Habár az európai luxusszektor közvetetten sokmillió embernek ad megélhetést, mindössze hét országban működik kifejezetten a szegmenst szakmailag és értékesítési céljait illetően is támogató, kormányzati és uniós szinten is lobbizó, az ágazatot marketingelő hivatalos szervezet.

Nagy-Britannia, Francia-, Spanyol-, Német-, Svéd- és Olaszország példáján keresztül nézzük most meg, mi haszna annak, ha egy ilyen érdekvédő nemzeti szerveződés besegít a helyi alapítású márkáknak belföldön és a világszínpadon egyaránt, hogy növelje azok láthatóságát.

A lokális divat- és dizájnipart ilyen-olyan formában képviselő szervezet sok országban működik szerte Európában – ezek lehetnek nonprofit civil kezdeményezések, de működhetnek az adott kormányzat égisze alatt is. Ez a helyzet például idehaza is, a területet a korábban a Magyar Turisztikai Ügynökség, tavaly óta azonban a Nemzetgazdasági Minisztérium alá tartozó Magyar Divat & Design Ügynökség fogja össze állami oldalról, az MDDÜ vezérigazgatóját, Jakab Zsófiát továbbá a kreatívipar fejlesztéséért és ágazati koordinációjáért felelős miniszteri biztossá is kinevezte Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter.

A nemzeti divat- és dizájnipar láthatóságának növelésére létrejött szervezetektől abban értelemszerűen különböznek a luxusipari érdekvédelmi szervezetek, hogy azok deklaráltan csak a legfelsőbb regiszterrel foglalkoznak, illetve nemcsak ruházatot vagy bútorokat, lakberendezési vagy divatkiegészítőket gyártó cégeket promotálnak, hanem szállodákat, szépségápolási márkákat, élelmiszer brandeket, autógyártókat, de akár múzeumokat vagy egyéb, magaskultúrához köthető létesítményeket is, mint alább majd látjuk is.

A hét európai szervezet, a brit Walpole, az olasz Fondazione Altagamma, a francia Comité Colbert, a német Meisterkreis, a spanyol Circulo Fortuny, a portugál Laurel és a svéd Gustaf III Kommitté együtt alkotják a 2010-ben létrehozott European Cultural and Creative Industries Alliance (ECCIA) nevű szövetséget, amelynek legfőbb feladata, hogy a közös fellépés erősítse a szektor hangját és lobbitevékenységét akár uniós szinten is. A tagszervezetek mindegyikében közös az is továbbá, hogy az igazgatótanácsokba a nemzeti iparág olyan jeles képviselőit válogatják be, akik akár egy márkánál is vezető pozíciót töltenek be – természetesen számos kommunikációs és marketingszakembert is találni köztük.

Jelentős GDP-hányad, komoly befolyás

Nagy-Britanniában 1990-ben jutott eszébe pár jelentős vállaltnak – köztük a British Airwaysnek, a The Financial Timesnak és a The Savoy Groupnak –, hogy alapítanak a brit kiválóság, kreativitás és minőség népszerűsítésére egy érdekvédelmi szövetséget, a The Churchill Groupot – amely azonban két évre rá inkább az első brit miniszterelnök nevét vette fel, így lett Walpole. Ma már több mint 250 márka – köztük a Burberry, a Bentley, a Harrods, a Rolls-Royce, az Alexander McQueen vagy a Fortnum&Mason – tagja ennek;

a brit kormány és az EU is elismeri, mint tanácsadó szervét a 81 milliárd fontos forgalmával az éves brit GDP 3,7%-át adó luxusiparnak, amely több mint 450 000 embernek ad munkát az országban.

A Walpole számos eseményt szervez egész évben, a legfontosabb ezek közül azonban az évente megrendezett British Luxury Awards díjátadó gála és a British Luxury Summit iparági konferencia. De minden évben kiadják a Book of British Luxuryt is, amely egy B2C kiadvány, célja, hogy kifejezetten az átlagemberrel ismertesse meg a szervezet tagjainak tevékenységét, új termékeit, továbbá a brit kézművességre és mesterségbeli tudásra szeretné irányítani a fókuszt.

Fontos kezdeményezése a Walpole-nak a 2007-ben elindított Brands of Tomorrow (Holnap Márkái) is, amely a fiatal, éves szinten 5 millió fontnyi forgalmat el nem érő luxusmárkákra szeretné felhívni a szakma és a nagyközönség figyelmét. Az egyéves mentorprogram eddig 150 márkának segített fejlődni és kapcsolatokat építeni a szektorban. A Walpole igazgatótanácsának jelenlegi elnöke a Harrods luxusáruház ügyvezető igazgatója, de a boardban helyet kap a Rolls-Royce korábbi globális kommunikációs igazgatója és a The Financial Times napilap heti luxusmellékletének, a How To Spend It-nek (HTSI) a volt főszerkesztője is.

A helyi gyártók proaktivitása nélkül nem megy a kollektív érdekérvényesítés

A Fondazione Altagamma 1992-ben jött létre pár olasz cég, a Ferragamo, a Ferré, a Zegna, a Versace és a Les Copains divatházak, valamint az Alessi dizájnmárka összefogásával. Az igazgatótanács elnökét jelenleg a Ferrari adja, alatta pedig alelnökök felelnek az egyes iparági divíziókért, a divat szekció felett például a milánói divathetet is rendező Olasz Nemzeti Divatkamara elnöke, Carlo Capasa diszponál.

A szervezetnek jelenleg több mint száz rendes tagja van, köztük a Valentino, a Prada, a Missoni, a Maserati, a Lamborghini, a Loro Piana vagy a portofinói Belmond Hotel Splendido luxushotel.

Érdekesség, hogy a tiszteletbeli tagok táborát gyarapítja Andrea Bocelli tenor, Massimo Bottura világhírű, a Gucci éttermeit is felügyelő séf, Piero Lissoni sztárdizájner, Paolo Roversi nemzetközi hírű divatfotós, valamint a Bulgari hotelek gasztronómiai supervizora, Niko Romito sztárséf is. A több mint 60 márkát és intézményt tagjai közt tudó Circulo Fortuny is hasonlóképp szektorok szerinti tagozatokat állított fel, különösen érdekes, hogy jutott egy a manufakturális módon készülő fegyvereknek is.

A szervezet egyébként a világhírű polihisztor művészről, Mariano Fortuny y Madrazóról lett elnevezve, aki főként velencei palotájában alkotott – így nem meglepő, hogy a jelenlegi Fortuny márkabutikokból kettő is a városban található. Számunkra talán a Loewe divatház és a Lladró porcelánmanufaktúra a leghíresebb a tagok közül, érdekesség azonban, hogy az El Corte Inglés áruházlánc, a madridi Prado Nemzeti Múzeum és a Spanyol Nemzeti Könyvtár vagy épp a Christie’s aukciósház neve is szerepel a taglistán. A svéd szervezet a nevét III. Gusztáv királytól vette, aki híres kultúra- és művészetpártoló volt, ő alapította többek közt a stockholmi operaházat és a svéd tudományos akadémiát is. Ez a 2018-ban alapított szervezet artikulálja talán a leghangosabban, hogy ez a tagmárkák saját kezdeményezése, a marketingtevékenységért és a kereskedelmi lobbizásért cserébe így tagdíjat is kell fizetni a belépőknek.

Egy magyar márka is bekerült a nemzetközi élvonalba

A német luxusmárkák évente 190 milliárd euró értékű forgalmat bonyolítanak, a szektor 300 000 munkavállalónak nyújt állást, így 2011-ben itt is szükségesnek ítélték egy, a fentebbiekhez hasonló szervezet felállítását. A Meisterkreisnak jelenleg több mint 80 tagja van (pl. Porsche, Kempinski, Faber-Castell, BMW, Nymphenburg, stb.), és úgy határozza meg önmagát, mint a német kiválóság nemzetközi nagykövete – idén Dubajban, Sanghajban és Párizsban is lesz a német luxusipart promotáló rendezvényük.

A talán legjelentősebb, de mindenképpen a legpatinásabb szervezet bemutatását pedig a végére hagytuk, a Comité Colbert nevét XIV. Lajos, a Napkirály pénzügyminiszteréről kapta, aki forszírozta, hogy a francia gazdaságban legyen meghatározóbb a manufakturális luxustermék gyártás. A szervezetet 1954-ben alapították azzal a céllal, hogy a II. világháború után a német megszállás alatt gyengélkedő francia luxusipart újra naggyá tegyék – elsősorban külföldön.

15 taggal indult a vállalkozás, ma pedig több mint 100 márka van.

A Comité Colbert a többi szerveződéstől eltérően néhány nem francia brandet is meghívott a soraiba, így a Herend porcelánmanufaktúra is hivatalos – európai – tagnak számít. A legrégibb márka még a 9. századból való, a legújabb pedig a 21.-ből, külön divíziója van a magas szabászatnak, a könyv- és lapkiadásnak is, a tagok közt olyan nagy nevekkel, mint a Dior, a Cartier, az Hermés, a Balenciaga, a Saint Laurent vagy a Balmain. Szintén lehetnek tagok intézmények is, így megkapta a címet többek közt a párizsi Sorbonne egyetem és a Pompidou Központ is, a versailles-i kastély és a Louvre úgyszintén.

A Comité Colbert 2015-ben luxusipari konferenciát tartott a Magyar Tudományos Akadémián, melyet egy díszvacsora követett a budapesti francia nagykövet rezidenciáján a Comité Colbert Budapestre utazó akkori elnökének védnökségével és a Magyarországon jelen lévő francia luxusmárkák helyi képviselőinek részvételével – akik közt jelen sorok írója is ott volt, lévén akkoriban a Comité Colbert-tag S.T. Dupont luxusmanufaktúra kelet-közép-európai régiós képviseleténél felelt a kommunikációért és a marketingért.

Címkék