A biológiai klónozás a mai napig számos kérdést felvet, és gondosan mérlegelni kellett az előnyeit és a hátrányait, mielőtt a szabályozásra került a sor. Most a klónok új típusai jelenhetnek meg, amelyekhez szintén meg kell találnunk a megfelelő viszonyulást, noha a kérdések egészen más természetűek, mint az előbbi esetén.
A digitális klón a rólunk készült virtuális másolatot jelenti, amely létrehozható direkt módon, általunk megadott információk alapján, de a jövőben akár az online és offline térben hagyott nyomainkból is összeállítható lesz. Minél pontosabb, részletgazdagabb és kiterjedtebb ez a profil, annál inkább nevezhető klónnak. Az adatgyűjtés és adatelemzés fejlődő technológiái, élen a mesterséges intelligenciával pedig egyre inkább lehetővé teszik, hogy minél pontosabb képek őrződjenek meg rólunk.
A digitális klón magába foglalhatja a fizikai tulajdonságainkat, a külsőnket, a hangunkat, de belső jellemzőinket is tartalmazhatja: a viselkedésünket, a gondolatainkat, az emlékeinket. Tükrözheti a társadalmi helyzetünket és a döntéseinket befolyásoló tényezőket is, egy idő után pedig azt is, hogy mi motivál, mi bosszant fel és mit éreznénk, hogyan döntenénk egy adott helyzetben.
Digitális klón, digitális iker
A digitális klónt gyakran emlegetik digitális ikerként is, mely utóbbi használata már bevett gyakorlat a gyártásnál: sok termékről készül pontos digitális másolat, hogy kis költséggel különböző helyzetekben modellezhessék a működését, megnézzék, hogyan változik az idő előrehaladtával. Ugyanez megtörténhet az emberekkel vagy akár más élőlényekkel is. Ennek pedig sok tekintetben lehet hasznát venni: személyes szinten például betegségek előrejelzésében, döntéstámogatásban, társadalmi szinten folyamatok átlátásában és előrejelzésében jelenthet segítséget.
Egy digitális klónnak számos előnye lehet akár a saját életünkben is: már vannak olyanok, akik önként készítenek illetve készíttetnek magukról másolatot, hogy bevessék például virtuális asszisztensként a saját vállalkozásunk online felületein, de az indiai választások is arról híresültek el, hogy a jelöltek saját magukról készíttettek deepfake-eket, hogy több helyen „ott lehessenek“.
A márkáknak és hirdetőknek szintén nagy segítséget jelenthetnek a fogyasztók különböző klónjai az ajánlatok személyre szabásában. Azonban rögtön itt fel is merülnek az első problémák azzal kapcsolatban, hogy hol vannak a szabályozási és etikai határai a digitális klónok használatának.
Nem túl veszélyes ez?
Ezt a kérdést járta körül Rafael Dean Brown, a Katari Jogi Egyetem docense és Dr. Jon Truby, a Newscastle-i Egyedtem jogi professzora Human digital thought clones: the Holy Grail of artificial intelligence for big data (Emberi digitális gondolatklónok: a mesterséges intelligencia Szent Grálja a big data-hoz) című tanulmányában, mely sorra veszi a digitális klónok lehetséges típusait az audiovizuális klónoktól az emlékezet és személyiségalapú másolatokon át a fogyasztói viselkedést modellező és a gondolat- illetve elmeklónokig, és kitér az ezek kapcsán felmerülő szabályozásra is.
A szerzők nem túl optimisták azt illetően, hogy ezek az adatok nem kerülnek rossz kezekbe, illetve nem használják fel őket úgy, hogy az hátrányt jelentsen az adott emberre nézve. Olyan forgatókönyveket említenek például, melyekben az ember hitelkérelmét az alapján bírálják el, hogy mekkora a válásának esélye, amit az ő vagy házastársa otthonon kívül töltött éjszakái alapján jósolnak meg. Vagy például az alapján kap online árat egy termékre, hogy mennyire gyakran néz meg árösszehasonlító oldalakat - bár ezekhez az adatokhoz még csak digitális klón sem kell.
Az adatgyűjtésnek viszont Európában határt szab a GDPR, amely minden olyan digitális profilra vonatkozik, amely alapján személy szerint azonosítható valaki. Ugyanakkor egyáltalán nem gyűjthetők adatok a rasszbéli vagy etnikai hovatartozásról, politikai véleményről, vallási vagy filozófiai meggyőződésről, szakszervezeti tagságról, nem gyűjthetők genetikai, biometrikai adatok a természetes személyek egyedi azonosítása céljából, ahogyan az egészségre, a szexuális életre és a szexuális irányultságra vonatkozóan sem, kivéve, bizonyos meghatározott célokat. Elméletben tehát nyugodtak lehetünk e tekintetben, az azonban más kérdés, hogy mit mutat majd a gyakorlat.
Azé a klón, aki...
Szintén a jog terepén maradva felmerülhet a kérdés, hogy ki a jogtulajdonosa egy digitális klónnak. Az, aki létrehozta, vagy az, akiről másolták? Mert a számottevő munkával készült, eredeti alkotások jogi védelmet élvezhetnek. De még messzebbre vezető, akár filozófiai kérdések is felmerülhetnek. Mi történik, ha a mesterséges intelligenciával működő digitális klónunk önálló életre kel a digitális térben? Ha elkezd másképp viselkedni, mint ahogyan mi tennénk és önálló nyomokat hagy? Mi történik, ha ellopják és visszaélnek vele? Ma már egy kép is elég ahhoz, hogy deepfake-ek szülessenek, a digitális klón pedig még ezeknél is hitelesebben képviselheti „eredetijét", még nagyobb információs káoszt okozva.
Az igazán pesszimista jóslatok szerint a digitális klónok akár komoly veszélyt jelenthetnek az ember mentális egészségére is. Erre figyelmeztetnek a szakemberek annak a már létező gyakorlatnak a kapcsán is, mellyel az emberek elhunyt szeretteiket igyekeznek digitálisan életre kelteni. A kritikák szerint egy ilyen stratégia megállítja a gyászfolyamatot és káros hatást gyakorol az ember lelki világára. Már most rengeteg kérdést felvet az AI és az adatgyűjtés fejlődése, a digitális klónok jelensége pedig még több tisztázatlanságot hozhat magával, amivel a szabályozóknak és a pszichológusoknak valószínűleg egyaránt lesz dolguk.