Így kelt bennünk félelmet a Temu, és játszik a hormonjainkkal a TikTok

A mai tizenévesek életüket már szinte elképzelhetetlennek tartják okostelefonok nélkül, azonban ezek az eszközök jelentős hatással vannak a mentális egészségükre és fejlődésükre. A szorongás, depresszió és az öngyilkosságok növekvő aránya közvetlen összefüggésbe hozható a képernyő előtt töltött idővel.

Az elmúlt évtizedben a tizenévesek telefonhasználata drasztikusan megnőtt, és ez komoly kihívások elé állította többek között az oktatási rendszert. A nyomógombos telefonokról történő átállás az okostelefonokra, és a világjárvány alatti digitális robbanás azt eredményezte, hogy a serdülők 46 százaléka szinte folyamatosan elérhető online. Az Ofcom adatai szerint

Az okostelefonok nem csupán a figyelem elterelésében játszanak szerepet. Jonathan Haidt szociálpszichológus új könyvében, a „The Anxious Generation”-ben azt állítja, hogy a megnövekedett online jelenlét hozzájárult a globális mentális egészségügyi válsághoz. 2010 és 2015 között a 10-14 éves lányok körében 167 százalékkal, a fiúk körében pedig 92 százalékkal nőtt az öngyilkosságok aránya. A diagnosztizált szorongásos zavarok 92 százalékkal emelkedtek a 18-25 éves korosztályban. A szakember szerint közvetlen kapcsolat van a képernyő előtt töltött idő és a rossz mentális egészség között.

A szociálpszichológus szerint a hasonló eszközökkel foglalkozó cégek figyelmen kívül hagyták a termékeik gyermekekre gyakorolt hatását, és nem osztottak meg adatokat a kutatókkal. A közösségi médiában több mint öt órás görgetés egy nap 40 százalékkal növelte a klinikai depresszió kialakulásának esélyét a tizenéves lányok körében.

Ártalmatannak tűnik, de nem az

Az okoskészülékes gyerek- és serdülőkornak számos negatív hatása van, többek között felléphet szociális depriváció, alváshiány, koncentrációs problémák és függőség.

Minden egyes értesítés, legyen az egy új üzenet, komment vagy lájk, megszakítja a tevékenységüket, és kizökkenti őket az adott feladatból, például a tanulásból. Mivel ezek az értesítések gyakran óránként többször is felugranak, a koncentráció fenntartása rendkívül nehézzé válik. Minden egyes megszakítás újraindítja a figyelmi folyamatot, ami jelentősen csökkenti a hatékonyságot.

Ez különösen káros a tizenévesekre, akiknek az agya még fejlődésben van és a fókuszálás egyébként is kihívást jelent. A frontális kéreg, amely az önkontrollért és a koncentrációért felelős, ebben az életkorban még nem teljesen fejlett. Így minden új értesítés könnyen eltereli őket, ami nemcsak az adott feladat elvégzését nehezíti meg, hanem hosszú távon is befolyásolhatja a koncentrációs képességüket. Az ilyen megszakítások következtében a tizenévesek nehezebben tudnak elmélyülni bármilyen tevékenységbe, legyen az tanulás, olvasás vagy akár csak egy egyszerű beszélgetés.

Az okostelefonok szociális életre és képességekre gyakorolt hatása szintén említésre méltó. A tizenévesek, akik sok időt töltenek a virtuális térben, gyakran kevesebb időt fordítanak személyes interakciókra.

Az online interakciók általában felszínesebbek, így a mélyebb, tartalmas kapcsolatok kialakítása nehezebbé válik. Emellett a közösségi médiában gyakran hasonlítják magukat másokhoz, ami önértékelési problémákhoz és szorongáshoz vezethet. Így a személyes kapcsolatok hiánya miatt a tizenévesek gyakran magányosabbak, és nehezebben alakítanak ki valódi barátságokat.

Végül, a függőség kérdése: az alkalmazásokat sokszor szándékosan úgy fejlesztik, hogy ne tudjuk azt letenni, a serdülők pedig különösen fogékonyak ezekre a „trükkökre”. Ezek az alkalmazások többek között jutalmat osztogatnak, vagy úgy megnövelik a dopaminszintünket, hogy utána minden unalmasnak tűnik, és semmi másra nem vágyunk, csak egy újabb adag boldogsághormonra.

Az okostelefonnal felnövő generációnál ez az eredményekben is megmutatkozott: a "The Nation's Report Card" című kiadvány szerint 2012 után az amerikai diákok olvasási és matematikai eredményei csökkenni kezdtek, megfordítva az évtizedek óta tartó lassú, de általában véve folyamatos növekedést.

Emellett kialakult egy úgynevezett „Google-effektus” vagy digitális amnézia. A Columbia Egyetem kutatói kimutatták, hogy az emberek hajlamosak elfelejteni azokat az információkat, amelyek könnyen elérhetők az interneten. A tanulmányuk szerint az emberek jobban emlékeznek arra, hogy hol találhatják meg az információt az interneten, mint magára az információra. Azok, akik rendszeresen keresőmotorokat használnak, rosszabbul teljesítenek a tanulás, a felidézés terén, és gyakran túlbecsülik saját tudásukat.

Trükkök százaival tart minket a képernyő a TikTok és a Temu

A függőségre tökéletes példa a manapság igen népszerű TikTok. Az alkalmazás egyik trükkje a végtelen görgetés, ahol a felhasználó folyamatosan új tartalmakat kap, így gyakorlatilag sosincs vége a mulatságnak. Emellett egy változó jutalmazási rendszert alkalmaz: időnként rendkívül érdekes, figyelemfelkeltő videókat kínál fel, ami fenntartja a keresés és görgetés iránti vágyat. Az unalmasabb videók görgetése közben pedig arra gondolunk, hogy csak még egy jót találjunk, aztán csak még egyet, és órák telhetnek el így.

A közösségi megerősítés szintén fontos szerepet játszik: a like-ok, megosztások és kommentek révén a felhasználók közvetlen visszajelzést kapnak, ami további dopaminlöketeket ad, és arra ösztönzi a felhasználókat, hogy még több időt töltsenek a platformon.

A manapság szintén népszerű online piactér, a Temu is hasonló mechanizmusokat alkalmaz. Az alkalmazásban a felhasználók különféle kedvezményeket és ajánlatokat kapnak, amelyek csak egy bizonyos ideig érvényesek. Az applikációt úgy alakították ki, hogy könnyen átlátható és vonzó legyen, ezáltal növelve a vásárlási kedvet és a rendszeres visszatérés iránti vágyat.

A Temu esetében különösen erős a „fear of missing out” (FOMO), azaz a kimaradástól való félelem, mivel a felhasználók úgy érzik, hogy folyamatosan nyomon kell követniük a legújabb ajánlatokat és akciókat, amelyekről úgy vélik, hogy bármikor eltűnhetnek. A személyre szabott ajánlások és a gamifikációs elemek – például pontgyűjtés vagy jutalmak megszerzése – szintén arra ösztönzik a felhasználókat, hogy minél több időt töltsenek az alkalmazásban, és még inkább bevonódjanak a platform által kínált lehetőségekbe. Az így kialakuló szokások hasonló függőséget hoznak létre, mint a közösségimédia-alkalmazások, ahol a felhasználók folyamatosan keresik az új ingereket és jutalmakat.

Később is problémát jelent

Az okostelefonos generáció (akik a technológia elterjedése után vagy azzal egyidőben születtek) tagjainak egy része lassan eléri a 20-as évei végét, a problémáikat pedig viszik magukkal a felnőttkorba. A The Atlantic szerint a fiatal felnőttek kevesebbet randiznak és kevésbé érdeklődnek a gyermekvállalás iránt, mint a korábbi generációk, valamint nagyobb valószínűséggel élnek a szüleikkel. Tizenévesként ritkábban dolgoznak, és a vezetők szerint nehezebb velük dolgozni. A felmérések azt mutatják, hogy a Z generáció tagjai félénkebbek és kockázatkerülőbbek, mint a korábbi generációk, és a kockázatkerülés miatt talán kevésbé ambiciózusak.

Egy tavaly májusi interjúban az OpenAI társalapítója, Sam Altman és a Stripe társalapítója, Patrick Collison megjegyezte, hogy az 1970-es évek óta először fordult elő, hogy a Szilícium-völgy kiemelkedő vállalkozói közül senki sem 30 év alatti.

A magyar kormány lépéseket tett a túlzott telefonhasználat ellen

A magyar kormány egy 90 oldalas jogszabály-módosítást nyújtott be júniusban, amely többek között az iskolai tiltott tárgyakra is kitér. Mivel a telefonok elterelik a diákok figyelmét, így talán jó ötletnek tűnik, azonban semmi sem gátolja meg őket abban, hogy például egy régi, már nem működő telefont adjanak le. Arról nem is beszélve, hogy amennyiben a tanár vagy az iskolaőr a listára hivatkozva elveszi egy diák tulajdonát, onnantól az „őrzése során a tárgyban bekövetkezett kárért a nevelési-oktatási intézmény nem felel”. Így valahol érthető, ha a diák nem szeretné leadni a sok esetben több százezer forintot érő telefonját.

Emellett számos előnnyel is járhat az okostelefonok jelenléte az iskolákban. Bár tény, hogy könnyebb elvenni az eszközt, mint azt ellenőrizni, hogy a diák mikor és mit csinál rajta, hatalmas segítséget is nyújthat. Jegyzetek írása, szortírozása, vagy csak az évszámok kigyűjtése történelemdolgozat előtt rengeteg időt spórolhat a diáknak, aki eközben felfedezheti azokat az alkalmazásokat, amivel a tanulás sokkal egyszerűbbé válhat.

Gondoljunk csak az egyetemisták helyzetére. Nem feltétlen ódzkodik mindenki a füzetektől, viszont megesik, hogy a félév végére egy füzettel, egy tollal és egy laptoppal indulnak el az éppen esedékes szemináriumra. Nem csupán a táskájuk lesz könnyebb, de a jegyzeteiket is sokkal rendszerezettebben, egy helyen tartják.

Nem állítjuk, hogy a középiskolásoknak is ekkora teret és szabadságot kellene engedni, de ez egyfajta pánikot kelthet a frissen érettségizők és első egyetemista évüket kezdők esetében. Nincs egy átmenet, ahol a diákok már elkezdtek volna ismerkedni a különböző lehetőségekkel, amit tovább fejleszthetnének az egyetemen, inkább egy eddig tiltott eszközt kell minél gyorsabban megismerni a hatékonyságnövelés szempontjából.

Összességében az okostelefonok hatása a tizenévesekre és gyerekekre összetett és ellentmondásos. Miközben jelentős előnyökkel járhatnak, a szociális kapcsolatok fenntartása a fejlődés és a függőség elkerülése igen nagy kihívás.

A tizenévesek fejlődése szempontjából kulcsfontosságú, hogy a szülők, tanárok és a társadalom egésze megtalálja az egyensúlyt az okostelefonok által nyújtott lehetőségek és a velük járó veszélyek között. Az oktatási intézményeknek és a családoknak érdemes közösen kidolgozniuk azokat a stratégiákat, amelyek lehetővé teszik, hogy a gyerekek a digitális eszközöket előnyükre fordítsák, miközben megóvják őket a túlzott használat káros következményeitől. Az okostelefonok betiltása az iskolákban csak egy lépés lehet ebben a folyamatban; hosszú távon a digitális eszközökkel kapcsolatos tudatosság és felelősségteljes használat elsajátítása jelentheti a megoldást a jövő generációi számára.