A fent felsorolt izgalmas kombinációk mindegyike olyan, amely furcsaságával, különlegességével felkelti kíváncsiságunkat: vajon milyen ízűek lehetnek a valóságban? Ha megkóstolnám, vajon tetszene-e? Vajon kapható-e itthon vagy csak külföldről rendelhető? El kell, hogy szomorítsalak, ugyanis a fenti termékek egyike sem létezik a valóságban. Mégis, sok embernek egyszerűen meg sem fordul a fejében ez az opció, mert ma már minden, amit el tudunk képzelni, testet ölt előbb-utóbb. Miért ne lehetne végül is pisztáciás a túró rudi?
2025-tel elérkeztünk a Béta generáció, a Meta AI által generált Facebook követők és az AI-eszközök általánossá válásának korszakához, amelyben a valóság és a kreált világ közötti távolság tovább zsugorodik. Innentől kezdve a jövő egyik legfontosabb képessége, soft skillje a kritikus gondolkodás lesz. Ahogy Anna Lembke Dopaminkorszak című könyvében fogalmaz:
“Az emberiség, az örök kereső, túl jól oldotta meg az örömhajhászás és a fájdalomkerülés feladatát. A világot sikerült teljesen megváltoztatnunk úgy, hogy ma már nem a hiány jellemzi, hanem sokkal inkább a túláradó bőség.”
Régóta átverjük egymást
Egymás ugratása, átverése emberi mivoltunk egyik velejárója. A 80-as és 90-es években telefonbetyárkodásokkal vicceltük meg egymást, majd a technológia fejlődésével további lehetőségek nyíltak. Sokan emlékezhetnek, hogy a 2000-es években nagyot mentek az átverős és kandikamerás műsorok. Itthon 1997-ben indult a Kész átverés az egyik legnagyobb kereskedelmi TV-csatornán, amely nézők ezreit szórakoztatta esténként azzal, hogy a műsorban ismert, vagy véletlenszerűen kiválasztott embereket vezettek félre, vertek át.
Ebből a műsortípusból kiemelkedik a nemzetközileg ismert, az MTV-n futó Jackass, amely kézikamerás felvételeivel és műsorszerkesztésével új szintre emelte a prankelés fogalmát. Az internet elterjedésével új erőre kapott ez a műfaj, hiszen most már nemcsak előre rögzített videókat tudunk megosztani egymással, hanem akár élőben is streamelhetjük átverésünket, megmutatva áldozatunk őszinte reakcióját az interneten. Vannak kifejezetten prankekre specializálódott tartalomgyártók is, egy 2024. márciusában készített összesített listán a TOP3 YouTube influenszer a következő volt:
- Ownage Pranks (5,4 millió feliratkozó)
- Julien Magic (4,5 millió feliratkozó)
- Joker Pranks (3,7 millió feliratkozó)
A megtévesztés széles tárháza: catfish, snackfish
A tréfálkozás mellett a haszonszerzés céljából való megtévesztés is korábban nem látott méreteket ölt. A tréfamester és a megtévesztő a domináns fél, aki a nála lévő előnyt felhasználva hátrányos helyzetbe hozza a másik embert. Köszönhetően a rengeteg Netflixes sorozatnak és filmnek, a catfish kifejezés viszonylag hamar és gyorsan elterjedt itthon is.
Egy hamis személyazonosságot értünk alatta, amit valaki annak céljából vesz fel, hogy átverje vagy megtévessze a másikat valakit.
A streamingplatformokon számos olyan műsort láthattunk, melyek épp arról szólnak, hogy az emberek egy soha nem látott személlyel alakítanak ki romantikus viszonyt, és a feltétlen bizalom elve mentén százezreket utalnak át egy, a valóságban vadidegen embernek.
Az Örökösnő álarca mögött (Inventing Anna) című mini-sorozat főhőse, az orosz származású Anna Sorokin szintén catfish, hisz a New York-i elit nagy részét sikeresen meggyőzte arról, hogy ő valójában egy német vagyonos örökösnő. 2013 és 2017 között számtalan embert, pénzintézetet, hotelt és egyéb szolgáltatót vert át hamis személyazonosságával. 4-12 év között terjedő szabadságvesztésre ítélték, de végül 2 év börtön után feltételes szabadlábra helyezték. Vagy említhetjük a The Circle című reality sorozatot, amelyben egy fals digitális személyazonosságot alkotnak meg a játékosok, hogy szimpatikusabbnak tűnjenek a többiek számára, és annak bőrébe bújva kell kialakítaniuk kapcsolatokat, feladatot megoldaniuk.
A catfishing egy másik válfaja a snackfishing,
amikor egy olyan terméket (ételt vagy italt) látunk az interneten, amiről elhisszük, hogy a valóságban létezik, majd kiderül, hogy csak egy jól sikerült Photoshop, AI vagy 3D-s munka van mögötte.
Ez a jelenség a COVID ideje alatta ütötte fel a fejét, amikor az emberek keveset jártak a boltba, és akkor is legtöbbször csak a szükséges dolgokat vették.
Az Instagramon az @uksnackattack profil tulajdonosa, az angliai Benji folyamatosan olyan termékekről posztolt és posztol a mai napig, amelyek a valóságban nem léteznek. Az átlátszó ketchupról szóló posztja után például több ezren írtak a gyártónak (Heinz), hogy mégis hol kapható ez a termék, mert a helyi boltban nem találják. Azóta minden posztjánál feltünteti, hogy ez csak a képzeletbeli termék, nehogy az emberek megrohamozzák a boltokat.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A snackfishinget a FOMO-jelenség is támogatja, vagyis a fear of missing out – a folyamatosan félelem attól, hogy valamiről lemaradunk. Legyen az egy új termék, szolgáltatás, vagy egy trend, nem akarunk utolsók lenni abban, hogy megismerjük. Gondoljunk csak vissza tavaly decemberében mekkora őrület volt a dubaji csoki körül.
“Mára maga a fogyasztás is drog lett. Egy vietnámi bevándorló páciensem, Chi, például folyton online keresgélt és vásárolgatott. Már attól felspannolódot, hogy eldöntötte, mit vesz meg, aztán boldogan várakozott a futár érkeztéig, a csúcsra pedig akkor jutott el, amikor kibontotta a csomagot.”
– fogalmazott Anna Lembke.
Hova vezet a sok megtévesztés?
Vajon miért érzünk késztetést arra, hogy megtévesszünk másokat? És miért dőlünk be olyan könnyen a megtévesztésnek? Valljuk be, az AI-jal megspékelt környezetben nincs könnyű dolgunk, ha meg akarjuk különböztetni a valóságot a kitalációtól.
“Egy másik változó, amely szintén fontos hatással van a kényszeres fogyasztás kialakulására, az egyre növekvő szabadidő, és az ezzel együttjáró unalom.”
Amit tehetünk, hogy minden információt, képet, videót több forrásból ellenőrzünk, és nem vesszük automatikusan elfogadottnak, magától értetődőnek, hogy ha az interneten látunk egy tartalmat, az valódi. Megpróbálunk nem impulzusból dönteni, vásárolni, és nem állunk meg rögtön a headline-nál vagy az ajánlószövegnél egy-egy cikk esetén, hanem végigolvassuk a bejegyzést, és megnézzük, hogy releváns forrásokból dolgozott-e készítője. Csak ezek a praktikák tudnak minket felvértezni az áltartalmak ellen, nem érdemes tehát megspórolni őket.
A szerzőről
Diószegi Judit // kommunikációs tanácsadó, a Dívány.hu, Az Én Kutyám, Az Én Macskám site-ok marketing managere, a MediaFuture vendégszerzője.