Szinte nap mint nap születnek fontos és izgalmas tudományos áttörések Magyarországon és világszerte. Bár akadnak jó példák és innovatív irányok a tudománykommunikációban, az intézményeknek nem mindig sikerül az eredményeiket érdekes, olvasóbarát módon eljuttatniuk a szélesebb közönségnek. Pribék Mártont, a MindMinders Collective tulajdonosát és ügyvezető igazgatóját kérdeztük arról, hogyan érdemes kommunikálni a tudományról.
A tudományos sajtóközlemények nyelvezete nem mindig olvasóbarát. Gyakran láthatjuk akár a hírportálok, akár a magazinok oldalain, hogy egy-egy érdekesnek tűnő tudományos téma elsikkad az érthetetlen szakkifejezések, a bonyolult szerkezeti felépítés közepette. Pribék Márton szerint hasonló jelenség tapasztalható itt, mint a kommunikációs szakmában általában.
Egy-egy eredmény könnyen elveszhet a publikációs zajban
Mint mondja, az adott ágazatban dolgozók gyakran az egyszerűség, érthetőség és pontosság kedvéért ragaszkodnak ahhoz a nyelvezethez , amit megszoktak.
Ez a tudományos területeken még hatványozottabb, hiszen ott a legtöbbször a szakma bírálja el a publikációkat, közleményként pedig általában a publikáció rövidebb kivonatát szokták használni. Ott előfeltétele az anyag elkészültének, hogy tárgyilagos, tudományos, a szakmai követelményeknek megfelelő legyen, ezért is fordulhat elő, hogy a laikusok számára nehezebben érthető.
Ennek fényében felmerülhet a kérdés, hogy mi a szerepe, létjogosultsága a tudomány hétköznapi olvasók felé történő tálalásának. Érdemes egyáltalán energiát fektetni egy-egy sajtóközlemény megírásába, szélesebb közönséget is megszólítani a szakmai témákkal?
A szakember szerint egyáltalán nem mindegy, hogy sikerül-e a nem szakmabeliek felé is érdekesen és több szempontból körbejárva kommunikálni a témát.
Miután a tudományos szervezetek arra motiválják a kutatóikat, hogy minél többet publikáljanak, a kutatókra így mennyiségi nyomás is nehezedik, ezért hatalmas a zaj a tudományos anyagok terén. Ebből adódóan előfordulhat, hogy egyszerűen elkerüli az emberek, akár még a tudományos élet figyelmét is egy olyan eredmény, ami pedig jelentősen megkönnyítené az emberiség életét, fejlődését. A jó kommunikációval csökkenthető ez a veszély.
Jó példát mutatnak a startupok
Míg az egyetemeknél, nem profitalapú kutatóintézeteknél nem mindig jut megfelelő mennyiségű erőforrás a kommunikációra, a versenyszférában egészen más a helyzet. Pribék Márton a tudományos startupokat említi jó példaként arra, hogyan lehet ötvözni a kutatás-fejlesztés akadémiai, szakmai részét a piaci alapú szemlélet igényeivel.
A startupoknál vannak olyan területek, például a medtech, az orvostechnológia vagy az informatika, akár az AI, ahol a cégek monetizálhatóan próbálják meg az eredményeket kommunikálni. Jó példa erre az Nvidia vagy a ChatGPT-t fejlesztő OpenAI, amelyeknek közérthető anyagai a specifikus szakmai tudást olvasóbarát módon fogalmazzák meg. Ezeket legtöbbször a blogokon vagy a szakmai fejlesztői közösségekben lehet elérni.
A szakember itthoni példát is hoz, egy osztrák-magyar startupot említ, akik AI-jal támogatott digitális egészségügyi asszisztenst fejlesztenek. Mint mondja, náluk kifejezetten cél, hogy a technológiai eredményeiket úgy kommunikálják, hogy ne csak az ügyfeleknek számító egészségügyi szférának, hanem a végfelhasználóknak, azaz a betegeknek is érthető legyen.
Itt cél az is, hogy üzleti döntésthozókat is meggyőzzenek a saját megoldásukról, emellett a potenciális munkavállalókat is szeretnék megszólítani. Akár azokat a fejlesztőket, akiknek nincs olyan mély szakmai tudásuk.
Mitől lesz jó egy tudományos sajtóközlemény?
Nincs feltétlenül könnyű dolga annak, aki kommunikációs szakemberként tudományos témákat igyekszik tálalni: egyszerre kell figyelembe vennie az olvasók és a kutatók igényeit. Miközben a téma hétköznapi relevanciáját keresi, ügyelnie kell arra is, hogy a publikáció ne veszítsen a tudományos értékéből. Pribék Márton szerint sem mindig könnyű megtalálni az egyensúlyt.
Az ideális tudományos sajtóközlemény jól vegyíti a tudományos anyagok igényességét, pontosságát, adatalapúságát a sajtóközlemény pozitív tulajdonságaival. Azzal, hogy jól érthető, széles rétegek számára releváns narratíva van mögötte, és könnyen feldolgozható, vagyis nem csak a nyelvezete vezeti az olvasó szemét, hanem a logikai felépítése is.
“A storytelling-elemek ugyanakkor erodálhatják a tudományos értéket.” - teszi hozzá a szakember.
Az ember elmesélheti a saját tapasztalatát, de amíg nem bizonyították be, hogy 10 000 emberből 9500-ra igaz, addig az nem tudományos adat, hanem szubjektív általánosítás. Aminek lehet helye a kommunikációban, de nincs helye a tudományban. A két jelleg között nagyon nehéz megtalálni az egészséges egyensúlyt, de nem lehetetlen. Ha jól használjuk őket, a történet és a kézzelfogható példák nagyon értékesek lehetnek.
Merre tart a tudományos kommunikáció?
A kommunikáció terén általában megfigyelhető trendek a tudományos anyagokat, közléseket sem hagyják érintetlenül, és követnie is kell az idők szavát annak, aki versenyképes akar maradni. Pribék Márton úgy látja, a tudomány átadása terén hasonló tendenciák figyelhetők meg, mint általában a kommunikációban: egyre több audiovizuális anyag készül. Mint mondja, ha valahol, akkor a tudományban ennek abszolút van helye, például, hogy segítse a képzelőerőnket.
A kutatások jelentős részében egy csomó képi anyag keletkezik, amit akár motion design vagy stop motion technológiával egymásra lehet fűzni. A formátumban, az eszközhasználatban abszolút van tér a fejlődésre.
A tudománynak pedig gyakran az álhírek, az álszkepticizmus ellenszelében kell állnia a sarat, mert sokan megkérdőjelezik a tudományos eredményeket, akár magát a mainstream tudományt is. A szekértő rávilágít, hogy általános trend a világban, hogy a tudás értéke inflálódik, és szűkül azok köre, akik megbecsülik és elsajátítják a tudást.
Globális trend, hogy tendenciózósan próbálják rombolni a tudást, az intelligenciát, az információk megbízhatóságát vagy az információkra való támaszkodást. Az már nagyon messzire vezet és konteógyanús elméleteknek ágyaz meg, hogy a jelenség politikai vagy piaci indíttatású, esetleg a social médiának köszönhető.
Mindenesetre a tudománykommunikációnak is lehet szerepe abban, hogy ezt a folyamatot lassítsa.
"A tudományos világnak és a kutatás-fejlesztéssel foglalkozó cégeknek is nagy szerepe van az edukációban” - mondja a szakember.
A Youtube-on a Google például nagyon aktívan hirdeti az animációs filmeket, amelyeket a fake newsról, a téves tájékoztatásról készített. A félretájékoztatás felismerésére, a megfelelő információforrások és tények beazonosítására meg kell tanítani nemcsak a felnövő generációkat, hanem az idősebb generációkat is.