Gyerekként mi szerettél volna lenni, ha nagy leszel?

Nem volt konkrét elképzelésem, sodródtam az élettel, a koromnak megfelelően haladtam előre, sosem volt olyan álmom, hogy egy médiaügynökségnél dolgozzam. Ezt az élet hozta. Eredetileg logisztikára specializálódtam a főiskolán.

Miért ezt a szakmát választottad végül?

Belehuppantam a médiába, amikor pályakezdő voltam. A Viasatnál kezdtem prezentációs asszisztensként, utána bookingosként dolgoztam, és onnan kerültem át médiaügynökségi oldalra 2004-ben, és nagyon megtetszett. Pörögtünk, éltük az életünket, nagyon jó szakmai fejlődési lehetőségek voltak, és akkoriban még kánaán volt az ügynökségi élet. Sokat kellett dolgozni, de mellette volt rengeteg buli, színház, utazás, kialakult egy fun része ennek a szakmának, és az magával rántotta az embert. Az életemnek ez a korszaka ugyan már elmúlt, de mindig van valami változás, ami fenntartja az érdeklődésem és a motivációm, amit meg lehet tanulni és amit fejleszteni lehet. A VivaKi-t vezettem, amikor integrálódtunk a Publicis One alá, az is nagyon érdekes folyamat volt, most éppen az AI az új kihívás.

Ki vagy mi motivál a mindennapi életed során?

Az emberek, akikkel együtt dolgozom. Velük beszéljük át a jövőt, hogy mit akarunk elérni, merre menjünk, kikkel szeretnénk együttműködni.

Hogyan látod az iparág jövőjét 15-20 év múlva?

Úgy gondolom, hogy a digitális irány továbbra is nagyon fontos lesz, és ebbe az irányba fog tovább tolódni a médiakommunikáció és médiaköltés. Az AI egyértelműen egyre nagyobb szerepet fog kapni a médiában és a médiamunkában, a kampánykiszolgálásban.

Mit tanácsolnál azoknak, akik a szakmában szeretnének elhelyezkedni?

Az biztos, hogy nagyon rugalmasnak kell lenni, gyorsan alkalmazkodni. Mivel ügyfelekkel foglalkozunk nap mint nap, fontos ügyesnek lenni a kommunikációban. Szintén érdemes számolni azzal, hogy számos esetben adódik stresszhelyzet, sokan nem képesek ennek a típusú munkának az elvégzésére.