Miután az utóbbi években kiderült, hogy a gyerekek a közösségi médiában könnyen találkozhatnak erőszakos és pornográf tartalmakkal, grooming érheti őket (amikor egy felnőtt bizalmi viszonyt épít ki szexuális visszaélés céljából), az AI pedig kockázatos válaszokat adhat a kérdéseikre, az érintett platformok elkezdték megpróbálni megvédeni őket, csakhogy nagyon gyenge korlátozásokkal. Mesterházy Mónika szerint egyre rosszabb a helyzet, napi szinten tapasztalják, hogy nincsenek jól a gyerekek.
Szigorítások
A Meta olyan változtatásokat vezetett be, amelyek megakadályozzák, hogy a mesterséges intelligencia modellje kiskorúakkal flörtöljön, majd hasonló szigorításba fogott az OpenAI is. A ChatGPT másképp fogja kezelni a szexuális jellegű és önkárosításhoz kapcsolódó témaköröket, ha az utóbbi szóba kerül, a platform jelzi azt a szülőknek, extrémebb esetekben a hatóságoknak. A változásokat olyan tragédiák tették szükségessé,
Az ausztrál parlament eközben bejelentette, hogy korlátozni fogják a közösségi oldalak hozzáférhetőségét a 16 év alattiak számára, és a Facebookon, az Instagramon, a Snapchaten, a TikTokon kívül ez a YouTube-ra is vonatkozni fog.
Görögországban október végétől a Kids Wallet nevű applikáció fogja tiltani az olyan social media appokat a kiskorúak számára, mint a Facebook, az Instagram, a TikTok vagy az X. Ez egyben azt is jelenti, hogy az Európai Unióban először a mediterrán nemzetnél lép életbe ilyen jellegű rendelkezés.
Ezeket a megoldásokat azonban elég könnyű kikerülni, friss hír, hogy a Global Witness vizsgálata szerint a TikTok még a 13 évesre beállított, „korlátozott módra” kapcsolt tesztfiókokat is a pornográf és szexualizált tartalmak felé terelte néhány kattintáson belül.
A szöveg- és képgeneráló AI-megoldások esetében pedig sok szülő még biztatja is a gyerekeket a használatukra már egészen kicsi korban, mondván, fejlődik a kreativitásuk, és a ChatGPT-vel hangosan beszélgetni is interaktívabb, mint YouTube-ot nézegetni.
Viszont a kicsik könnyen antropomorfizálják az AI-t, így fenntartások nélkül hallgatnak rá, illetve kötődnek hozzá. De lássuk, hogyan hatnak a legmodernebb technológiák itt és most a gyerekekre, Magyarországon.
Bullying
A mesterséges intelligencia megjelenése új színt hozott a bullyingba is, találkozunk megdöbbentő esetekkel is a praxisban, mert visszaélésekre is felhasználják a gyerekek egymás ellen. Például készítenek egy korhatáros (!), megszégyenítő videót AI-jal, ami elkezd terjedni. Még akkor is megalázó és érzelmileg megterhelő egy ilyen eset, ha a videó mindenki számára nyilvánvalóan hamisítvány. Azt látom szakemberként, hogy évről évre fokozódik a helyzet, ahogy a technológia fejlődik. Bővülnek a kortárs bántalmazási és kiközösítési formák, és egyre korábban elkezdődik, már az alsósok között sem ritkák az erős hangvételű üzenetváltások. Cyberbullying esetén ráadásul magas a látencia. Gyakran hallani, hogy a mi gyerekkorunkban is volt piszkálódás, de abban biztosan egyetérthetünk, hogy nem ütött meg ilyen szinteket
– mondta el a MediaFuturenekMesterházy Mónika okleveles szociális munkás, kommunikációs szakember. Hozzátette: mindennapos jelenség, hogy összevitatkoznak, kizárják egymást a chatcsoportokból a gyerekek, ráadásul ritka, hogy az osztálytársaknak csak egy csoportja van. Ezekben a csoportokban értelemszerűen nincs jelen felnőtt. A diákok online is klikkesednek, s ha kialakul egy hevesebb vita, vagy bántó üzenetekkel bombázzák egymást, másnap be kell menniük a tanterembe és szembe kell nézniük egymással.
A bullying, a cyberbullying ráadásul nem egyenértékű a pillanatnyi összezördüléssel, más a természete: a résztvevők részéről nem követi megbeszélés, sem bocsánatkérés, tartósan fennáll, eszkalálódhat. Egyfajta hatalmi játszma, alá- és fölérendeltekkel, s gyakran tehetetlen mellékszereplőkkel, szemlélőkkel. Az osztálydinamika alakulása manapság sokkal nehezebben követhető nyomon, és kevésbé formálható hagyományos módokon. Az online elutasítással, piszkálódással ugyanúgy küzdenek a gyerekek érzelmileg, mint az osztálytermi verbális bántalmazással, csúfolással vagy kiközösítéssel. Amikor egy-két tragikus eset napvilágra kerül, az némi válaszlépést generál, de sajnos rengeteg eset marad rejtve.
Amennyi embert összehozhat a közösségi média, annyit el is távolíthat egymástól.
Ma már a vakáció sem arról szól, hogy a gyerekek többsége két és fél hónapig nem látja egymást, s kicsit tisztulnak a kapcsolatok, hiszen online folyamatosan kommunikálhatnak egymással. Amikor pedig visszatérnek az iskolába szeptemberben, nagy átalakulásokkal szembesülhetnek: megmagyarázhatatlan eltávolodásokkal vagy épp szorossá vált kötelékekkel, barátságokkal, klikkekkel. Lehetnek közöttük olyan diákok is, akikre senki sem volt kíváncsi két és fél hónapon át, míg mások egész nyáron tartották egymással a kapcsolatot. Ezekre a folyamatokra sokszor nem lát rá sem a pedagógus, sem a szülő. A gyerekek pedig nem szívesen beszélnek arról, hogy elutasítják, kiközösítik őket a többiek. Felső tagozaton, kamaszkorban pláne nem szeretik bevonni ilyesmibe a felnőtteket.
Kijátszható
A gyerekek sokkal előrébb járnak a modern technológiák kezelésében, mint sok felnőtt, így a szülőknek sokszor fogalmuk sincs, mi zajlik a chatcsoportokban, mit osztanak meg egymással, honnan merítenek ötleteket. A szakember szerint fontosak a szigorítások, mert legalább jelzésértékkel bírnak a szülők, pedagógusok és gyerekek felé, de egyelőre nem érzi túl hatékonynak ezen lépéseket, hiszen már az alsósok is jelen vannak a TikTokon, noha elvileg korhatár van rá.
Egy hatodik osztályos gyerek egészen könnyedén regisztrálhat a Facebookra a saját nevével, és van, hogy rögtön kihívó fotókat rak fel, mert követi a trendet. Van, hogy a szülőnek ez fel sem tűnik, s ha szól a pedagógus, nem feltétlenül érzi problémának. Annak is van jelentősége a gyerekközösségekben, hogy kinek hány követője van az Instagramon, TikTokon, ezért idegeneket is begyűjtenek. A követőszám a gyerekek, kamaszok körében már-már státuszszimbólum, egyfajta torz értékmérő. Van, aki követőket vásárol, hogy népszerűnek tűnjön, ne gondoljuk, hogy a szülő beleegyezésével
– sorolja a megdöbbentő eseteket Mesterházy Mónika.
Ha nem mondhatom el senkinek: majd az AI-nak
Az, hogy a gyerekek az AI-t használják dolgozatírásra, felső tagozaton és középiskolában általános jelenséggé kezd válni a szakember szerint, de jellemző, hogy a diákok kritika nélkül alkalmazzák, vagyis nem néznek utána az állítások pontosságának, nem stilizálják, fogalmazzák át a szöveget. Ennél nagyobb baj, hogy AI-jal beszélgetnek a társaik és a felnőttek helyett.
Persze, arra is van példa, hogy felnőttek élnek meg társkapcsolatot a mesterséges intelligenciával, amit szintén nagyon nehéz befogadni, de a gyerekek ennél még veszélyesebb beszélgetésekbe folyhatnak bele: azt érzik, hogy végre van valaki, aki mindig és azonnal rendelkezésre áll, minden kérdésre tud valamiféle válasszal szolgálni. Érzelmi kielégülést biztosít számukra, amikor erre van szükségük. De a gyerekeknek a társas kapcsolódást valóságosan és egymással kellene megélniük, a technológia, az AI sok esetben az elidegenedés irányába mutat, a szociális készségeket nem fejleszti, sok esetben inkább torzítja
– szögezi le Mesterházy Mónika.
De hasonlóan elmagányosodáshoz vezet a közösségi média is, hiába kommunikálnak ezeken a platformokon többet a gyerekek.
Azt gondolnánk, hogy az internet adta lehetőségek fejlesztik a gyerekek kommunikációját, hogy könnyebben tarthatják egymással a kapcsolatot, hogy például a kamaszok szívesebben írnak rá valakire, amikor ismerkednek, mint hogy odamenjenek, mert személyesen zavarban lennének. S ez tényleg így is van, sokat segíthet, a közösségi média önfejlesztésre is használható. De nem old meg mindent! Mert közben a saját kis közösségükben mégis sokan magányosnak érzik magukat. Bár a kommunikációs, szociális és kreatív készségeket látszólag fejleszti a közösségi média, mégis, a gyerekek jó része nehezen tud a társaihoz kapcsolódni a valóságos térben. Az online kommunikációjuk pedig a felnőttek számára már-már érthetetlen, az új szlengekkel, a rövidítésekkel, a gyerekek által használt emojik jelentésével sincsenek tisztában. Amíg az online csevegés laza, azt látom, hogy személyesen a kommunikáció már nem olyan gördülékeny, főleg kamaszkorban. Ezek aggasztó trendek, mert ez a kettősség feszültséget, szorongást válthat ki a gyerekekben. Sokszor köszönőviszonyban sincs egymással az online és az offline személyiség
– állítja a szakember.
Össztársadalmi felelősség
Nyilván a Facebookról és az Instagramról is megvolt a jó és rossz véleményünk, most pedig a TikTok világát próbáljuk megérteni. Most ez a trendi platform, és rászabadított mindenféle nemkívánatos tartalmat a gyerekekre. Persze, vannak értéket közvetítő tiktokerek vagy véleményvezérek, de itt tucatszámra láthatunk mentálisan beteg embereket vagy például bűnözőket, akiket a gyerekek is követnek és néznek. Sokszor csak szórakozásból, de az erősen korhatáros, erőszakos tartalom eléri őket, és hat rájuk. Ha ezen az ablakon keresztül nézzük, furcsa irányt vett a világ
– hívja fel a figyelmet Mesterházy Mónika.
Persze, vannak tudatos szülők, akik használnak szülői felügyeleti alkalmazásokat, de sok gyerek gyakorlatilag minden tartalmat fogyaszthat, ami a szeme elé kerül. A szakember szerint bizonyos életkorig szükség van szülői kontrollra – alsó tagozatos gyerekeknél biztosan, ami később fokozatosan oldódhat –, és a tudatos internethasználatnak alapvetően a családban kellene kialakulnia, amit azután az iskola támogathat és gazdagíthat, de a szolgáltatóknak is óriási a felelőssége. Nagyon fontos az edukáció, hiszen sok mindennel nincsenek tisztában az internetező gyerekek. Például nem tudják, hogy engedély nélkül nem lehet megosztani senkiről sem fotót vagy más adatot. És ez csak egy példa a sok közül.
Mesterházy Mónika hozzáteszi, hogy ha baj van, az nem feltétlenül derül ki, vagy sok esetben olyan szakaszban kerül a szülők, pedagógusok elé, amikor a gyerek már erősen sérült. Ilyenkor rögtön felmerül a felelősség kérdése. A pedagógusok esetleg azt mondják, hogy nem az iskolán belül történt az eset, ráadásul most már ki is tiltották a mobilokat, több-kevesebb sikerrel. Azt azonban meg kell érteniük a tanároknak is, hogy ha egy közösség egyik tagja bántja a közösség másik tagját, az nem magánügy, nem két gyerek és nem pár gyerek ügye, hiszen a tartósan fennálló bullying hat mindenkire, a csoport egészére.
A cyberbullying – ha az iskolai vagy az osztályközösség több tagja érintett benne – iskolai zaklatásnak minősül. Ezért is lenne fontos minden iskolában bevezetni és alkalmazni a bullyingkezelési protokollt. Ez is segítené, hogy a jelenségről egységesen gondolkodjanak a pedagógusok. Ha bullyingról, cyberbullyingról van szó, minden, gyerekekkel foglalkozó szakembernek van felelőssége. De a felelősség kérdése még ezen a szinten sem merül ki
– állítja a szakember.
Nem egy diákról tudunk a híradásokból, aki azért lett öngyilkos, mert piszkálták az iskolában vagy az online térben. A bántalmazás akkor is bántalmazás, ha az kortársak között történik. Vagyis indokolt az írásbeli gyermekvédelmi jelzés megtétele az iskola részéről a család- és gyermekjóléti szolgálat felé. A jelzéstétel mellett az iskola mozgósítani tudja a szakembereket – iskolapszichológust, szociális segítőt, mentálhigiénés szakembert, védőnőt, stb. –, fogadóórára hívhatja az érintett szülőket, de a helyzet súlyosságától függően a rendkívüli szülői értekezlet is összehívható.
A tapasztalatom az, hogy a pedagógusok komolyan veszik a jelzési kötelezettségüket, érezni ebben a változást. Más kérdés, hogy a gyermekvédelmi alapellátás keretében sem egyszerű kezelni ezt az összetett problémakört. A több alkalmas pszichológiai tanácsadás gyermekvédelmi alapellátás keretében díjmentesen vehető igénybe, ez is nagy segítség lehet az érintett gyerekeknek, szülőknek. Az edukáció és a prevenció rendkívül fontos az iskolákban – részben ez a feladatuk az iskolai szociális segítőknek –, emellett sok hasznos információs anyag érhető el a szülők számára is, de nemcsak a család és az iskola felelősségét szükséges hangsúlyozni, mert ez egy össztársadalmi kérdés: a szolgáltatóknak is felelősséget kell vállalniuk
– szögezte le Mesterházy Mónika.
Nyitókép: Fotolla - Eisenberger Gigi
Ugyanakkor egyre nehezebb megkerülni ezeknek az eszközöknek a használatát. Például hogyan boldogulhat egy cég a közösségi médiában való megjelenés nélkül? Erről Szakál Rékát, a Lush Hungary PR & Digital Marketing vezetőjét kérdeztük.
