Gyerekként mi szerettél volna lenni, ha nagy leszel?

Mondanám, hogy mindig is PR-osnak készültem, de nem lenne igaz, hiszen gyerekként nem is tudtam még, hogy mit csinál egy sajtós vagy PR-os, akár egy kommunikációs szakember. Gimnazistaként abból indultam ki, hogy mivel egy erős nyelvi képzést kaptam, meg volt is hozzá kedvem, érzékem, így azt hittem adja magát, hogy angol–olasz szakos tanár leszek. Végül mindezzel a tudással és lelkesedéssel az idegenforgalom felé indult el a karrierem – ebből mára annyi maradt meg, hogy a mai napig megdobban a szívem, ha belépek egy hotel lobbyjába. 

Miért ezt a szakmát választottad végül?

Izgalmas a szállodai szakma, de a multinacionális márkák megindulása a 90-es évek végén akkora lehetőséget jelentett a mi korosztályunknak és friss diplomás szakembereknek, hogy szinte muszáj volt megmártózni benne. A Corvinuson mesterszakon marketingszakközgazdászként végeztem végül, mellette pedig már elkezdtem a Compaq Computersnél/Hewlett Packardnál menedzseri, majd az akkor még Pannon GSM-nél és Telenornál felsővezető pozícióiba lépni.

Bár a MOL-nál is még foglalkoztam marketingkommunikációval, szép lassan azért letisztult a kép: inkább vagyok PR-os, mint reklámszakember. Abból is a feszítettebb helyzetek érdekeltek és találtak meg, ehhez kellett egyszerre stratégiát kitalálni, csapatot vezetni, és felsővezetőket támogatni.

Ki vagy mi motivál a mindennapi munkádban?

Amikor elindítottam az ügynökséget, egyértelműen az motivált, hogy minden ügyfél maximális törődést kapjon, olyat, amit nem kap meg máshol.  Most már az is motivál, hogy ehhez a misszióhoz olyan csapatot sikerült felépítenem, akik ugyanígy megfertőződtek ebben, és mániákusan élvezik, hogy nem akarunk engedni „a legjobbak akarunk lenni” szolgáltatás színvonalból.

Személy szerint különösen izgalmasak számomra az igazán feszült, nagy tétű helyzetek - ilyenkor minden pillanat, minden lépés és minden szó számít. Nagy felelősség, de éppen ez a szakmai kihívás adja a munkánk egyik legizgalmasabb részét. Ezt ma már az egész csapat élvezi, és ez nagyon jó érzés.

Hogyan látod az iparág jövőjét húsz év múlva?

Ezen szerintem nem jó sokat gondolkodni, mert nehéz kitalálni. A kommunikáció tempója, nyitottsága és a kontroll kényszeredett elengedése minden képzeletet felülmúl már ma is. És ma már semmi nem az, aminek látszik. Se kép, se szöveg. Ennek mentén elmondhatjuk, hogy a technológia fejlődik és még inkább lehagy minden reális gondolatmenetet, de a hitelesség és a személyes kapcsolatok értéke, a bizalom megmarad - sőt felerősödhet.

A PR arról is szól, hogy kik vannak a telefonkönyvedben, ez szerintem a jövőben is így lesz.

Milyen tanácsot adnál annak, aki a szakmában szeretne elhelyezkedni?

Még mindig azt mondanám, hogy érdemes inkább kommunikációs ügynökségnél elindulni, mert ott rövid idő alatt sokféle iparágat, márkát és helyzetet lehet rohamtempóban megismerni.

Fontos a folyamatos tájékozottság, a hírek értő követése és a széles látókör. Elengedhetetlen a magabiztos nyelvtudás, valamint az igényes írás és gondolkodás. A legfontosabb pedig az, hogy valaki legyen kíváncsi, akarjon igazán tanulni, és tegye oda magát. Már önmagában ezzel ki fog tűnni a mezőnyből. 

Jól kérdezni, figyelni, és a megfelelő pillanatban hozzátenni azt a bizonyos pluszt – így maradhat valaki emlékezetes. És persze örök igazság: kicsi ez a szakma, ezért érdemes megtartani, ápolni a jó kapcsolatokat már az elejétől.