Mint arról a MediaFuture beszámolt, az Indamedia a teljes cégcsoportra kiterjeszti azt a szervezeti modellt, amely az IndaWorld Publishing Kft.-nél már bevált: ez a stratégia sok kisebb szerkesztőség együttműködésére épül, megszüntetve a párhuzamos felelősségi köröket és támogatva a munkatársak jobb kapacitás- és kompetenciahasználatát. Az Indamedia az átalakítás keretében létrehozott egy magazin és egy news kiadót, amelyek több kiadványt menedzselnek, de mindegyik márkának külön főszerkesztője van. Előbbit Reiber Gabriella vezeti, aki az IndaWorld kiadványai mellett júniustól már a Femina, a PORT, a Sóbors és a Retikül irányításáért is felel.
A Dívány, a MeDIAFUTURE, a We love Dogz és a We love Catz közös ügyvezetőjeként dolgoztál eddig, ami bizonyos szempontból szokatlan formáció. Mi volt a siker receptje?
2022 januárjától töltöttem be a Dívány főszerkesztői pozícióját, a következő évben kezdtem emellett a két kisállatos kiadvány tartalmi vezetésével foglalkozni, majd 2024-től feleltem az IndaWorld Publishing ügyvezetőjeként már a négy kiadványért.
Egy olyan szakmai műhelyt igyekeztem kialakítani, ahol nem egymástól elszigetelt kis szerkesztőségek működnek, hanem folyamatos szinergiában dolgozunk. Tehát megosztjuk egymással a tudásunkat, tapasztalatainkat, ötleteinket, inspiráljuk egymást. Ezenkívül a kiadványaink hivatkoznak egymásra, szemlézik, feldolgozzák egymás tartalmait, forgalmat terelnek egymásra. Ezáltal egyrészt sokoldalúbb, másrészt hitelesebb tájékoztatást nyújtunk.
Például egy jelentős témát akár több szemszögből is fel tudunk dolgozni, mert más megközelítések lehetnek érdekesek az egyik és a másik kiadvány olvasóközönsége számára, de ha egy szerző már beleásta magát az adott témába, és emellett jól ismeri a különböző, de közösen kezelt kiadványainkat, többféle tartalmat is tud belőle készíteni.
A szerzők tehát több kiadványnak is dolgoznak?
Igen, itt van például Gerhát Petra, aki a Dívány kiváló újságírója, egyúttal a DOGZ Podcast szerkesztő-műsorvezetője és a We love Dogz szerzője. Vagy Kövess Péter, aki most a MediaFuture megbízott főszerkesztője, egyúttal vezető szerkesztő a Díványnál, és számos, szakértővel készült szakmai cikket írt már a We Love Dogz-nak. És sorolhatnám.
Ez a működés olyan lehetőségeket rejt magában, amelyek mentén a kollégák valóban egymást erősítik egy nagyobb csapat tagjaiként, ugyanakkor a saját képességeik kiteljesedését is megélhetik.
Ez a munkavállalók szempontjából mennyire előnyös? Nem fokozza a leterheltséget?
Nem növekszik az elvárás mértéke, egyéni megállapodás a konkrét feladatok és a terheltség meghatározása, nyilván mindenkinek a saját életéhez, igényeihez, szerződéséhez kell igazítani, mennyit, mikor és hogyan vállal. Ez inkább egy lehetőség. Ki lehet alakítani hibrid pozíciókat, színesebb feladatköröket, vagy ha csak valakinek szívügye egy téma, esetleg nagyon érdekli egy másik terület, tartalmi formátum, akkor nem szükséges idegen főszerkesztőknél kilincselnie, házon belül vannak lehetőségei. Ez azért is jó, mert a kiadványvezetők is sokkal jobban megismerik a kollégáik rejtett képességeit, jobban tudnak reagálni akár váratlan HR helyzetekre, plusz a kiégés is sokkal könnyebben elkerülhető. Természetesen ennek is vannak határai, egy kulturális újságírótól például ne várjunk egészségügyi szakújságírói munkát.
De a jó újságíró, a jó szerkesztő alapvetően egy kreatív szakember, aki sokoldalú tehetség, és ha olyan inspiráló közeget teremtünk számára, ahol nemcsak szűk keretek között tudja hasznosítani a képességeit, akkor az pozitívan hat vissza az alapvető feladatainak ellátására is.
Ez egy kicsit visszatérés a kezdetekhez? A nagyobb hetilapok működtek így.
Itt nagyobb a lépték és rugalmasabbak a keretek.
A legfontosabb, hogy kreatív szakmai műhelyek alakulnak ki olyan területeken, amelyek tematikailag és működésükben kapcsolódni tudnak egymáshoz. Az pedig egy nagyszerű következmény, hogy ez sokkal hatékonyabb vállalati működéshez is vezethet.
A szakmai utad során a PR, kommunikáció TERÜLETÉRŐL érkeztél vissza az MÉDIÁba. Ez milyen előnyöket biztosított számodra?
Újságíróként kezdtem ugyan a pályámat az ELTE Bölcsészkarának elvégzése után, de hamar elindultam a pr, kommunikáció felé. Sajtókommunikációval foglalkoztam az egykori Oktatási és Kulturális Minisztériumban, aztán az alma materemben, az ELTE-n töltöttem 11 évet, ahol kommunikációs szakértőként külső-belső kampányokat menedzseltem a legkülönbözőbb területeken, később belső kommunikációs vezető, majd marketingvezető voltam.
Kommunikációsként nagyon hasznos volt, hogy az újságírói korszakomból ismertem a szerkesztőségek működését, az újságírók, szerkesztők szempontjait. Amióta pedig visszatértem a médiába, előnyt jelent, hogy ismerem a másik oldalt is, akár a hirdetők, potenciális ügyfelek céljait és sajátosságait, illetve egyáltalán a médián kívüli világot.
Hogyan újult meg a vezetésed alatt a Dívány?
Mielőtt átvettem, elég turbulens időszakon ment keresztül, több főszerkesztő is váltotta egymást, ezért az egész csapatot és a munkafolyamatokat is újra kellett építeni. Egy stabil és elkötelezett csapatot igyekeztem kialakítani, illetve kitalálni a saját mechanizmusainkat, amelyek számunkra komfortosak.
Az elsődleges cél az volt, hogy a Dívány tartalmi minőségi szintjét folyamatosan emeljük, ezért sok olyan újságírót hívtam a szerkesztőségbe, akinek az írás mellett más szakterülete is van. A kollégáink között akad nyelvész, mentálhigiénés szakember, tanár, stílustanácsadó, irodalomtörténész, egészségügyi szakember.
Az az érdekes, hogy az elsődleges cél a minőség emelése volt, de ahogy ezen elkezdtünk dolgozni, a látogatottság is elkezdett látványosan növekedni. Ez részben rácáfol azokra a gondolatokra, hogy a minőség rovására lehet sok olvasót szerezni.
Milyen eredményeket értetek el?
Színesebb tematikát alakítottunk ki a korábbiakhoz képest, született négy új rovat, illetve bevezettük a hírjellegű tartalmakat is. Rengeteg exkluzív anyagot készítettünk, és sok mindenről tudósítottunk elsőként annak ellenére, hogy a Dívány nem híroldal és nem nagy szerkesztőséggel működik. Sokkal szebb és felhasználóbarátabb lett az arculatunk. Két saját könyvet is kiadtunk díványos szerzők tollából, Bálint Lilla Múzsák a csók után című kötetéhez egy saját irodalmi est sorozatot is kitaláltunk. És 2024-ben igazán szép all time rekordot állítottunk fel, amikor 393 ezer fős napi egyedi látogatóval zártunk egy februári napot.
A We love Dogz és We love Catz is hasonló változásokon ment keresztül?
Ott is kellett csapatot építeni, amikor átvettem a tartalmi irányítást, de nagyon stabil alapot nyújtott két korábbi szerző, akik ma már vezető szerkesztők, és Jakab Viktória főszerkesztő vezetésével egy elképesztően önállóan, tudatosan és kreatívan működő műhelyt alkotnak. Vezető kisállatos magazinokként nagyon fontosnak tartottuk, hogy az informatív és szórakoztató tartalmak mellett edukációs elkötelezettsége is legyen a kiadványnak, komoly szakmaiságot építsünk fel. Nemcsak az írásos tartalom lett magas színvonalú, hanem beindítottuk a DOGZ Podcastet, a DOGZ Konferenciát, később a DOGZ Fesztivált, azaz kiterjesztettük a felelős állattartás üzenetét az online-on kívül az offline térre is, és egyébként ezek az oldalak is megújultak megjelenésükben. Mindennek eredménye, hogy a DOGZ Fesztiválra idén májusban már közel 11 ezer ember érkezett, illetve a rendezvényre megjelent Udvarhelyi-Tóth Kata és Csörgő Balázs tollából a We love Dogz első könyve, az Értsd a kutyád!, amit pillanatok alatt elkapkodtak, már újra kellett nyomni.
Mit gondolsz, milyen irányba érdemes haladnia ma az online magazinoknak?
Az online média egy olyan műfaj, ami mindig is gyorsan változott, de ma már annál is sokkal gyorsabban változik, mint akár néhány éve. Nemcsak azt kell szerkesztőségi szinten kitalálnunk, milyen az olvasóink ízlése, mi érdekli őket, hanem azt is, hogyan találjuk meg őket a leghatékonyabban, és ez napról napra változik.
Az online magazin ma már nemcsak írásos tartalmat jelent, sőt nemcsak podcasteket, videocasteket és egyéb vizuális tartalmakat, hanem az offline tér felé is érdemes kiterjeszkedni, olyan közösségeket, hub-okat kialakítva, amelyeket a saját olvasóink alkotnak, akiket ugyanazok a kérdések érdekelnek, és akik szívesen megosztják egymással ezt a közösségi élményt.
Ezenkívül folyamatosan elemezni kell a trendeket, és a lehető legmagasabb fokú rezilienciával alkalmazkodni hozzájuk szerkesztőségként. Ezért fontos számomra, hogy ennyi kreatív, tehetséges, jó tudású kolléga csoportosuljon a szerkesztőségben, mert ez a folyamat az állandó tapasztalatmegosztás, közös ötletelések révén is működik.
A Dogz fesztivál és a falkaséták esetében egyértelmű, hogyan épülhet hiánypótló módon egy közösség egy magazinhoz kapcsolódva, de hogyan alakul ez például egy női tematikájú kiadványnál?
Jó példa erre a Femina Klub, amelyre nagyon hamar elfogytak a bérletek, folyamatosan telt házzal mennek az előadások, és a következő évadban egy egészen különleges, jubileumi sorozattal készül a Femina szerkesztősége. Elkezdődött a rendezvényes vonal a Díványnál is a Múzsák sorozat révén, és ezt folyamatosan fejleszteni szeretnénk.
A jövőt nehéz megjósolni, de fontos, hogy egy jól megfontolt értékrend és stratégia mentén végezzük a szakmai munkát, amellett, hogy mindig alkalmazkodni tudjunk a változásokhoz és az aktualitásokhoz. Ha ezt a kettőt képesek vagyunk párhuzamosan teljesíteni, akkor van remény arra, hogy a kereslet-kínálat megtalálja egymást.
Bán Zoltán, a Portfolio csoport társtulajdonos-vezérigazgatója a siker egyik legfontosabb titkának a saját, elkötelezett olvasóközönséget tartja, annak örülne, ha minél gazdagabbá tudnák tenni olvasóikat – mondta el korábbi interjúnkban.
Kovács Tibor, a Ringier Hungary ügyvezetője úgy gondolja, a print soha nem tűnik el, d e a digitális jelöli ki a jövő mellett a jelen irányait is, ezért nagyon fontos figyelni és lekövetni az ott zajló folyamatokat