Az akcióval a szervezet nemcsak egy láthatatlan társadalmi problémára irányította rá a figyelmet, hanem példaértékűen mutatta meg azt is, mire képes az empátia és a tudatos, felelős kommunikáció ereje. A kórházban hagyott babákról szóló kommunikációs kampány a Civil Díjon felül a Magyar PR Szövetség PREXA 2025 megmérettetésén és a Kreatív Prizmán is két-két díjat nyert.
Hét szakmai kategóriában 134 pályázat érkezett a Civil Díjra, amelyből egyet az SOS Gyermekfalvak hozott el. Hogyan készültetek a kampányra?
Miután azt már korábban tudtuk, hogy vannak kisbabák, akik hónapokon keresztül azért maradnak egyedül a kórházban, mert nem tudják őket elhelyezni nevelőszülőknél, szerettünk volna valamit kezdeni ezzel az információval. Aztán jött egy pillanat tavaly nyáron, amikor eldöntöttük: október 7-én, az állami gondoskodásban élő gyerekek napján elindítjuk ezt a kampányt.
Ti egy alapítvány vagytok, ügynökségi háttér nélkül. Hogyan álltatok neki a kampány megszervezésének?
Minden házon belül történik, senkinek sem szervezzük ki a kommunikációt, a kampányokkal így egy személyben én foglalkozom. Az én feladatom kitalálni azok témáját és koncepcióját, hozni a kreatív ötletet, megszervezni a megvalósítást, ahogyan az is, hogy pro bono sajtómegjelenéseket generáljak. Utóbbi azért nagyon fontos, mert
miután anyagi okok miatt civilként nincs arra lehetőségünk, hogy hirdetéseket helyezzünk el, olyan figyelemfelkeltő ötleteket kell megvalósítani, amelyek át tudják törni a médiát.
Mesélj, kérlek, erről a díjat érő gerillaakcióról!
Mindenképpen egy olyan látványos, utcai akciót szerettem volna, amely megállítja az embereket, de nem kerül semmibe és könnyen kivitelezhető. Elindult bennem egy asszociáció: a kórházban hagyott kisbabák hónapokig egyedül fekszenek a rácsos ágyban, és nincs, aki felvegye őket, pedig az emberek ösztönös érzése általában egy ilyen pici gyermek láttán, hogy meg akarják ölelni. A legdrámaibb, hogy ezeket a csecsemőket alig, csak a szükséges etetéskor, fürdetéskor érintik meg. Ezek az érzések hozták az ötletet: hordozókendőben játékbabákat rögzítünk a köztéri szobrokra, amely ezt a kórházban hagyott kisbabáknak hiányzó testkontaktust szimbolizálja.
Mennyire értették a járókelők az üzenetet?
Sokan nem tudták, mit keres egy baba rózsaszín hordozókendőben például a Széll Kálmánon, de a szobrok mellett ott álltak a Kecskemétről és Budapestről önkéntesen érkezett kollégáim is, akik beszélgettek a járókelőkkel, és elmondták, milyen ügyért vagyunk az utcán.
Hogyan választottátok ki a különféle helyszíneket?
Az én tervem először az volt, hogy Budapesten több tucatnyi szoborra kerüljenek babák, de ezt többek között azért sem lehetett megvalósítani, mert nem tudtunk volna minden helyszínre munkatársat állítani. Ezért leszűkítettem a legforgalmasabb helyekre a jelenlétünket, de így sem volt könnyű kideríteni az engedélyezéshez, hogy mely szobor kihez tartozik. Volt, amelyikről azt hittük, a kerületé, később kiderült, hogy az önkormányzat sem tudja, kié az alkotás. Végül a Budapesti Történeti Múzeum Budapest Galéria volt a segítségünkre, így kilenc szoborra került baba, két helyszínre pedig rácsos ágy, ugyancsak a kórházban hagyott csecsemők jelképeként.
Hány embert sikerült elérnetek ezzel a kampánnyal?
Úgy számoltuk, hogy 4000 emberrel beszélgettünk aznap, emellett körülbelül 200 médiamegjelenése lett az akciónak.
A kampány nagyjából két hetet ölelt fel: nem csak az adott napon voltunk kint a helyszíneken, már előtte elkezdtem a médiagenerálást. Az elérés növeléséhez hazai influenszerek is a segítségünkre voltak, akik online terjesztették az esemény hírét és a kis kampányfilmünket – ezeket 2 millióan látták. A kampány sikerét egyébként az is jól mutatta, hogy egyik napról a másikra 23 ezren érkeztek az akciót ismertető landingoldalunkra.
A nevelőszülői jelentkezésekre mennyire volt hatással ez a megmozdulás?
Annyi jelentkező lett hirtelen, mint máskor háromnegyed év alatt. Rajtuk kívül még nagyon-nagyon sok önkéntes is megkeresett bennünket, hogy szeretnének bemenni a kórházba, segíteni a babáknak és az őket gondozó egészségügyi dolgozóknak. Teljesen egyértelmű, hogy van igény egy ilyen programra, már dolgozunk is rajta, hogy hamarosan elindíthassuk.
Akkor ez nemcsak egy kampány lett, hanem egy társadalmi változást is elindító akció.
Igen, ez a legnagyobb eredmény, fantasztikus, hogy ennyi ember megmozdult. Örökbefogadó szülőktől olyan visszajelzések is érkeztek hozzánk, hogy a téma fókuszba kerülésével az egészségügyi dolgozók szerint felgyorsult a kórházban ragadt babák örökbeadása, és ez nem csak a jogszabályi változásoknak köszönhető, hanem a kampánynak is.
Ez valóban azt jelenti, hogy nem múlt el nyomtalanul az akció, és azóta is tart a hatása. A mostani anyák napi kampányban tovább vittük a témát, és a sztorytelling eszközével mutattuk meg testközelből azoknak az anyáknak a történetét, akik – a szokásos várakozási időhöz képest – rövid időn belül kaptak gyermeket közvetlenül a kórházból, hogy ők ezt hogyan élték meg, mit tapasztaltak a kórházban, milyen ellátást kaptak a babáik és milyen nehézségekkel szembesültek akár a rendszer részéről, akár egy hospitalizálódott csecsemő gondozása kapcsán.
Ezt állítottuk párhuzamba azoknak a babáknak a történetével, akik még mindig a kórházban vannak, hónapok óta. Ez egy olyan ügy, aminek nincs vége.
Mit gondolsz, miben rejlik az Egyedül – akiket nem vesznek fel sosem kampány sikere?
Szerintem abban, hogy egy egyedül hagyott kisbaba mellett egyszerűen nem lehet elmenni. Mindenkit megérint, mert mindenkinek van vagy volt gyereke, vagy volt körülötte újszülött. Amikor csak úgy a gyermekvédelemről vagy nevelőszülőségről beszélünk, az sok ember számára megfoghatatlan. Egy elhagyott csecsemő viszont már ösztönösen érzéseket vált ki az emberből, ez az a kulcs, amely megnyitja az utat mélyebb társadalmi, rendszerszintű problémák megértéséhez.
Mi motivál benneteket nap mint nap?
Országszerte kevés a nevelőszülő, és nálunk, az SOS Gyermekfalvaknál is, így sem az ország, sem mi nem tudjuk elhelyezni a gyerekeket. Tavaly októbertől decemberig 123 megkeresés érkezett hozzánk azzal kapcsolatban, hogy egy év alatti kisgyereket helyeznének el, többségüket kórházból. A nevelőszülői hiány miatt mindössze öt esetben tudtuk azt mondani, hogy fogadunk gyereket, 119-re pedig azt, hogy kopogtassanak máshol. Éppen ezért a jövőbeni terveink között szerepel a már említett kórházi önkéntes program rövid időn belüli kidolgozása és megvalósítása, emellett töretlenül toborozzuk tovább a nevelőszülőket, hogy ez másképp legyen. Egy egészséges csecsemőnek semmi keresnivalója kórházban hónapokon át, és minden gyereknek családra van szüksége. Ez a mi legnagyobb motivációnk.
Különleges hangulatú egyórás filmmel hozta közelebb az emberekhez a hajléktalanokat a Rewind Creative Agency a Budapest Bike Maffiával karöltve. A Szállóige című filmről Vida Gusztávval, a Rewind Creative Agency alapító-ügyvezetőjével, kreatívigazgatóval, valamint Konkol Máté filmrendezővel korábbi interjúnk keretében beszélgettünk.