Sok környezetvédő felkaphatta a fejét a hírre, hogy a Starbucks kávézólánc új vezérigazgatója, Brian Niccol legalább hetente egyszer magánrepülővel teszi majd meg az oda-vissza 3200 kilométeres utat kaliforniai otthona és a cég seattle-i bázisa, vagyis a munkahelye között.
Többen is számolgatni kezdték, hogy ez pontosan mennyi kibocsátással jár. Az India Today napi 8 tonnával kalkulált, ami heti egy utazás esetén évi 384 tonna szén-dioxidra jön ki. (A cégvezetőnek a hírek szerint heti három napot kell az irodában töltenie, de nem biztos, hogy mindhárom nap megteszi az oda-vissza hatórás utat, főleg, hogy seattle-i szállását is fizeti a cég.) De ez a szám igencsak elgondolkodtató, főleg, ha az átlagember éves kibocsátásával hasonlítjuk össze, ami a University Corporation for Atmospheric Research adatai szerint az egész világot figyelembe véve 4 tonna, Amerikát nézve pedig 16 tonna.
A gigantikus kibocsátás pedig nemcsak a cég környezetvédelmi vállalásait hazudtolja meg, melyek szerint a vállalat elkötelezett amellett, hogy többet adjon, mint amennyit elvesz a bolygótól, és több szén megkötéséről gondoskodjon, mint amennyit kibocsát. A globális klímaegyezmények és kibocsátáscsökkentési megállapodások fényében sem tűnik a legjobb választásnak a magángép ilyen gyakori használata.
Az utóbbi időben a fogyasztók és a szabályozók is egyre kritikusabbak a társadalmi felelősségvállalásokkal kapcsolatban. Elvárják, hogy legyenek ilyenek, ugyanakkor azt is, hogy ezek ne csak üres szlogenekként tűnjenek fel. Az EU szeretne szigorúbban fellépni a zöldrefestés ellen, és a cégek társadalmi és környezeti felelősségvállalásának egyik mércéjéül szolgáló B Corp-minősítést is rendszeresen felülvizsgálja a B Lab. Több céget meg is fosztottak már a B Corp-minősítésétől. Ezek közé tartozik a francia Havas médiavállalat négy ügynöksége, melyek kifogásolható üzletet kötöttek a Shellel, és sok kritika érte a Nespresso B Corp-minősítését is, miután a céget kizsákmányoló üzleti modellel és az emberi jogok nem megfelelő kezelésével vádolták. A brit Brewdog sörfőzde a munkásait érintő, vállalaton belüli atrocitások miatt vesztette el a minősítést.
A társadalmi felelőtlenség és a reputációs tőke elvesztése
A hírnévromlás kockázata egyre gyakoribb téma a vállalatok kapcsán, miután a a közösségi médiának hála egy-egy hír percek alatt elterjed az egész világon, egy-egy negatív esemény pedig közvetlen hatással lehet a vállalat imázsának globális megítélésére. Az olyan esetek, mint a BP 2010-es olajszennyezése, a Volkswagen 2015-ös károsanyag-kibocsátási botránya és a Facebook 2018-as adatvédelmi incidense, felhívták a vállalatok figyelmét arra, hogy a közvélemény és a cégek megítélése gyorsan változhat. Ez az ügyfelek bizalmának elvesztésével, a munkavállalókkal való kapcsolatok sérülésével, valamint a nyereség és a részvényárfolyamok csökkenésével járhat.
Az ilyen eseményeket el is nevezték „társadalmi felelőtlenségi eseményeknek“ (CSI), amelyek tönkretehetik a vállalat iránt hosszú idő alatt kiépült bizalmat, támogatást és jó megítélést, azaz a reputációs tőkét.
Mindez pedig akár egészen váratlan következményekkel is járhat. John D'Arcy, a Delaware-i Egyetem kiberbiztonsági professzora egy kutatásában megállapította, hogy azok a vállalatok, amelyek nem veszik komolyan a környezetvédelmi, kulturális, társadalmi és politikai vállalásokat, gyakrabban válnak hackerek céltábláivá, mint etikusabb versenytársaik. Akárhogy is, azoknak a vállalatoknak, melyeknek fontos az imázs, nem érdemes elkerülhető felelőtlenségi incidensekkel kockáztatniuk a megítélésüket.