olyan modellt, ahol hasonló performance alapon tudunk monetizálni és nem csak elérés szerint.
Hozzáteszem, hogy nagyon eltérő a globális platformok és például a mi hirdetői profilunk. Nekünk jóval kevesebb hirdetőnk van, ezek viszont nagy hirdetők, ez egy B2B-üzlet. A globális platformoknak elképesztően sok hirdetőjük van, nagyon hosszú a long tailjük, nagyon sok kkv-ból, kisebb vállalkozásból, helyi hirdetőből merítenek.
Ahogyan ők egyre inkább jönnek a nagyobb hirdetők felé, úgy szerintem nekünk az a dolgunk, és a mi stratégiánknak is része, hogy nyissunk az ő piacuk felé. Legyenek olyan hirdetési megoldásaink, amelyekkel a long tail felé is tudunk nyitni, és a belépési küszöb is alacsonyabb. Ennek nyilvánvalóan a digitális térben kell megtörténnie.
Az RTL Saleshouse 2027-től három különböző televíziós vásárlási módot kínál a hirdetőknek Flex, Standard és Premium Ennek az új konstrukciónak a kialakításában is szerepet játszott, hogy a kisebb hirdetők számára vonzóbbá tegyétek a televíziót?
DG: Nemcsak a kisebb hirdetőkről van szó, bár a Flex valószínűleg számukra is jobb terepet jelent. A másik dolog, hogy a hirdetői igények televízióban is eléggé eltérőek lehetnek. Van olyan hirdető, akinek az a fontos, hogy meglegyen a megfelelő kontaktusszám, a másik végletnél viszont az is fontos, hogy azok a kontaktusok mely csatornákon, mely napszakokban realizálódjanak, illetve, hogy az adott héten hány kontaktust érjenek el.
Ezek már jóval szofisztikáltabb kampányparaméterek. Az adott hirdetőnek fontos, hogy úgy épüljön a reach-e, olyan dinamikával érje el a közönségét, ahogyan szeretné, mert ezt a nap végén üzleti értékre akarja váltani. Mi ezért azt mondjuk, hogy nem egyetlen vásárlási módot biztosítunk, hanem hármat, a különböző igényeknek megfelelően.
Arra számítotok, hogy a hirdetők akár kombinálni is fogják ezeket a vásárlási módokat attól függően, hogy az adott időszakban vagy kampányban milyen üzleti célokat szeretnének elérni?
DG: Mindenki maga választhatja ki akár kampányszinten, akár csomag- vagy időszakszinten, hogy melyik az a megoldás, amely a legjobban támogatja az üzleti eredményeit, az üzleti számait, a kampánycéljait. Ez senki számára nem kötelező, nem kell például egy hirdetőnek végig a Prémium konstrukcióban hirdetnie, ezt akár az egyes kampányai között is variálhatja.
Biztosan eltelik valamennyi idő, amíg mindenki kitapasztalja, hogy ez hogyan működik számára. Mi lehetőséget biztosítunk ahhoz, hogy a különböző hirdetői igények megfelelő választ találjon nálunk!
Az egyik legérdekesebb adat a Big Picture-ön elhangzottak közül, hogy az RTL+ Premium hirdetési inventoryja június és szeptember között a tizenkétszeresére nőtt. Mi áll ennek a rendkívüli növekedésnek a hátterében?
DG: Ebben benne van az RTL+ Premium hirdetésekkel támogatott verziója, vagyis az az előfizetéses konstrukció, amelyben hirdetések is vannak, és benne van a már sokat emlegetett együttműködésünk a One-nal is. A One-nal 2025. január 1-jén indult el az együttműködésünk. Azok, akik a családi csomagjuk részeként kapták meg az RTL+ Premiumot, idén június végéig a reklámmentes verzióhoz fértek hozzá. Június végén őket állítottuk át a reklámos verzióra, ami már az eredeti megállapodásban is így szerepelt.
Ez azt jelenti, hogy egy nagyon nagy felhasználói tömeg jelent meg a reklámos verzióban, ami komoly növekedést hozott a hirdetési inventorynkban. Természetesen magának a streamingnek is van organikus növekedése, ez is segítette ezt a nagy urgást.
A hirdetői igények is lekövetik ezt a növekedést? Nem okoz problémát az ilyen hirtelen megnövekedett hirdetési inventory kihasználása?
DG: Abszolút nem, nagyon egészséges fill rate-ekkel, vagyis hirdetési kitöltöttséggel futunk.
Az az érdekes ebben a történetben, hogy
a nagy képernyő szerepe, fontossága igazából nem változik meg az életünkben, és emiatt a hirdetők életében sem. Az változik, hogy mit fogyasztunk rajta.
A lineáris televíziózás még mindig nagyon jelentős, a 18-59 éves korcsoportban a nagy képernyős nézési idő több mint 70 százalékát adja, ugyanakkor a fennmaradó 28,2 százalékban már valamilyen más digitális tartalmat fogyasztunk: streaminget, adott esetben YouTube-ot nézünk vagy játszunk. Mindezt ugyanúgy a nagy képernyőn tesszük.
A streaminggel viszont olyan nézőket is egyre nagyobb számban el tudnak érni a hirdetők, akiket a lineáris televízióban már nehezebben szólítanak meg.
DG: Ez nem úgy zajlik, hogy minden korcsoport ugyanolyan arányban vándorol át. A fiatalabbaknál magasabb az other kategóriába tartozó, egyéb digitális tartalomfogyasztás aránya, az idősebbeknél pedig alacsonyabb. Ebből adódóan a lineáris televízió és a streaming nézői profilja is változik, a kettő kiegészíti egymást.
A lineáris televízióban – tetszik vagy nem tetszik – folyamatosan emelkedik az életkor, a streamingben pedig megjelenik egy nagyon fiatalos nézői összetétel.
A Big Picture-ön is elmondtuk, hogy az RTL+ felhasználóinak 72 százaléka 50 év alatti, ami a televízióról nem mondható el. A SkyShowtime reklámos verziójának felhasználói esetében is 39 év körüli az átlagéletkor.
A streaminggel tehát jobban el lehet érni egy fiatalabb, városi, magasabb vásárlóerejű réteget, míg televízióban egy sokkal szélesebb nézői bázist lehet megszólítani, amelyben viszont a fiatalok kevésbé vannak jelen.
A streaming azonban nem pusztán a hirdetési inventory bővülése vagy az eltérő nézői profil miatt jelent új lehetőségeket, hanem a hirdetési formátumok tekintetében is. Milyen fejlesztéseken dolgoztok ezen a területen?
DG: Digitális területen is nagyon sok mindent fejlesztünk, egyre több lehetőséget kínálunk. Nemcsak az történik, hogy jelentősen nőtt az RTL+ Premium hirdetési inventoryja, hanem új megoldásokkal is jelentkezünk.
Már most is elérhető például az L-shape banner, amely a videó lejátszása közben megjelenő, L alakú, statikus bannerformátum. Ez minden eszközön, minden képernyőn meg tud jelenni. A Most Wanted testvérműsoránál, a Visszavágónál például a Wise volt a partnerünk. A termékelhelyezés mellett maga a márka a műsor előtt és után, illetve ebben az új digitális bannerformátumban is megjelent.
A másik megoldás, amellyel 2027 első negyedévében jelentkezünk, az úgynevezett Pause Ad.
Amikor valaki megszakítja, megállítja a videólejátszást, akkor egy teljes képernyős statikus bannert tudunk megjeleníteni.
Ez egy teljesen más fogyasztói helyzet, hiszen maga a felhasználó állítja meg tudatosan a tartalom lejátszását.
Ez a formátum olyan hirdetők számára is érdekes lehet, akiknek nincs televíziós reklámfilmjük?
DG: Pontosan. Ez például teljesen jó megoldás lehet azoknak a hirdetőknek, akik az out-of-home piacról a szabályozás módosítása miatt kiszorulnak, és nincs videós hirdetésük, reklámfilmjük, statikus hirdetési kreatívjuk viszont van. Hiszen egy óriásplakát is hasonlóképpen működik.
Egy ilyen kreatív elhelyezhető ebben a formátumban, és teljes képernyős élményt biztosít. Nyilván QR-kód is elhelyezhető rajta, amely átvezetheti a felhasználót a second screenre, kisebb képernyőn pedig maga a hirdetés akár kattintható is lehet.
Felhasználói szempontból is érdekes ez a megoldás, hiszen nem a reklám szakítja meg a tartalomfogyasztást, hanem abban a pillanatban jelenik meg, amikor a néző maga dönt úgy, hogy megállítja a lejátszást.
DG: Abszolút. A streaming nemcsak arra teremt lehetőséget, hogy másfajta célcsoportokat érjünk el, hanem arra is, hogy ezeket a helyzeteket jobban felépítsük, mint a lineáris televízióban, sokkal személyre szabottabb módon.
A személyre szabhatóság tekintetében milyen új célzási lehetőségeket kínáltok a hirdetőknek?
DG: Most már elérhető az irányítószám-alapú célzás is az RTL+-on és az RTL.hu videós kínálatában. Ez lehetőséget teremt arra, hogy akár regionális célzású kampányokat is futtassunk, akár nagy képernyőn.
Legyen szó az L-shape bannerről, a Pause Adről vagy a videós inventoryról, ez egyrészt abba az irányba nyitja meg a piacot, hogy a regionális hirdetők is hirdetési lehetőséghez jussanak az RTL-nél. Ez például a regionális out-of-home hirdetők számára sem rossz üzenet.
Másrészt utat jelent afelé is, hogy azok a kisebb hirdetők, akik ma még csak a Google-ben, a YouTube-ban vagy a Metában gondolkodnak, az RTL-nél is meg tudjanak jelenni célzott, lokális hirdetésekkel.
Ez a stratégia viszont új versenyhelyzetet is teremthet a hazai médiapiacon. Egy regionális hirdető számára például egy helyi televízió mellett már az RTL is reális alternatívát jelenthet.
DG: Lesz verseny ebben. Azt viszont el kell mondani, hogy így a hirdető akár prémium, saját gyártású tartalmak, sorozatok mellett is meg tud jelenni az RTL-nél, amire egy helyi televíziónál nehezebben van lehetősége. Az ő tartalmi lehetőségeik, illetve a nézettségük is limitáltabb.
Emellett, mivel itt a digitális ökoszisztémában vagyunk, másfajta adatszolgáltatás is társul a megjelenésekhez, mint például egy helyi televíziónál.
Az elmúlt években egyre több olyan együttműködésre is láthattunk példát, amelyekben a partnerek nem pusztán reklámozóként jelennek meg egy televíziós műsor mellett, hanem annak a részeseivé is válnak. A hirdetők mennyire nyitottak az ilyen típusú megoldásokra?
DG: Egyrészt fontos elmondani, hogy nem minden hirdető számára alkalmas ez a megoldás, mert nem biztos, hogy olyan terméke vagy szolgáltatása van, amely ennyire integrálható egy műsorba. Akiknek viszont igen, azok elképesztően érdeklődőek, és nagyon pozitív tapasztalataik vannak ezekkel az együttműködésekkel kapcsolatban.
Mi content univerzumnak hívjuk azt, amikor bizonyos műsorcímek köré tulajdonképpen egy márkakiterjesztést építünk. Azt szeretnénk, hogy az adott televíziós műsor ne csak egy nagy képernyős márka legyen, hanem ezt a márkát kivigyük a fogyasztók közé is.
Erre a legjobb példa a Most Wanted, illetve a Szigettel és a Burger Kinggel való együttműködésünk. Maga a műsor is adja magát ehhez, hiszen kint zajlik a nagyvilágban, nem egy stúdióban. A civilek aktív szereplői lehetnek a műsornak, amely a szemük előtt zajlik. Erre azonban további rétegeket tudtunk ráépíteni azzal, hogy a Burger King ennyire integráltan jelent meg a műsorban.
Maguknak a Burger King-éttermeknek is szerepük volt, az ottani képernyőkön az üldözöttek követni tudták Balázsékat, hogy éppen merre járnak. Erre még egy további réteg épült azzal, hogy a Burger Kingben menekülő- és üldözőmenüket is lehetett vásárolni abban a három-négy hétben. Ezzel a Most Wanted-élményt sokkal szélesebb közönségnek tudtuk elmesélni és eljuttatni, mint pusztán a televíziónézőknek.
Ezeknél a műsoroknál különösen érdekesek a különböző korcsoportok nézettségi adatai. A Visszavágó például az egyik heti rangsorban az egyes műsorok legnézettebb adásait figyelembe véve első lett a kereskedelmi célcsoportban, a teljes lakosság körében viszont jóval hátrébb szerepelt. A műsorstratégiátokban továbbra is a kereskedelmi célcsoport megszólítása az elsődleges szempont?
DG: Mi továbbra is a kereskedelmi célcsoportra fókuszálunk. Van egyfajta örökségünk abban a tekintetben, hogy az RTL-nek mindig fiatalosabb, városiasabb, magasabb vásárlóerővel rendelkező közönsége volt, és ez most is megvan.
A 18-59 évesek jelentik a legfőbb kereskedelmi célcsoportunkat, mi őket szeretnénk elérni, és olyan műsorokat is igyekszünk képernyőre tenni, amelyek a leginkább megmozgatják őket.
A Big Picture-ön a televíziós reklámárak emelkedése is szóba került. Miközben a tartalomgyártás egyre költségesebbé válik, a hirdetők szeretnék pontosan látni, hogy mit kapnak a pénzükért. Ebből a szempontból nem jelent versenyelőnyt a globális platformok számára, hogy ott azonnal látható egy kampány eredménye?
DG: Ha jól tudom, a performance marketing területén is emelkednek az árak. Ott is működik egyfajta összehasonlítás: tavaly még ennyi pénzért értem el ezt az üzleti vagy performance eredményt, most pedig már ennyit kell fizetnem érte. Ha a performance mutatók romlanak, az azt jelenti, hogy egyre többet kell költeni arra, hogy ugyanazt az eredményt el tudd érni.
A médiafragmentáció, illetve az, hogy egyre több felületen fogyasztunk tartalmat, minden területen hajtja ezt a fajta inflációt. A televízióban is, de a performance területén is. Erről már lehetett olvasni, hogy az sem feltétlenül olyan olcsó.
Emellett természetesen van egy költségalapú gondolkodás is. A mi költségeink emelkednek, emelkedik a tartalom-előállítás költsége, az élőmunka költsége, és ennek valahol az árakban is meg kell jelennie.
Az árak mellett viszont a hirdetési környezet minősége is fontos szempont lehet. A közösségi médiában a márkák hirdetései egészen különböző minőségű tartalmak mellett jelenhetnek meg, míg a televízióban szerkesztett, javarészt prémium tartalmi környezetet kapnak.
DG: Itt jön be a figyelem és az involvement, vagyis a bevonódás jelentősége. A nap végén azért hirdet valaki, hogy az üzenete megragadjon a fogyasztó, a néző fejében, és amikor annak választania kell az adott termékkategóriában – legyen az öt percen belül, három hét múlva vagy három év múlva –, akkor azt a márkát válassza.
Óriási különbség van a befogadói környezetben. Más helyzet az, amikor görgetsz egy feedben, és más az, amikor tudatosan választasz ki egy tartalmat, elhelyezkedsz a nappalidban, akár a családoddal együtt, és egy ilyen közösségi környezetben fogyasztod ezt az általad kiválasztott tartalmat.
Szerintem óriási különbségek vannak abban, hogyan fogadjuk be a tartalmakat, és ez a reklámokra fordított figyelemben is egyértelműen megmutatkozik. Ezzel kapcsolatban nekünk is volt már több kutatásunk, és számtalan nemzetközi adat áll rendelkezésre.
Az is beleszámít ebbe, hogy mennyire bíznak a felhasználók abban a környezetben, amelyben a tartalmat fogyasztják, mennyire tartják hitelesnek azt. Látszik, hogy a nagy képernyőnek, a televíziónak és a szerkesztett tartalomnak még mindig van egy ilyen előnye a közösségimédia-feeddel, a rövid videókkal szemben.
Mely szektorok jelentik jelenleg a televíziós reklámpiac motorját?
DG: A legnagyobb szektorok alapvetően az FMCG, a retail, illetve a gyógyszeripar. Az élelmiszerek, az italok, a kiskereskedelmi láncok és a vény nélkül kapható gyógyszerek, az OTC-termékek viszik a prímet.
Az elmúlt években több kezdeményezés is indult annak érdekében, hogy a hirdetők figyelmét a hazai médiavállalatok által kínált lehetőségekre és a hazai tartalomgyártás fontosságára irányítsák. Ilyen volt a Hirdess hazaiban! kampány is. Mennyire tartod eredményesnek ezeket a kezdeményezéseket?
DG: Nagyon jó kezdeményezésnek tartom, hogy ez elindult, de én tovább is mennék ennél. Vannak már bizonyos összefogások, amelyekben akár versenytársak is közösen kutatnak, közösen kommunikálnak eredményeket. Nekünk az Atmediával is volt már több közös kutatásunk, amelyeken keresztül közösen tudjuk elmondani a televízió hatékonyságának történetét. Azt, hogy mennyivel hitelesebb, mennyivel jobb a reklámok visszaidézése, mennyivel nagyobb a figyelem, mint a globális platformok esetében.
Ugyanarról a befogadói környezetről, arról a szituációról beszélünk, amelyben a felhasználók a tartalommal és a hirdetésekkel találkoznak. Azt gondolom, hogy az online világban a hazai szereplők között sem ártana némi összefogás annak érdekében, hogy versenyképesebbek legyünk a globálisokkal szemben.
Én továbbra is hiszek abban, hogy közös fellépéssel, közös adatokkal, közös termékfejlesztéssel lehet felvenni velük a versenyt.
Az IAB és az MRSZ adatai szerint – a 2025-ös a legutolsó rendelkezésre álló adat – a digitális reklámköltések mintegy 65 százalékát a globális szereplők viszik el. Vannak olyan vélemények is, amelyek szerint ez ráadásul alulbecsült adat, és még ennél is többet visznek el.
A hazai tartalom-előállításnak, a hazai hírszolgáltatásnak alapvető érdeke, hogy ezt a tartalom-előállítást meg lehessen védeni, és hosszú távon is fenntartható maradjon. Szerintem itt a verseny már nem az egyes szereplők között folyik, hanem a globális és a lokális szereplők között.
Az egyre fragmentáltabb médiapiac hosszú távon más típusú üzleti modellek kialakítását is szükségessé teheti. Elképzelhetőnek tartasz akár olyan jövőbeli együttműködéseket is, amelyekben az egyébként egymással versenyző hazai televíziós szereplők közösen kínálnak hirdetési megoldásokat?
DG: Ez egyáltalán nem légből kapott elképzelés, mert én abban hiszek, hogy erre szükség lesz. Nemzetközi példák is vannak már ilyen együttműködésekre.
Lehet, hogy ez egy nagyon extrém példa, de a német piacon az RTL és a ProSiebenSat.1 az addressable TV inventoryját egy közös DSP-n, vagyis hirdetésvásárlási platformon keresztül értékesíti. Ott van addressable TV, nálunk nincs, és szerintem nem is biztos, hogy lesz. A streaming viszont nagyon jó lehetőséget biztosít arra, hogy targetálható, személyre szabott hirdetések jelenjenek meg nagyképernyőn.
Az ilyen együttműködések lényege, hogy ne az legyen, hogy az egyik szereplőnél ilyen metrika van, a másiknál olyan, a harmadiknál pedig amolyan, mint például a globális platformok esetén. A hirdető dolgát ez csak megnehezíti. Ő megoldást szeretne, és a DSP, illetve a digitális technológia segítségével majd megtalálja, hogy hol vannak azok a szempárok, amelyek számára relevánsak.
Szerintem ebbe az irányba kell mennie a piacnak, különben nem tud alternatívát kínálni a globális szereplőkkel szemben.
Akár a különböző médiatípusok képviselői között is elképzelhetőnek tartasz hasonló együttműködéseket?
DG: A különböző médiatípusokon vagy képernyőkön átívelő együttműködésekre, akár több piaci szereplők között is, szerintem szükség lesz.
Ezt elodázhatjuk, halogathatjuk, idegenkedhetünk tőle, de erre szükség lesz.