Imane Khelif nevét mára mindenki ismeri – még azok is, akiket cseppet sem érdekel a boksz, és az olimpia eseményeit sem feltétlenül követték nyomon. Az algériai sportoló ugyanis pillanatok alatt a világ- és a magyar sajtó szalagcímeinek főszereplőjévé vált – és nem az elért eredményei miatt. A 25 éves Khelif a hazai és nemzetközi hírportálok asszisztálásával olyan gyűlöletcunamiba került, ami méltatlan mind az eseményhez, mind a médiához, és akkor az általa okozott érzelmi és lelki sérülésekről még nem is beszéltünk.
A tények felkutatása az újságíró legfontosabb feladata
Elméletben legalábbis. Elméletben ugyanis amikor szárnyra kel egy pletyka (szándékosan nem nevezzük hírnek, hiszen bizonyíték nélkül minden állítás csak üres szavak egymásutánisága), a tudósítást megelőzően a szerzőknek tájékozódniuk kell arról, hogy valóban igaz-e a szóbeszéd. Imane Khelif esetében tehát minden újságírónak, aki erről ír, alaposan utána kellett volna járnia, mit is jelent pontosan az ökölvívó állapota.
A Gondolatok egy biológustól Facebook-oldalon Tauber Zsófia biológus bejegyzéséből hamar kiderül, hogy a téma összetettebb, mint hinnénk. Egy újságírónak természetesen nem az a feladata, hogy mindenhez értsen (igaz, a tízmillió szakértő országában úgy tűnik, ez nem teljesen így van...), viszont amit mindenképpen meg kell tennie, az az, hogy felkeresi azokat a hozzáértő szakembereket, akik el tudják magyarázni, mi is rejlik a felszín alatt. Bár tény, hogy egy így készülő cikknek bizonyára nem lesz olyan hangzatos címe, mint az alábbiaknak.
A hírversenyben a kattintásért mindent lehet?
Egy gyors internetes keresésből hamar kiderül, hogy a Kheliffel kapcsolatban született cikkek többsége az olvasók megszerzése érdekében fenntartások nélkül felült az álhíreken alapuló gyűlöletkeltés vonatára. „A biológiailag férfi” szókapcsolatot előszeretettel alkalmazta több sajtóorgánum is, sőt, volt, amely egyenesen azt írta, hogy mindig is férfi volt, csak karrierje kezdetén nyilvánították nővé. (Itt azért az is igen elgondolkodtató, hogy Algériában, amelynek állami vallása az iszlám, ez vajon mennyire reális szcenárió...)
A gyűlöletkeltő, felháborodott cikkek különösen akkor szaporodtak el, amikor kiderült: Khelif következő ellenfele éppen a magyar versenyző, Hámori Luca lesz. Az ezt megelőző időszakban a magyar sajtó egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy Khelif hány ellenfelet és milyen eredménnyel győzött le, az olasz Angela Carini vereségét követően azonban elszabadultak az indulatok.
Csupán néhány példa a hazai sajtó szalagcímeiből:
- Sírva adta fel a meccsét a női bokszoló, akinek egy férfival kellett bokszolnia az olimpián
- Kegyetlenül bánik az internet népe a nők között bokszoló biológiai férfival
- Pontozással legyőzte a biológiailag férfi Imane Khelif Hámori Lucát
- Jöhet a nemek harca: Hámori Luca a biológiailag férfi ellen bokszolhat az éremért
- Botrány az olimpián: Férfiként indult a női boksztornán az algériai Imane Khelif, 46 másodpercig tartott a meccs
A fenti cikkek egyikében sem szólaltattak meg szakértőt, Khelif férfi mivoltát pedig egy korábbi nemi teszten történt bukással támasztották alá.
A pozitív sajtópéldák is elvesztek a fotelhuszárok kardcsapásai közt
Találunk azért olyan hazai példákat is, amelyek a korrekt tudósítást szem előtt tartva igyekeztek hírt adni az eseményekről. Az RTL híradója genetikus megszólaltatásával tárgyalta Khelif esetét, és a Telex és a 24.hu is a tényeket közölte, amikor leírta, hogy 46 másodperc alatt nyert a bokszoló, akit egyébként korábban eltiltottak. Ők ez esetben nem foglaltak állást, nem uszítottak, csak tényszerűen közölték a rendelkezésre álló információkat.
Érdekes azt is megfigyelni, hogy a hírversenyben nem résztvevő, magazin profilú kiadványok is javarészt korrekt anyagokat publikáltak az esettel kapcsolatban. A Dívány, a Femina, és az nlc is alaposan körbejárva, tárgyilagosan, gyűlöletkeltés nélkül írt a Khelif körüli botrányról.
Mi (lenne) tehát ilyen esetekben a teendő?
A médiának olyan ereje van, amellyel nem szabad visszaélni. Újságíróként, szerkesztőként minden esetben törekednünk kell a korrekt, valós információkon alapuló tudósításra, ezt pedig nem áldozhatjuk fel a nézettségért vívott küzdelem oltárán. Indíthatunk diskurzust szakértők bevonásával arról, vajon mennyire etikus vagy sportszerű olyan versenyző indítása egy eseményen, aki valamilyen fizikai előnnyel rendelkezik ellenfeléhez képest? Abszolút. Megsérthetjük emberi mivoltában az illetőt, csak mert más, mint a többiek? Semmiképpen sem.