Hogyan élheti túl egy vállalat a generációváltást?

Úgy tervezem, hogy 50 éves korom körül visszavonulok, nem akarom elvenni a lehetőséget a fiataloktól – egy üzleti konferencián nem ilyen jellegű mondatokat képzelünk el, ám az Economx rendezvénye dúskált az ehhez hasonló kijelentésekben. Ugyanis a témakör megkövetelte a fellépő előadóktól a hozzáállást, hogy támogassák a fiatalabb generációkat, és ne a konkurenciát lássák a friss lendületben.

A Business Talks 2024 egyik fő témája – az EU-s források elérhetősége és a sikeres pályázatok feltételei mellett – a generációváltás volt. Ez utóbbiban mi is elmerültünk, ugyanis minden vállalkozás életében eljön az a pillanat, amikor át kell adni a stafétát, legyen az utód akár szakmai reménység, akár családtag.

A Magyar Zene Háza termeit megtöltötték az üzleti élet képviselői, hogy hazai vállalkozások fejlesztésével, fejlődésével kapcsolatos előadásokat, pódium- és kerekasztal beszélgetéseket hallgassanak. A drapp, fehér, kék és fekete ruhákba öltözött emberek sokaságában a reggeli órákban érezhető volt a férfi dominancia, de jó volt látni, hogy a nemek közötti arány még a délelőtt folyamán kiegyenlítődött.

Mivel a napot egy gazdasági portál szervezte, talán nem meglepő, hogy az elhangzó információinak gazdaságpolitikai iránymutatással ágyaztak meg; az egyik színpadon a konferenciát Orbán Balázs nyitotta. A miniszterelnök politikai igazgatója a konnektivitás magyar stratégiájáról tartott előadást. Arról beszélt, hogy milyen lehetősége van a magyar gazdaságnak kitörni a közepesen fejlett státuszból. Előadását azzal a kijelentéssel kezdte, hogy a nagyhatalmi versengés újra feléledt, amihez Magyarország maximum alkalmazkodni tud – ugyanis méretéből adódóan sok befolyása nincsen. Orbán Balázs úgy látja, hogy az együttműködésre épülő korszak véget ért, következik a bezárkózás politikája, azaz a blokkosodás. Legfontosabb kérdésként azt látja, hogy ehhez Magyarország miként viszonyul, és jelen meggyőződése szerint akkor cselekszünk jól, ha egyfajta kulcsállamként megtaláljuk a híd szerepét nyugat és kelet között. Export vezérelt országként nem zárhatjuk el magunkat, mert azzal csak a gyengeségeinket erősítenénk, inkább konnektivitásra kell törekedni.

Számít a kor?

A nap folyamán kiderült, hogy a konnektivitás tényleg elengedhetetlen, de nemcsak két ország, hanem két vezető között is. Főleg akkor, ha az egyik vezető egy vállalkozás életében az átadó, a másik pedig az utód.

Na de kezdjük az alapoknál: számít-e egy cégvezető életkora? Lévai Bálint, a BioTechUSA-Group tulajdonos-vezérigazgatója szerint a vállalatvezetés inkább egy mindset, mintsem egy skill set. Bár került anno olyan helyzetbe, hogy 27 évesen a legfiatalabb személy volt egy tárgyalóasztalnál, ahol ugyan „Mikor jön a főnök?” mondattal fogadták, a tárgyalás végére ez többé fel sem merült az üzletfelekben, hiszen nem az számít, hogy ki mennyire fiatal, hanem inkább az, hogy mit tud mondani.

Kürti Tamás, a KÜRT Akadémia intézményvezető-tulajdonosa, vállalatok első és felsővezetőivel, tulajdonosaival dolgozik stratégiai és irányítási hatékonyságuk, együttműködésük, értékteremtésük fejlesztésén. Előadásában kiemelte azt a sokszor hallott mondatot, hogy a vállalkozások mindössze egyharmada éli csak túl a generációváltást. Szerinte ez egy optimista becslés, ugyanis ez a szállóige Amerikából származik, itthon viszont nem felel meg a valóságnak.

Mivel Kürti is beleszületett a családi businessbe, így a közönségnek is feltette a kérdést, hogy kik azok, akik szintén családi üzletet visznek. A hallgatóság jelentős százaléka emelte fel a kezét válaszul, így előadása főként a rokonok közötti üzleti nehézségeket boncolgatta. Kürti szerint vannak dolgok, amiket nem lehet megtanítani, mert tapasztalatokból leszűrhető információk, amihez elengedhetetlen, hogy más, hasonló cipőben járó személyekkel beszélgessünk.

Ilyen a családi vállalati működés is, amiről jó tanácsokkal tényleg csak azok tudnak szolgálni, akik éltek már meg hasonlót. Márpedig Magyarországon a legtöbb ilyen jellegű aktív vállalkozás még egészen fiatal. Kürti fontosnak tartja, hogy egy hasonló tipusú businessnél elkülönítsék a vállalkozás bizonyos szegmenseit, mert a család, az vállalkozás és a tulajdonos nem mindig ugyanazt akarják.

Kürti szerint a család egy rendszer, ennek a rendszernek a működését pedig meg kell érteni, ugyanis vannak olyan mintáink, amik egészen pici korunktól belénk épülnek, és vannak később tanult minták, de stresszhelyzetben az előbbi lép érvénybe. Ezért is gondolja úgy, hogy ma nem az utódlási terv számít, hanem az, hogy megértjük-e a környezetünk, mert a következő években a világ többet fog változni, mint amennyi változást az előző 5 generáció összesen megélt. Illetve azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy

Boldis Zoltán és Szabó Zsolt, a BDO Corporate Finance igazgatói is a generációváltásról beszéltek, amit azért is látnak egy sarkalatos kérdésnek, ugyanis 770 ezer vállalkozás van itthon, és mivel ebből rengeteg a privatizáció során jött létre, így most körülbelül 145 ezer vállalkozást érint a generációváltás problémája. A korábban hallottakra visszacsatolva pedig kiemelték, hogy az eddigi minták szerint ezeknek a vállalkozásoknak a kétharmada bukásra van ítélve, ezt az arányt pedig úgy lehet csökkenteni, ha a vezetők tudatosan készülnek arra, hogy átadják a stafétát, ami szerintük optimális esetben egy 1-től 5 évig terjedő folyamat, nem pedig egy pillanatnyi döntés eredménye.

A VESZÉLYEKKEL EGYÜTT A GENERÁCIÓVÁLTÁS LEHETŐSÉG IS

Ezt a gondolatot erősítette Béres Marcell is, aki elmondása szerint gyerekkora óta készült arra, hogy egyszer átveszi az üzletet, amit a nagyapja alapított. Szüleinek hála neki ez nem teher volt, sokkal inkább büszkeség, ugyanis elvárás helyett csak lehetőséget kapott, hogy részt vehessen a családi vállalkozásban.

Béres Marcell, a Béres Gyógyszergyár Zrt. alelnöke és innovációs igazgatója arról beszélgetett egy kerekasztal beszélgetésen Fazekas Bálint, a Vöröskő Kft. tulajdonosával, Fülöp Gábor, az Agrosprint Zrt. második generációs tulajdonosával és Rónai-Horst László, a Mercarius Flottakezelő ügyvezető igazgatójával, hogy milyen kihívások előtt áll a menedzser generáció. A beszélgetésen a felek mind megegyeztek többek között abban, hogy:

• A generációváltás sokszor struktúraváltást is hoz magával. Ettől függetlenül az átadó generációnak fontos feladata megértetni az átvevő generációval, hogy mit és miért gondolnak.
• Szükség van a vízióra, az álomra és egy célra, hiszen ezek azok a dolgok, amikhez minden pozícióban lévő kolléga kapcsolódni tud, ez pedig rendszerint a tulajdonostól eredeztethető.
• A Boldis Zoltán vezette beszélgetés azzal a gondolattal zárult, hogy ahhoz, hogy egy családi vállalkozás megőrizhesse családi jellegét kellő szabadságot kell biztosítani a jövő generációinak.

Ebben a gondolatban hisz Schiller Gábor és Schiller Márk is, akikkel már három generáció képviselteti magát a Schiller Autó Családban, amit Schiller Péter még mint gumiszervíz alapított, ma pedig már egy multibrand. Bár Schiller Gábor arról számolt be, hogy édesapja mellett mindig 120 százalékot kellett nyújtania, így amikor átvette a céget, nem volt könnyű dolga, fia, Gábor egy ennél könnyedebb folyamatként élte meg a családi businesshez való csatlakozást. Mint mesélte, már óvodában is autó volt a jele, és a szalon mindig is az élete része volt. Ezt a könnyed természetességet szeretné ő is továbbadni gyermekeinek, hogy ha majd eljön az életükben a választás ideje, már ők is a sajátjuknak érezzék a vállalkozást, ahogy anno ő is. Bár még egészen kicsi gyerekei vanak, a kérdésre, hogy gondolkodik-e az exiten, egyértelműen igennel felelt. Mint mondta:

50 évesen jó lenne visszavonulni, hogy ne vegyem el a lehetőséget a fiataloktól.

A rendezvényen résztvevő előadók többsége úgy gondolja, hogy a generációváltás inkább lehetőség, mintsem teher. Tehát jogosan merül fel a kérdés,  hogy mit gondol erről jelenleg legfiatalabb munkaképes generáció? A konferencián két Z generációs cégtulajdonos is képviseltette a fiatalabb mentalitást, a BalazsKicks élén tevékenykedő Pachert Balázs és a Mobilfox tulajdonosa, Diller Kevin. Előadásukról a napokban egy külön cikkel jelentkezünk. 

Viszont az utánpótlás nem csak cégvezetők életében jelent komoly kérdés. Köztudott, hogy a többségében Y generációs vezetők kihívásnak érzik a Z generációs munkaerő bevonzását, irányítását és megértését. Tari Annamária klinikai szakpszichológus több éve rendszeresen foglalkozik a média és az emberi tényezők összefüggéseivel, a társadalmi változások egyénekre ható vonásaival. Az információtechnológia fejlődésével együtt járó lélektani jellemzők, generációs különbségek és az online élet személyiségre ható változásai a fő kutatási területe, így arról beszélgetett Starcz Ákossal, hogy mit tudunk például a 20-as éveikben járó vezetőkről?

Tari Annamária szerint nem nagyon vannak Z generációs managerek, ugyanis a Z generációnak elég nehéz dolga van az Y után. Utóbbinak nagy előnye, hogy offline töltötte a gyerekkorát, amitől olyan skilleket sajátított el, ami szükséges egy jó vezetőnek. Például a hosszútávú koncentrálás képességét. Ezzel szemben a Z generáció tagjainál az online szocializáció már beleszól a kognitív működésbe, plusz az érzelmi kapacitás nem bír el annyi ingert, amennyit az online tér ad. Ezen kívül az is kiélezi a generációk közötti különböző szorongás fajtákat, hogy az Y generáció tagjai inkább szóban szeretik megbeszélni a munkával kapcsolatos dolgokat, a “zések” pedig ha tehetik, írásban kommunikálnak.

Viszont Tari Annamária szerint erre a legtöbb fiatalban nincs igény, ugyanis az Y generációsok olyan munkamorált követelnek meg, amivel nem tudnak kiegyezni. Ugyanis a cégek nagy százaléka teljesítményorientált, és ezzel párhuzamosan telhetetlen. Tehát nagyon magas munkatempót várnak el, ami a mentális egészségre és a munka-magánélet egyensúlyára törekvő fiatalokat inkább taszítja, mintsem motiválja. A szakember szerint a mai felsővezetői kommunikáció akkor lehet náluk célratörő, ha megértéssel vegyes szülői attitűddel párosul.

Ha nem akar lemaradni a legfrissebb cikkekről, vagy szívesen hozzászólna a posztokhoz, akkor kövesse a MediaFuture  Facebook és  LinkedIn oldalát is.

(Borítókép: Németh Szabolcs)