Gyerekként mi szerettél volna lenni, ha nagy leszel?

Kicsiként sok időt töltöttem édesapámnál a cégnél, ahol dolgozott, és amíg rá vártam, egyszer megkérdezték a kollégái, mi szeretnék lenni, ha nagy leszek. Apu nagyvállalati vezetőként sok emberért felelt, óriási projekteken dolgozott, ő volt a példaképem. Azt háromévesen nem tudtam megmondani, mit is csinál pontosan, csak azt, hogy ő az igazgató. Így a kérdésre adta magát a válasz: én is az akarok lenni. Irányítani, vezetni, létrehozni, ez volt akkor gyerekként a fejemben a fő irány.

Miért ezt a szakmát választottad végül?

A kommunikáció és a hozzá szükséges beleérző és meggyőző képesség mindig az erősségem volt, de korábban nem gondoltam, hogy ez hivatásommá fog válni. Fiatalon inkább a design, a divat, a belsőépítészet, a kortárs művészet vonzott. Szerettem a reklámokat, érdekeltek a márkák, a márkázás, hogy ezek hogyan hatnak rám, a környezetemre, hogyan változtatnak meg egyes termékek, szolgáltatások fogyasztói szokásokat. A főiskolán erős voltam matekból, statisztikából, és akkoriban nagy divat volt a tőzsdézés, a tanáraim is arrafelé tereltek. Nekem viszont a pénzügy, a számok világa túl száraz volt, így amikor szakot kellett választani, ösztönösen a reklám-marketing mellett döntöttem. Ott tanultam meg a szakma alapjait.

Ki vagy mi motivál a mindennapi életed során?

A tehetséges kortárs alkotók – képzőművészek, ékszer-, ruha- és formatervezők, grafikusok, zenészek, előadók, filmesek. Erősen hatnak rám, folyamatosan beépül a gondolkodásomba a tőlük kapott inspiráció. Mióta családom van, ők is óriási motivációt jelentenek, mindig töltődöm velük és közös szenvedélyünkből, a lovakból.

Hogyan látod az iparág jövőjét 15-20 év múlva?

A 2040-es média világa nem csak képernyőkön, hanem élményekben és közösségekben is létezni fog. Az AI és a mixed reality mellett az emberség, az értékalapú kommunikáció és a márkaélmény integritása lesz a valódi versenytér. Nagy kérdés, hogy mi, ügynökségek, hogyan tudunk erre a világra felkészülni és hogyan tudunk strukturálisan, kompetenciaszinten és üzleti modellünkben is megújulni. Én személy szerint nyitott, de körültekintő állásponttal a folyamatos képzésben és a jövő technológiájában való invesztícióban hiszek, miközben azt tartom, hogy nem szabad elengedni az emberi tényezőt és vele az értékalapú gondolkodást.

Mit tanácsolnál azoknak, akik a szakmában szeretnének elhelyezkedni?

Építsenek portfóliót, legyenek nyitottak és rugalmasak, ragadjanak meg minden lehetőséget a tapasztalatszerzésre. Legyenek türelmesek és alaposak, ne sprintben, hanem maratonban gondolkodjanak. Legyenek kíváncsiak a világra, ne csak a szakmára. Mindig maradjanak önazonosak, tanuljanak meg jól kérdezni, összefüggéseket meglátni, jobb döntéseket hozni, érdeket hatékonyan érvényesíteni. Ne jó reklámot akarjanak csinálni, hanem problémákat jól, hatékonyan és újszerűen megoldani.