Gyerekként mi szerettél volna lenni, ha nagy leszel?

Csendesebb, visszahúzódóbb gyerek voltam, és imádtam olvasni, elmerülni a mesék, majd a regények varázslatos világába. Kacérkodtam a gondolattal, hogy író leszek, de természetesen végigmentem én is a lányos „fodrász leszek, énekes vagy cuki óvónő” folyamaton. Aztán gimis koromban némi szülői nógatásra a reálisabb tanári pályára esett a választásom. Vidéki lányként a fővárosi pezsgést szinte azonnal megszerettem, így hazamenni vidékre diploma után sem terveztem, inkább képeztem magam, rádiósnak, tévésnek, ahonnan egyenes út vezetett a vállalati kommunikáció felé.

Miért ezt a szakmát választottad végül? 

A változatosság, a rugalmasság iránti állandó igény és a tudás, az információ megosztása inspirált. Több mint 20 évig dolgoztam szerkesztő-riporter-műsorvezetőként, sokaknak máig rádiósként vagyok ismerős. Ennek a több mint két évtizednek a tapasztalata és a kíváncsiság hajtott leginkább a vállalati kommunikáció felé, amelyben szintén nagyon gyorsan megtaláltam a helyem. 

Ki vagy mi motivál a mindennapi munkádban?

Egyrészt a közvetlen közösség, ami körülvesz mindig inspirál: a kollégák, a család és a barátok. Imádom a hosszú beszélgetéseket és élettörténetek megismerését, ezek szintén pozitívan hatnak rám. Másrészt a könyveken kívül szeretem a podcastokat és többfélét hallgatok, ami szintén tud inspirálni. 

Hogyan látod az iparág jövőjét húsz év múlva?

A mostani technológiai boomban erre felelősséggel válaszolni nehéz. Én még emlékszem a betárcsázós internetre, és ahhoz képest bő 2 évtized alatt a mesterséges intelligenciáig és a kibertérben zajló harcig jutottunk. Ez olyan hihetetlenül gyors fejlődés, amit látva inkább a jóslás kategóriája lenne bármit is mondani. Azzal biztosan nem kockáztatok nagyot, hogy azt mondom: 20 év múlva is szükség lesz kommunikációra. 

Milyen tanácsot adnál annak, aki a szakmában szeretne elhelyezkedni? 

A legfontosabbnak a világról való széleskörű ismereteket tartom, hogy tudja mi történik körülöttünk és mik az összefüggések. Alapvetés, hogy legyen kíváncsi és empatikus. A többi tanulható, megtapasztalható.