Gyerekként mi szerettél volna lenni, ha nagy leszel?

Kezdetben űrhajós, aztán történész. A Csillagok Háborúja meghatározta a gyerekkoromat és máig kihat a gondolkodásomra. Se űrhajós, se történész nem lettem, de szeretem a jó történeteket, ahol a jó végül legyőzi a gonoszt. 

Miért ezt a szakmát választottad végül?

A politikai kommunikáció felől érkeztem, mint sokan mások. Ott, a mélyvízben tanultam meg úszni, amihez képest a vállalati kommunikáció lubickolás. Huszonévesen felfedeztem, hogy a politikai kommunikációban tanultakat lehet adoptálni a vállalati kommunikációra is, és ezzel sikerült valami újat hozni a piacra, ami megalapozta az ügynökségünk gyors sikereit.  

Ki vagy mi motivál a mindennapi munkádban?

Szeretek küzdeni, és hiszek az etikus kapitalizmusban, a tisztességes piaci versenyben, az emberi jóságban. Mivel ez a mai korban nem túl népszerű világnézet, állandó küzdelmet is jelent. Így a motivációm forrása gyakorlatilag végtelen. 

Hogyan látod az iparág jövőjét húsz év múlva?

Formálni szeretném a jövőt, nem csak látni. Bízom benne, hogy a modern technológiák jobbá teszik a világot, és így a technológiai fejlődés rá fogja kényszeríteni a mi szakmánkat is minőségi tartalomra és az etikus viselkedésre.

Milyen tanácsot adnál annak, aki a szakmában szeretne elhelyezkedni?

Olvassanak sok könyvet: irodalmat, történelmet, népszerű tudományt. A lifelong learning nem csak egy divatszó, hanem a legfontosabb módszer a karrierhez és a személyes jólléthez.