A fenntarthatóság az utóbbi időszakban egy rendkívül hangzatos fogalommá vált. Sok vállalkozás és márka úgy alkalmazza, mint egy eladást segítő csúcsfegyvert, ám a külcsín nem feltétlenül egyenlő a belbeccsel. Ahogy Szabó Béla, a Telekom márka és kommunikációs igazgatója egy előadásában elmondta, fontos, hogy a márkáknak legyen valódi véleményük a világról, illetve víziójuk arról, merrefelé menetelünk. A szakember úgy látja, az út, amelyen a brandek magabiztosan lépkednek, egyértelműen fenntarthatatlan: jelenleg a márkakommunikáció mint a profittermelés eszköze van jelen a cégek életében, ebből egyértelműen következik az iszonyat mennyiségű túlfogyasztás, a beköszönő, visszafordíthatatlan válság, a jelenleg ismert világunk szétesése és a márkák köddé válása.
Bár a szakember gondolatmenete ijesztően disztópikus, a cégeknek és a márkáknak előbb-utóbb valóban alternatív irányokat kell találniuk, hiszen a jelenlegi felmérések is azt mutatják, hogy a fogyasztóknak egyre nagyobb igényük van arra, hogy a vállalatok jelentős társadalmi ügyeket is felkaroló célt tűzzenek ki maguk elé amellett, hogy a hűségükért cserébe jó élményben részesítik őket. Ahhoz, hogy a hazai cégek és márkák elgondolkodtató példákkal találkozzanak, nem kell átutazniuk a fél világot; elég elmenniük a nyolcadik kerületbe.
Repair café - a belváros titkos zuga
Józsefváros szívében december óta létezik egy egyedülálló hely, amelynek hangulatát már az üzlet üvegére tapasztott óriási felirat is sejteti: minden arra járónak szép napot kíván. A Repair Café-ba betérve azonban az emberek nem egy újabb kávézóval találhatják szembe magukat: itt a kávé és egyéb nyalánkságok a különleges szolgáltatás mellett vendégváróként funkcionálnak. Miközben a háttérben szól a blues, a helyiségben található tárgyak nagyrésze arra vár, hogy a Repair Café ezermesterei új életet leheljenek beléjük – mindezt az eszközök tulajdonosai számára ingyen és bérmentve.
„Ma se keltünk fel hiába” – ez a Repair Café egyik csapattagjának egyik visszatérő szállóigéje, ami jól leírja, hogy az itt dolgozók és önkéntesek miként vágtak bele a főváros által támogatott, közösségi költségvetésből elindított műhely üzemeltetésébe. Gégény Noémi, a hely alapítója és ahogy ő hívja magát, „mindenese” elárulta, hogy a közösségi szerelde gondolata egy holland modellprogramból indult – így került be a „Café” a hely nevébe.
Ha jól tudom, 14 éve indult a mozgalom. Ez alapvetően egy ingyenes tudásmegosztás-alapú modell. Körülbelül háromezer ilyen van a világon – ebbe csatlakoztunk bele és az elnevezést is átvettük, mint egy franchise modellnél. A név igazából annyit takar a többi helyen is, hogy aki bejön barkácsolni – mert itt a repairen van a hangsúly –, azt menet közben megkínáljuk ezzel-azzal. Mindig van valami nyamiság; egy tea, egy kávé, valami kis sütemény
– mondta Gégény Noémi, miközben a fél szeme mindig a betérő vendégeken volt, hogy rögtön segíthesse őket, ha valamilyen kérdésük akadt.
Barkácsolj, javíts, alkoss
A Repair Café egyik legfontosabb törekvése a közösségépítés: bárki beviheti az elromlott szerkezetét vagy a foltozásra váró szoknyáját, hogy akár az értő szakemberrel közösen – a tudásmegosztást alapul véve – új életet adjanak az adott tárgynak. Bár a Repair a lokációja miatt sokszor a hátrányos helyzetű embereket segíti, Gégény Noémi – aki már lassan név szerint ismeri vendégeit – elmondta, hogy számos olyan „javítani vágyó” van, akit alapvetően a fenntarthatóság gondolata ösztönöz.
Sok olyan ember bejön, akinek fontos a fenntarthatóság meg a környezettudatosság, tehát nem azért tér be, mert rá van szorulva. Az, hogy többen azért járnak be, mert ez anyagi szempontból fontos nekik, azt a környék indukálja. Tehát, ha én a Rózsadombon nyitnék egy ilyen helyet, azért ott máshogy alakulna a közönség
– mondta Gégény Noémi, aki a Para-fitt Sportegyesület (értelmi, halmozottan sérült és autista gyermekek, fiatalok rehabilitációjával foglalkozó egyesület) vezetőjeként pályázott a hely üzemeltetésére.
A tapasztalatok azt mutatják, ha az emberek meghallják egy szolgáltatással kapcsolatban az „ingyen” szót, akkor a fogyasztói viselkedés is megváltozik. Ezért az is kérdésként merült fel, hogy ebben az esetben vannak-e olyan határok, amelyek azt akadályozzák meg, hogy a díjmentes szolgáltatás használata ne a kihasználás irányába terelődjön el.
Például, ha valaki patchworkot szeretne csinálni, arra azt mondjuk, hogy nem, mert ez egy javító. Abban az esetben nyújtunk ilyen alkotás készítésére lehetőséget, ha az adott ember él a méltányos műhelyhasználattal. Tehát mondjuk óránként kétezer forintot fizet azért, hogy használja a gépeket, de akár önkéntes munkával is kiválthatja a használatot. Ez egy ilyen win-win szituáció.
Gégény Noémi a marketing tevékenységgel kapcsolatban azt is elárulta, hogy alapvetően a közösségi médiában való megjelenéseik nagy figyelmet generálnak, sokszor telt házzal működtetik a közösségi szereldét, ugyanakkor mivel ingyenesen működik a hely, ezért a túlzott marketing elérés nem mindig kedvező.
Tartsuk fenn a környezetet, tartsuk fenn magunkat
A közösségi műhely mindenese azt is elárulta, hogy a környezeti fenntarthatóság építése mellett jelenleg az önfenntarthatóság kialakításán törik a fejüket, hiszen a pályázati támogatás jelenleg három évre szól.
Három év után valahogy önfenntartónak kéne lennünk, de most egyelőre nagyon tetszik a fővárosnak a hely, és lehet, a későbbiekben is támogatni fogják. Egyébként sokszor megkeresnek minket más városokból is, hogy szeretnének ilyet indítani. És akkor elmondjuk, hogy önmagában nem önfenntartó a hely. Tehát mindig hozzátesszük, hogy erről úgy gondolkodjanak, hogy valamilyen vállalkozással egybekötik, mert ez önmagában nem rentábilis
– mondta.
Gégény Noémi – akinek láthatóan szívügye a közösségi műhely üzemeltetése – elárulta, hogy miben más a Magyarországon megvalósított modell a holland működési elvhez képest.
Kint mindenki ingyen dolgozik, az emberek hoznak be adományokat, az ott hagyott műszaki dolgokat értékesítik, így abból is van bevétel. De fontos hozzátenni, hogy azért Hollandiában más az emberek pénztárcája, meg az adományozási kultúrája is, mint itt.
Ami másnak szemét, az a RepAIR cAFÉ-BAN KINCS
A helyiségben az adományért cserébe elvihető tárgyak mellett számos színes ásványvizes kupak és összedarált műanyag is megtalálható volt, ami nem csupán a kincsesláda szerű hely kiegészítőjeként szolgált, hanem a Repair egyik pénzforrásáról is árulkodott.
Van egy műanyag-újrahasznosító projektünk is, ami már egy régebbre visszanyúló tevékenység – egyébként ez is egy holland modell. Kijárunk a cégekhez workshopot tartani, és készítünk nekik egyedi szóróajándékokat, így nagy cégekkel is kapcsolatban vagyunk. Véleményem szerint ezt az oldalunkat kell megnyomnunk – ez a vonal lehet, hogy eltartaná a műhelyünket is
– tette hozzá.
Gégény Noémi azt is elmondta, hogy a cégekkel való kapcsolatteremtés rendkívül lényeges a Repair Café túléléséhez – ezt jelenleg a Civil Impact Nonprofit Kft. segíti, hogy a nonprofit szektor találkozhasson a for-profittal.
A Civil Impact a kapcsolatépítés lényegi része, rajtuk keresztül megy az egész – ez fontos része a fenntarhatóságnak, mivel ezen keresztül valósulhatnak meg a workshopok
– mondta, miközben a mellette lévő ügyeletes elektronikai ezermester még mindig szorgalmasan szerelte az egyik betérő vendég laptopját.
Mivel a Repair Café egyik legfontosabb alapelve a közösségépítés és mások segítése, így azonnal fogadják a vendégek igényeit, folyamatosan záporoznak az ötletbombák, hogy mitől lehetne ez a közösségi szerelde egyre jobb és otthonosabb. Idén nyáron például fagyit is kaphatnak a javítani vágyók – tette hozzá mosolyogva Gégény Noémi, miközben megindult a következő kíváncsi nézelődő felé.
(Borítókép forrása: Németh Kata)