A nyomtatott sajtó mára a túlélésért küzd, pedig a huszadik században az újságok számítottak fő információforrásnak.

A tévé, rádió és internet előtti évtizedekben megszerzett befolyásukat sokáig meg tudták tartani még úgy is, hogy olvasóik már gyorsabban szerezhettek információkat más forrásokból. A rádió és a tévé mellett megmaradt a nyomtatott lapok varázsa, melyet az internet és a gyors technológiai fejlődés tudott igazán visszaszorítani.

A huszadik század izgalmas korszak volt a magyar sajtó történetében. A lapok bevették az utcákat, hiszen a korábbi, referáló jellegű újságok mellett megjelentek a szenzációt hajhászó napilapok, valamint azok az újságok is, amelyeket nemcsak rikkancsok terjesztettek az utcán, de beszédtémává is vált mindaz, ami bennük foglaltatott.

Az 1910-ben indult Budapest például úttörő volt abban, hogy címoldala nem egy vezércikkel, hanem egy metszettel igyekezett felkelteni az egyszeri olvasó figyelmét, és hangvételében is inkább szólt az egyszerű emberhez, mint a politizálni vágyó értelmiségihez. A hasonló újságok széles körű térnyerésével a rikkancsok a budapesti utca állandó színfoltjaivá váltak. Az Esti Újság még a 19. század végén indult, de 1910-re 80-100 ezer példányban nyomták és egy krajcárért árusították, előfizetéssel hozzá sem lehetett jutni. 

  • A rikkancsok a legérdekesebb szalagcímeket kiabálták az utca zajába, ha pedig ez felkeltette valaki figyelmét, muszáj volt azonnal vennie egyet az újságból.

A fenti fotóra kattintva nyílik a galéria!

A nyomtatott lapok közt a bulvárújságok tömegeket értek le

Friss Újság, A Nap, 8 Órai Újság és különösképpen Az Est: kiszolgálta mind a tömeglapokra vágyók igényeit, s ezekkel párhuzamosan az első nagy sajtóvállalatok is megalakultak. Reggel, délután, este kerültek ki az újabb kiadások a nyomdákból, erre pedig a reklámpiac is reagált: volt olyan lap, mely terjedelmének több mint felében tudott hirdetéseket közölni.

Ezek biztosították a függetlenség és a szabadság lehetőségét a kiadványok számára.

A tanácsköztársaság időszaka aztán véget vetett az aranykornak. A vallási kötődésű újságokat és a vicclapokat egyaránt betiltották, ha csak rövid időre is. Ezt követően visszatérhettek a lappiacra, sőt, megjelentek a képes mellékletek is. Ezekben meglehetősen gazdag fotóanyag közlésére nyílt lehetőség, ami a fotóriporteri szakma fejlődésére nyújtott alkalmat.

A politika megnehezítette a sajtó életét is

Az 1919-től kezdődő időszakban azonban a náci eszmék terjedése rányomta bélyegét a lapkiadásra. 1938-ban nem kevesebb, mint 411 lapot tiltottak be zsidó kapcsolatai miatt, 1939-ben pedig bevezették a sajtócenzúrát. A lapok a szélsőjobboldali eszme felé tolódtak, amely pedig nem ezt tette – közte a Pethő Sándor frissen alapította Magyar Nemzettel -, azt időről időre be is tiltották. Az ostromlott Magyarországnak csak röplapjai voltak, de a világháború után újraindult a sajtó.

Igaz, ekkor leginkább pártokhoz kapcsolódtak ezek a kiadványok, 1949-ben pedig államosították is a lapkiadást, a független újságok pedig megszűntek. Az 1956-os forradalom után sem volt ez másként, bár elindult bulvárlapként az Esti Hírlap, a szocialista eszmék erőteljesen hatottak arra, és a Népszabadság főszerkesztője sem újságíró, hanem az MSZMP embere volt.

A rendszerváltásig kellett arra várni, hogy ismét színesedhessen a paletta, megjelenjenek a klasszikus bulvárlapok, valamint nagy számban a politikai napilapok.

Ingyenes újságként lépett be a svéd Metro a magyar piacra, melyen egyre inkább a digitalizálás irányába mozdult minden: a szedés és a cikkek megírása is digitalizálódott.

Újságos bódétól a kürtős kalácsig

Ez a folyamat közben lezajlott az olvasók életében is, s ahogyan a tévé vagy a rádió nem tudta kiváltani esetükben az újságot mint információforrást, úgy az internet már elvégezte a feladatot. Az első igazi sztárújságírókat még a nyomtatott piac nevelte ki, de ma már az internetre költöztek a véleményformálók. Az, ahogyan az újságosbódék eltűntek, esetleg kürtős kalácsot, jegyeket vagy turistainformációt kínáló pavilonokká alakultak át, érzékelteti, hogy micsoda változás történt. Nem a postaládából vesszük ki vagy az újságosnál, esetleg egy élelmiszerbolt pultjából szerezzük be a lapokat, hogy informálódjunk, hanem inkább megnyitunk egy applikációt telefonunkon, esetleg beütjük az általunk mértékadónak tartott hírforrások linkjét a böngészőben. Az eladási példányszámok és az előfizetések darabszáma egyaránt arról árulkodik, hogy nehéz megmaradni nyomtatott lappal ezen a piacon. A galériánkban közölt fotókon az látszik, mi mindent jelentett a sajtó a múlt században: meglehetősen nosztalgikus a képeket végiglapozni, mert ez az éra valószínűleg már soha többé nem tér vissza. 

Címkék