Á, a mi családunk úgy sincs benne az újságban! – legyintenek sokan. Majd bepötyögik az Arcanum részletes keresőjébe a dédpapa nevét, és rögtön kiderül, hogy az nem csupán a megyei hírlap halálozási rovatában köszön vissza. Hanem mondjuk egy két világháború közötti iskolai értesítőben is felbukkan, megcáfolva a nemzedékről nemzedékre szálló legendát holmi színjeles matematika-érdemjegyekről.
Mágnesszalag, flopi, CD
Az élmény annyira erősnek bizonyult, hogy a vegyészetről lassan a szabadalmi adatbázisok területére váltott.
Az első, a könnyebb kereshetőség miatt a korábbiaknál jóval hatékonyabb verziót a Richternek építette, és bár ma már mosolygunk rajta, akkoriban nagy szám volt, hogy az újabb szabadalmak adatait a megszokott mágnesszalagos tárolás helyett flopilemezekre írva adták át más gyógyszergyárak mellett az illetékes hatóságoknak.
Erre a szervezettségre harapott rá a Szabadalmi Hivatal, a rendszer más területekre való kiterjesztésében ajánlva együttműködést.
Biszak Sándor pedig 1989-ben beleugrott a semmibe, és létrehozta az Arcanumot.
Ekkor még természetesen szó sem volt semmiféle újságokról, a flopit viszont lassan felváltotta a CD, és hogy ennek elterjedését ezzel is elősegítsék, jött az ötlet: mi lenne, ha beszállnának a könyvbizniszbe?
Biblia és a világ összes könyve
Az első „saját” kiadásuk a Károli-biblia volt – a megjelenés évében flopin el is adtak belőle vagy százat, CD-formátumban meg alig néhányat. Majd sorra jöttek a verstárak, az irodalmi sorozatok, élükön a Shakespeare- vagy Mikszáth-összessel, a Pallas nagy lexikona és más lexikonok.
Sőt, Frank Júlia népszerű szakácskönyveit szintén szorgosan begépelték, korrektúrázták és áttördelték, hogy jól mutassanak a „modern” adathordozókon.
A kereslet is megjött lassan minderre, ám az idő- és emberierőforrás-igényes kézi munkáról a gépire, azaz az ipari méretű szkennelésre való átállás még sokáig váratott magára – a relatíve sok hibalehetőség miatt.
Végül egy váratlan nagy megrendelés billentette e felé a mérleget a kétezres évek közepén, és mivel a tömeges digitalizálásra való igény ezután egyre nőtt, az Arcanum is kénytelen volt fejet hajtani az új idők új dalai előtt.
Népszava-stószok a pincében
Mintául a Google Books szolgált; ők a világ összes könyvét szerették volna konvertálni ilyen formában. Biszak Sándorék ennél szerényebben – és mert a technológiai akadályok elhárulása után már csak a szerzői jogdíjak miatt is ez az út tűnt könnyebbnek – inkább mégis az újságok, folyóiratok mellett tették le a voksukat.
Bár amikor az első két ilyen irányú kísérletük, azaz a Századok és a Vasárnapi újság, illetve a napilapok tekintetében az „egy pincében penészesedő félmillió oldalnyi, utánunk dobott Népszava” digitalizálása lezajlott, nem biztos, hogy elhitték volna bárkinek:
2026-ra százmillió oldalnál és félmilliárd forintnyi (magán-, céges, intézményi) előfizetésnél fognak tartani.
Az adatbázis hasonló nagy léptékben bővült, és mára mintegy 250 évet ölel fel.
Hat bőrönd Ausztráliából
Biszak Sándorék valószínűleg arra sem fogadtak volna nagyobb tétben, hogy a hazai piacról fokozatosan kilépnek az európaira is. A kezdetektől megkeresésre dolgozó Arcanumban ma már a legismertebb magyar heti- és napilapok, valamint olyan kuriózumok mellett, mint az Óvodai nevelés, a Szegedi Gyorsírók Lapja vagya Baromfitenyésztők Lapja évfolyamai, a román, szlovák és moldáv sajtóarchívum egy része is megtalálható, nem beszélve a korábban a Szovjetunióhoz tartozó államok egyes médiumairól.
Ezenkívül vállalnak bérmunkát is, például a világ legnagyobb online újságarchívumának, a newspaperarchive.com-nak is ők az európai partnerei – most éppen négyezer tekercsnyi mikrofilmet digitalizálnak a számukra.
Némelyik újság egészen kalandos úton jutott hozzánk. Az egyik kedvencem e szempontból az ausztráliai magyarok lapja. A hatvan esztendő után, 2018-ban megszűnt Magyar Élet összes évfolyamát a nagykövet felesége kínai átszállással, huszonnégy órás utat követően, hat bőröndben hozta haza. Karácsony napján, hajnalban vettem át tőle a szállítmányt a budapesti repülőtéren
– meséli Biszak Sándor.
Gyors pillantást vetve arra a „nevezetes”, sokat megélt céges furgonra is, amibe kis méretű újságoldalakból egymilliónyit, nagyobbakból négyszázezer körülit lehet beszuszakolni.
Ady és a Nagyváradi Naplók
Könnyen belátható, hogy az Arcanum léte nélkül ez a gyűjtemény nemhogy egyben nem maradt volna, de esélyesen az újság valamikori léte is teljes feledésbe merült volna.
Hasonlóan az online térben is lekapcsolt – és nemrégiben újjáélesztett – Népszabadsághoz, ami éppen azokban a napokban szűnt meg, amikor Biszak Sándorék végeztek az archiválásával – „hétfőn ment volna ki a közlemény, éppen, amikorra a boltot becsukták”.
Ebben szerencséjük volt, ám van, amire sok esztendeje hiába fáj a foguk; hiába vállalják, a szállítással és a visszajuttatással együtt az újságok digitalizálását.
A már csak az Ady-publicisztikák miatt is felbecsülhetetlen értékű Nagyváradi Naplók elhozatalát a helyi prefektus torpedózta meg, a Dörmögő Dömötörtől pedig, hiába a szándék, évek óta nem kapnak engedélyt az archiválásra.
Az annak idején az NDK-ban startolt szatirikus magazin Eulenspiegelnek viszont nem egy példányát látjuk az újbudai műhely világbajnok szkennerei mellett, és a Gothai almanach, azaz a híres francia, német, osztrák családtörténeti tár százezer oldalt magukba záró kis kötetei is ott lapulnak néhány ládában.
Az Arcanum egészét amúgy is az imáikba foglalják a hivatalos és önjelölt családfakutatók, és nem csupán azért, mert a cég minimális ellenszolgáltatás fejében mindent fel- és hozzáférhetővé tett a virtuális térben.
Befogták az AI-t
Ennek hogyanjáról már Biszak Előd, Biszak Sándor matematikus fia mesél bővebben.
A folyamatábra a felszínen egyszerűnek látszik: a leggyakrabban könyvtárakból, levéltárakból vagy más archívumokból érkezett, általában bekötött újságokat vigyázva kivágják a gerincből, utána laponként beszkennelik mérettől függően a megfelelő géppel, majd az e célra kialakított műhelyben újrakötik, és így, némileg felfrissítve adják vissza az egészet az eredeti tulajdonosoknak.
Ha csak nem a végleges selejtezés a sorsuk – ez a legritkább eset.
Hogy egy beszkennelt újságoldal kereshető legyen, az viszont egyáltalán nem olyan egyszerű. Rengeteg informatikai fejlesztésre volt szükség hozzá, megoldva a szövegszegmentálás (képek, grafikonok, apróhirdetések, cikktest, címek stb.) sokáig megoldhatatlannak tűnő problémáját.
Régebben mindezt élő emberek végezték színkódos elkülönítéssel, néhány éve az AI vette át egymagában a feladatot – tökéletesen.
A know-how-t pedig ugyancsak el tudták adni, mások mellett a már említett newspaperarchive.com is ezt használja.
Szinkronizált életek
És bár az átlagfelhasználó jellemzően a családtagok vagy a saját nevére – sőt, egy újításnak köszönhetően képekre – keres rá az Arcanumon, a kutatók pedig azért szeretik, mert az újságok egymást követő évfolyamai segítségével egész korszakok felfesthetők, érdemes megemlíteni még egy érdekes alfelületet is.
Az Arcanum Térképek a Habsburg Birodalom XVIII. és XIX. századi részletes, sok szelvényből álló térképei mellett számos egyéb európai város koronkénti történelmi térképeit tartalmazza, amelyek 3D-ben és öt-tíz méteres pontossággal szinkronizáltan is megtekinthetők egymással összehasonlítva.
És hogy mit hoz a jövő? Biszakék szándékai szerint a meglévő hazaiak mellett még több külföldi előfizetőt és – mivel a feldolgozandó magyar állománynak a hiányzókkal együtt is nemsokára a végére érnek – még több nemzetközi megrendelést. A tárgyalások gőzerővel folynak, az erőteljes román, szlovák és moldáv vonal után a cseh és a lengyel is elég biztatóan alakul.
Van, amit ugyanúgy nem hagytak veszni. A magyar sajtótörténet egyik legismertebb és legnagyobb múltú lapja, a Népszabadság pontosan tíz évvel a megszüntetése után, 2026. október 8-án indult újra online formában, illetve hetente megjelenő nyomtatott kiadványként.
