Osztálytalálkozó, A bezzeggyerek, Erika néni: Rényi Ádám eddig három novelláskötettel jelentkezett, írásaiból pedig már a második színdarab készült. A hosszú élet titka után a Kapuzárási pánikot is kiváló színészek főszereplésével játssza a budapesti 6SZÍN Teátrum .
A kommunikációs szakma ismert képviselőinek különleges, a média határterületein túlnyúló hobbijait bemutató interjúsorozatunk első részében Rényi Ádámot kérdeztük színházról, ihletről – és arról is, hogyan lett egyszer csak kiadótulajdonos, aki később saját könyveit is kiadta.
Az elmúlt több mint 20 évben kommunikációs szakemberként ismert elsősorban a szakma, az elmúlt években azonban immár háromkötetes íróként is említhetjük a neved. Az írás mióta van jelen az életedben?
A kommunikációs szakmában töltött évtizedeimben is jelen volt a munkám részeként mind újságíróként, mind vállalati és ügynökségi kommunikátorként; cikkeket, média- és színházi kritikákat rendszeresen írtam a közelmúltig. Az első irodalmi próbálkozásom 33 évesen történt, ez volt az Osztálytalálkozó című novella, amely máig talán a legismertebb írásom.
Mi volt az a pont, amikor úgy érezted, a blog.hu szférájából kiemelkedve meg is jelentetnéd a novelláid?
Sokan unszoltak, hogy adjam ki őket, hiszen társtulajdonosa vagyok egy kiadónak, de valahogy nem éreztem szükségét. Aztán amikor az Osztálytalálkozó bekerült az irodalom próbaérettségi anyagába, és elkezdtek középiskolákba meghívni, mert számos magyartanár a szóbelin a szövegeimet adta fel kortárs tételnek,
egyre inkább kínosan éreztem magam amiatt, hogy tétel már vagyok, de kötetem még nincs.
Erőt vettem magamon, és az évek során összegyűlt írások mellé elkezdtem kidolgozni pihenő ötleteimet, és szerencsére újak is támadtak, így született meg az első kötet, amelynek természetesen az Osztálytalálkozó címet adtam. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy már van három kötetem és két színpadi művem…
Az sem titok, hogy a 21. Század Kiadó társtulajdonosa vagy. Ez könnyítette vagy nehezítette a döntést az első novelláskötetről?
Tulajdonképpen mindkettő. Nyilván jó volt, hogy nem kellett kilincselni, mások döntésére várni, félszegen telefonálni bocsánatkérések közepette. Ugyanakkor a kockázatom is nagyobb volt, hiszen egy sikeres kiadó mellett sikertelen szerzőnek lenni kellemetlen lett volna. Szerencsére nem így alakult.
Sikeres kommunikációs szakemberként a könyvkiadás területére kalandozni új kihívás keresése volt, vagy más volt az oka annak, hogy megszületett a kiadó?
Az okok ennél jóval prózaiak voltak.
Azért van kiadónk, mert a társam, Bárdos András közel tizenöt évvel ezelőtt felhívott, és azt mondta, hogy csináljunk egy kiadót.
Én meg annyira meglepődtem, hogy nem jutott eszembe semmi, hogy miért ne tegyük ezt, így egyszer csak azt vettem észre, hogy már könyvkiadó vagyok. Szóval nem keresés, vagy tudatos stratégia áll emögött a részemről, hanem András remek ötlete és az, hogy nem volt levegőm sem nemet mondani.
Novelláidból már két előadás is készült, melyek nagyszerű színészekkel jelenleg is futnak. Mesélnél a folyamatról, melynek során novellafüzérből színdarab lesz?
Ez egy nagyon izgalmas és inspiráló munka. Míg az írás magányos tevékenység, a színház egy közös játék. Enyedi Éva dramaturggal és Lengyel Andor rendezővel sok beszélgetés, teremtő vita visz a megvalósításig. A novella a kötetekben késztermék, de a színház számára alapanyag. Érlelődnek, alakulnak, gyakran gazdagodnak a szövegek és születnek teljesen újak is. A színészek megtalálásával sietünk, mert a karaktereket, sőt a mondatokat is célszerű egy kicsit rájuk igazítani. Nagyon szeretek színészekkel dolgozni, belelátni a világukba, az érzéseikbe, agyuk lenyűgöző működésébe, csodálom művészetté váló érzékenységüket.
A színházhoz való kötődésed sem titok, a Madách Színházról nem is egy könyvet írtál már. Ezek a kapcsolatok mennyit segítettek az előadások összeállításában?
Nem közvetlenül segítenek, de közelebb visznek ahhoz, hogy értsem a színházat, a hatásmechanizmusát, ismerjem a művészek gondolkodását.
És fontos inspirációt jelentenek számomra a színházról való gondolkodáshoz a Szirtes Tamással, a Madách Színház igazgatójával folytatott gyakori beszélgetéseim.
A kommunikációs szakmában nem volt igazán mesterem, akitől elleshettem volna a fogásokat, mindenre magamnak kellett rájönnöm, esetenként kialakítanom dolgokat. Szerencsére itt még vannak igazi nagyságok, akikre lehet és kell is figyelni.
Jelenleg a kommunikációs szakmában mennyire aktívan vagy jelen? Hogyan látod, melyek a terület legnagyobb kihívásai?
Igyekszem nem túl aktívan jelen lenni. A kiadóban persze próbálom ötleteimmel, tapasztalatommal, kapcsolataimmal segíteni a kommunikációval foglalkozó kollégák munkáját, azt hiszem, stratégiaalkotásban, kreatív megoldásokban még talán működöm, vannak tanácsadói feladataim is, de az aktív kapcsolattartás, a napi PR-munka, ami hosszú éveken át tette ki a napjaimat, már csak emlék számomra. Sokat változott a világ, és biztosan sok dologban le is maradtam már. Azt hiszem, ebben már nem lennék a legjobbak között, úgy meg már nem érdekel. Csináltam, szerettem, de már csinálja inkább más. Nekem ott a kiadó, az írás, tévéműsorokat is készítek, ezekben meglelem az örömömet, ma már ezekben érzem magamat jobban a helyemen. A politika által felzabált médiapiacon, az AI által írt cikkek világában amúgy sincs sok keresnivalóm. Legfeljebb megírok néhány cikket, amiről kedvem van.
A rövid műfajon belül már bizonyítottál: azzal kacérkodsz, hogy esetleg regénnyel is bemutatkozz?
Nem. Kacérkodom a színházzal, egész estés színpadi művel a novellafeldolgozások után, de a regény valahogy nem célom. Nekem könyvben a novella a komfortzónám, és nem akarom mindenáron elhagyni.
Mi jelenti számodra a fő inspirációforrást a sajátos hangulatú és humorú novelláidban?
Igazából bármi. A legjobb emberekkel beszélgetni, odafigyelni rájuk és persze színházba menni. A történetek érzésekből születnek, az érzésekkel pedig emberi kapcsolódásokban lehet találkozni és – nekem legalábbis – a színpadon. Szerencsére ehhez nem kell elutazni sem, velem az inspiráció az Oktogonon is szembe tud jönni.
Szak Zsuzsanna, a Henkel Magyarország Consumer Brands üzletágának igazgatója külföldön szerzett tapasztalatairól, szakmai sikereiről és a terület kihívásairól is beszélt interjúnkban.
A legbefolyásosabb médiavezetők toplistáján a harmadik helyre került Guttengéber Csaba: vele készült interjúnkban nemcsak a reklámpiac jelenlegi helyzetéről, de pályájának kezdetéről, a rádiós műfaj iránt érzett szenvedélyéről is beszélgettünk.