Apránként adjuk át az algoritmusoknak a kreatív szabadságot és a szakmai kontrollt, az iparág egy kicsit haldoklik. Nem azért, mert az AI elveszi a munkánkat, hanem mert mi mondunk le önként a saját értékünkről, amikor azt hisszük és hirdetjük, megoldás nyújthat a technológia. Forgács Mariann digitális és social media szakértő, a Be Social CEO-ja A globálisok X-esednek? címmel tartott előadást a Digital-Media Hungary Forumon.
Ők használnak minket
A közösségi média régen valóban a kapcsolódásról, barátkozásról szólt, de elveszítettük felette a kontrollt. Ma már arról szól, hogy megvegyük valaki figyelmét, és ezen keresztül eladjunk valamit. Globális médiaterekké váltak ezek a felületek, ahol nem mi döntjük el, mi kerül majd a kedves felhasználó elé, mit mutat meg az algoritmus és mi az, ami szerinte nem olyan érdekes. Nem mi vagyunk a platformok felhasználói, hanem ők használnak minket
– figyelmeztet Forgács Mariann.
Ha egy platform elutasít egy hirdetést, mert nem felel meg a policy-nek, igazán az sem derül ki soha, mi volt ennek az oka. Tehát közel sem érvényesülnek a fair play szabályai, és biztosan nem az együttlét és a kapcsolódás van a középpontban. Ezek üzleti vállalkozások, tehát a fókusz a bevételen van, ez irányítja a folyamatokat.
Nem a munkát veszik el, hanem a döntést
Az algoritmusok nem csak ajánlanak, hanem döntenek is helyettünk.
Amikor azt látjuk, hogy az egyik hirdetésünk olcsóbban hoz nagyobb elérést, akkor azt engedjük tovább, a többit leállítjuk. Tehát azt fogjuk átadni, amit az algoritmus választott. Nem a munkát veszi el tőlünk, hanem a döntés lehetőségét
– állítja a kommunikációs szakember, aki szerint érdemes elgondolkodnunk akkor, amikor belépünk egy ilyen folyamatba, hogy hol fog közbeszólni az AI.
Nyilván a kis cégeket érinti a leginkább, amikor csavarnak egyet a rendszeren, és hirtelen visszaesik az elérés, hiszen számukra kisebb a rendelkezésükre álló hirdetési büdzsé. A nagyok pedig kiszolgálják ezeket a platformokat
– fűzi hozzá Forgács Mariann.
A bőrfelületek aránya
A közösségi médiában minden jó és csodaszép, ritkán merjük megmutatni azt, ami nem tökéletes.
A LinkedInen is csak az utóbbi időben fordul elő néhány olyan poszt, ami arról szól, hogy például mennyire nehéz volt felkészülni egy prezentációra, milyen akadályokat kellett legyőznie a posztolónak ahhoz, hogy el tudjon jutni oda, ahol tart. Mindig csak azt látjuk, hogy minden nagyon jó volt, standing ovationt kaptunk a végén. Filterezzük saját magunkat, a márkánkat, nagyon nehéz ebből kitörni és őszintének lenni
– mondja Forgács Mariann.
De ha őszinték is lennénk, egyfajta cenzúrával szembesülünk, a szakember az anyatej világnapja kapcsán egy szoptatásra való felhívást hozott fel példaként: ha a szabad bőrfelületek aránya 90 százalék egy ilyen képen, nem biztos, hogy átmegy a szűrőn. Viszont az Instagram-modellek hirdethetik a szolgáltatásaikat.
Külföldre megy
Gyakorlatilag a külföldi hirdetőket szolgáljuk ki, akiket el sem lehet érni. Ha valami problémánk, kérdésünk van, nincs hová fordulni.
Nem egyenrangú partnerként tekintenek a hirdetőkre. Adott esetben egy hirdetési büdzsé 80-90 százaléka külföldre megy, itthon viszont nincs alternatíva. De miért? Mert hagytuk
– hívja fel a figyelmet a szakember.
Egy magyar virágboltnak tökéletesen elegendő, hogy van egy fiókja az Instagramon és a Facebookon, nincsen honlapja, marketingese: nincs senki, akihez fordulhatna akkor, amikor a nagyok megváltoztatják a játékszabályokat. Kiszolgáltatottak vagyunk.
Az iparág haldoklik
Az AI már most is képes arra, hogy megírja a scriptet, a stratégiát, elkészítse a posztokat, a hirdetéseket.
Mi magunk tesszük kiszolgáltatottá magunkat ebben a helyzetben. Úgy vagyunk, mint a békák a fazékban, elkezdtünk megfőni, és miközben arról beszélgetünk, milyen nagy baj ez, azért arra is rákérdezünk a másiknál, tud-e már promtolni. Mit hagyunk a következő generációnak? Nem teszünk semmit
– hívja fel a figyelmet Forgács Mariann.
A szakértő szerint a kreatív iparág egy kicsit haldoklik. Egyre kevésbé van szükség kereskedőre, marketingesre, tartalomgyártóra, hiszen van egy jó AI-tool, ami megoldja. Ráadásul mi sem hiszünk a saját értékeinkben és abban, hogy ehhez hozzá tudunk járulni, valami jobbat tudunk létrehozni. Akkor miért várjuk el, hogy a velünk együttműködő partnerek vagy bárki a szakmában elhiggye, számítunk? Értéktelenné tesszük saját magunkat, amikor arról beszélünk, mennyi mindent megold az AI, mi mindenre használjuk.
Nem minden csodálatos az AI-jal kapcsolatban, fontos ezt felismerni és a helyén kezelni. Lehet, hogy ha bevalljuk magunknak, és az őszinte utat választjuk a csilli-villi sztráda helyett, akkor lassabban fogunk haladni, de legalább meglesz a lehetőségünk hazai szakemberrel dolgozni, a hazai piacot erősíteni, ahol emberszámba vesznek minket
– állítja a szakember.
A bizalmat építeni
A fenntarthatóságról éppúgy sokat beszélünk, de a marketingszakmában leginkább úgy tudnánk hozzájárulni Forgács Mariann szerint, ha megpróbálnánk őszintébbek lenni.
Például nagyon érdekes az, ahogy a community managementet vagy moderációt kezeljük. Attól félnek a legjobban az ügyfelek, hogy a social platformokon valaki kommentelhet, javaslatot tehet, kritizálhat. Ez az egyik legnagyobb kihívás, hogy az ügyfelek fejében átalakítsuk, miről szól a közösségi média: valójában a párbeszédről, kapcsolódásról, amiről az elején is
– jegyzi meg.
Forgács Mariannazt ajánlja, ne csak az esztétikumra törekedjünk, hanem a bizalom építésére, mert csak így fogunk tudni túlélni. Nem kell ehhez új Facebookot építeni, nem kell a világot megváltani, elegendő kicsiben elkezdeni: helyi szakemberrel dolgozni, helyi megoldásokat választani. Ezzel már tettünk egy apró lépést annak érdekében, hogy a humánum megmaradjon. Gondoljunk vissza az egész emberi részére, nézzünk szembe vele, hol tartunk most, mit tudunk ebbe beletenni. Akkor lesz ez az egész fenntartható és a jövő számára átadható.