Nem túlzás azt állítani, hogy Donald Trump és Volodimir Zelenszkij mellett van egy vitathatatlan főszereplője az elmúlt napok híreinek Ferenc pápa, a katolikus egyházfő személyében. Hetek óta ápolják tüdőgyulladással kórházban a szentatyát, akinek állapota aggodalomra ad okot – valamint egy külön hírversenyt generál.
Miután az argentin pápa már 88 esztendős, és még fiatalon eltávolították egyik tüdőlebenyének komoly részét, betegsége valóban magában hordozza annak fenyegető lehetőségét, hogy hamarosan újra konklávét kelljen rendezni a Vatikánban. Gyógyulásáért rengetegen imádkoznak vagy drukkolnak világszerte, hittől függően, de még az is elképzelhető, hogy nem olyan sokkal elődje, XVI. Benedek után ő is lemond a pápaságról. Az már ismert, hogy erre vonatkozó levelét megválasztásakor letétbe helyezte arra az esetre, ha betegsége ellehetetlenítené azt, hogy feladatait ellássa.
A katolikus egyházfő egészsége mindenkit érdekel
A fentiek ismeretében is érthető, hogy minden egyes, Ferenc pápa állapotával kapcsolatos információ fontos, és hogy ezeket ekként is kezeli a sajtó. A Vatikánból formabontó módon naponta kétszer érkezik is frissítés hogylétével kapcsolatosan, a reggeli hír általában szűkszavú, csak arra hagyatkozik, hogy a szentatya éjszakája jól telt, a nap későbbi szakában pedig az aznapi eseményekről érkeznek részletek.
Ezek időnként meglehetősen drámaiak a maguk nemében, ám miután az egész világsajtó ugyanabból az alapanyagból dolgozik, igyekeznek kihozni a maximumot.
Lássunk néhány példát arra, hogyan is sikerül ez:
Közleményt adott ki a Szentszék: Ferenc pápa este elaludt
„Fontos: Leállították Ferenc pápa lélegeztetését"
„A javulás után itt a drámai fordulat: bejelentették a szomorú hírt Ferenc pápáról"
Ferenc pápa betegsége önmagában is elég drámai
Természetesen érthető, hogy a szoros hírversenyben minden lap el akarja érni, hogy a saját interpretációjában tálalt hírre kattintsanak az olvasók, ám különösen az első két címnél magyarázni sem kell azt, hogyan sikerült túllőni a célon. Persze, meg tudjuk magyarázni, hogy miért így születtek meg ezek a címek, melyek közül az „este elaludt” nem a halált, hanem az éjjeli pihenés kezdetét jelenti, és a leállított lélegeztetés sem a gépekről történő lekapcsolásra utal, hanem a légzéssegítés szükségtelenné válásáról.
A szándék ugyanakkor egyértelműen az, hogy elhitessük a címre egy pillanatra pillantó internetezővel, hogy bekövetkezett a legrosszabb, Ferenc pápa elhunyt.
Kattintás után nyilván kiderül, hogy ez nincsen így, de a hírversenyben ekkor már egy lépésnyi előnybe került az, aki megtévesztően címez.
Hasonló a helyzet azzal is, aki véletlenül vagy szándékosan – megítélni kívülről nehéz – félrefordítja a külföldi hírforrásból átvett információt. A pápa maszkon át adagolt oxigénnel történő légzésmegsegítése helyett gépi lélegeztetéssel kapcsolatos cikkekkel volt tele a hét elején a magyar sajtó, melyek vagy csak sietségben születtek, tévedésből, vagy szintén az önmagában is drámai helyzet további dramatizálását tűzhették ki célul.
Nagyobb problémára világítanak rá a történtek
Hogy a pápa egészséges hogyan alakul a következő napokban, az továbbra is kérdés. Állandó eleme a Vatikán közleményeinek, hogy továbbra is óvatosak a prognózist illetően, azaz nem akarnak jelentős javulás nélkül úgy fogalmazni, hogy Ferenc túl van a betegség nehezén. Amire azonban a betegségével kapcsolatos hírek rámutatnak, az a hírverseny – vagyis talán inkább címverseny – mellett a médiaszemléző újságírás hatalmas gyengéje. Nagyon sok kiadvány nem teheti meg, hogy ilyen jelentőségű eseményről ne számoljon be, mások pedig egyszerűen csak nem akarják ezt megtenni, mivel kattintásszámuk növekedését várják az események bemutatásától. A gyorsaság kulcsfontosságú: nagyon nagy jelentősége van annak, hogy melyik lap tud hamarabb kikerülni a Hírkeresőre, ki tud előbb push-értesítést küldeni az applikációját letöltők telefonjára.
Nagyon komoly következményei vannak annak, melyik hírforrás másodközlését veszik át előbb az algoritmusok, kinek a tartalmait pörgeti meg egy ügyes cím és egy gyors újságíró, szerkesztő.
A gyorsaságnak viszont ára van, a hiba lehet egy olyan cím, ami a témát – és az olvasót! – minden tisztelet nélkül közelíti meg, vagy egy téves közlés, amely félrevezető. A kattintékony címezés áfiumát nem kerülheti már el a sajtó egyetlen szereplője sem, ha labdába próbál rúgni a digitális közönségmérés mezőnyében, innentől kap szerepet az, hogy valaki hajlandó-e a józan észnek, a jóérzésnek megfelelően meghúzni egy vonalat, vagy sem. Érdemes megfontolni, meddig feszítsük a húrt.