Új médiaszabályozás lép életbe az Európai Unióban

A szabályozás kezdetei régre nyúlnak vissza. Már a 2000-es években érezhető volt, amikor felfutottak az internetes vagy egészen pontosan az információs társadalmi szolgáltatások, hogy ezek gyors fejlődését, elterjedését nem követte le új jogi szabályozás. Valójában a 2010-es években, illetve az évtized vége felé vált nagyon egyértelművé a jogi szabályozás elégtelensége, amikor a nagyobb, meghatározó szolgáltatások platformmá fejlődtek, és különösen nagy befolyásra tettek szert.

Olyanokra kell gondolni, mint a közösségi média platformok, vagy az áru és a különböző kereskedelmi platformok, amelyek idővel nagy számú, elvileg akár korlátlan számú felhasználónak biztosítanak felületet információáramlás, árukereskedelem, szolgáltatásnyújtás vagy éppen a kommunikáció tekintetében. Aztán kiderült, hogy ezek a platformok jóval nagyobb hatású szolgáltatássá váltak, mint korábban bármelyik egyszerű, mezei internetes szolgáltatás, és idővel egyre érezhetőbbé vált, hogy ezek működésére bizony sajátos szabályokat kell hozni. 

Sem az általános elektronikus kereskedelmi szabályok nem adnak választ az egyre nagyobbra növekvő platformok generálta speciális kérdésekre, és nem adnak választ az általános médiaszabályok sem, mert ezek olyan különleges, sajátos szolgáltatások, amelyek szabályozását nem lehet sem az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, sem pedig a médiaszolgáltatások körébe sorolni.

Miért akarta mindezt az Európai Unió szabályozni?

Török Bernát szerint ennek három fő oka volt.  Egyrészt mert egyre nagyobb szerepük lett a jogellenes tartalmak terjedése terén, ezért egyre erősebb érvek szóltak amellett, hogy világos eljárási szabályok közé kell őket szorítani, annak érdekében, hogy felelőssé lehessen őket tenni ezen tartalmak terjesztésének a korlátozásában.

A másik, hogy egyre nagyobb hatással voltak a fogyasztók, a felhasználók, az átlag polgár mindennapjaira, jogi helyzetére, jogaira. A közösségi média robbanásszerű terjedésével egyre komolyabb befolyásra tettek szert ezek az óriásplatformok a  társadalmi kommunikációban. Egyértelműen látható volt, hogy egyre fontosabb lett a szerepük, ezáltal egyre nagyobb volt annak a jelentősége, hogy vajon a felhasználók jogaival kapcsolatban miként járnak el, mennyire biztosítják azokat.

Végül a harmadik pedig a társadalmi hatás. Szembetűnő lett ugyanis sajátos társadalmi hatásuk. Különösen kiemelendő ezek közül a társadalmi párbeszédre, a választásokra, a kampányokra gyakorolt hatás, a dezinformáció kérdése. Ez pedig azt jelentette, hogy a jogalkotónak már nem csak az egyéni fogyasztóval kapcsolatos viszonyt kellett szabályoznia, hanem a társadalmi szinten esetében keletkezett kockázatokat is."

Az Európai Unió és a most hatályba lépett DSA tehát ezt a három területet próbálja meg kezelni, és ezekre igyekszik választ adni - mondta a szakértő.

A kérdésre, hogy mire próbálja meg a most elfogadott szabályozással rászorítani az óriásplatformokat az unió, Török Bernát elmondta, a rendelkezés a jogellenes tartalmaknál egyértelműsíti azokat a szabályokat, hogy mikor, milyen módon és milyen szankciók fenyegetettsége mellett kell ezeket a jogellenes tartalmakat eltávolítani az érintett platformoknak. Ez ugyanis a DSA megjelenéséig nem volt annyira világos, mint amennyire a rendelet most egyértelműsíti.

A DSA új szabályokkal igyekszik védeni az egyéni felhasználók jogait, különösen alkotmányos jogait. Ezen a területen érdemes két nagyon fontos dolgot kiemelni. Az egyik a platformnak a felhasználó tevékenységével kapcsolatos intézkedéseket érintő átláthatósági és indokolási kötelezettsége. A felhasználók eddig nem igazán tudták, vagy értették, hogy a platformok miért, milyen logika mentén és milyen indokkal hoztak meg esetleg velük szemben intézkedéseket.

Az indokolási kötelezettség mellett azonban van a most hatályba lépett európai szabályozásnak egy ún. generálklauzulája, 

Ezzel tehát elvileg vége annak az időszaknak, amikor a saját szerződési feltételeikre, vagy ahogyan például a Facebook mondja, közösségi sztenderdjeikre hivatkozva, azt csinálnak, amit akarnak, törölhetnek, felfüggeszthetnek és moderálhatnak. Ezt a DSA értelmében mostantól nem tehetik meg, mert tiszteletben kell tartani az érintett jogait, szólásszabadságát és az indokoláshoz fűződő jogát.  

Mostantól tehát határozott védelem illeti meg a felhasználók jogait

Abban az esetben, ha mondjuk valakinek letiltják a fiókját egy közösségi oldalon, akkor ezt kötelesek megindokolni. Ami újdonság, hogy ha a platform ezt mégsem teszi meg, akkor beindul az eddig nem létezett, belső panaszkezelési mechanizmus. Világos szabályok születtek arra, hogy ha az indokolás nem megfelelő, vagy elmarad, akkor a felhasználó hogyan, milyen módon fordulhat a platformhoz, amelynek onnantól kezdve kötelezettsége, hogy kezelje a panaszt. A panaszok mielőbbi hatékony orvoslása érdekében a DSA egy belső panaszkezelési mechanizmus működtetésére kötelezi a szolgáltatókat. 

Az mondjuk egy további kérdés, hogy a most életbe lépett, szigorú indokolási kötelezettségnek mikorra tudnak teljes mértékben megfelelni a platformok, hiszen iszonyatos mennyiségben moderálnak és vélhetően az átállás nem néhány napot vesz igénybe számukra sem.

E mellett a DSA egy online vitarendezési mechanizmust is létrehozott, amelyet azért vehet igénybe a felhasználó, hogy ne egy hosszas pereskedés keretében, hanem egy gyorsabb reagálású, speciálisan a platformok viszonyaira szabott eljárásban nyerjen orvoslást a panasz. Persze ha valaki úgy érzi, hogy számára nem elegendő a belső panaszkezelés vagy vitarendezési mechanizmus, akkor problémájára természetesen bírósági úton is kereshet megoldást. 

Az egyéni felhasználói jogokkal, de már a társadalmi hatással is összefüggő új kötelezettsége a rendeletnek, hogy a platformok átlátható módon kötelesek működtetni ajánlórendszereiket. A közösségi média fogyasztóinak tehát mostantól tájékoztatást kell kapniuk arról, hogy a szolgáltató milyen szempontok szerint rangsorol a különféle tartalmak között, és hogy milyen lehetőségük van az ajánlórendser működésének befolyásolására.

Évente kockázatkezelési jelentést kell készíteni

A most hatályba lépett szabályozás a legnagyobb szolgáltatóknak, az ún. óriásplatformoknak - mint például a Facebooknak, az Amazonnak, a LinkedInnek, vagy éppen az Instagramnak, amelyeknek Európában sok tízmillió felhasználójuk van - előírja, hogy éves rendszerességgel készítsenek úgynevezett kockázatértékelési jelentést az Európai Bizottság számára. Ugyanis a DSA megszabja, hogy az óriásplatformoknak egyenesen az uniós irányító testületnek kell beszámolót küldeniük, amelyben fel kell mérniük, hogy a tevékenységük milyen társadalmi kockázatokat rejt, mondjuk az általános tájékoztatásra, a választásokra, vagy egyáltalán a polgári közbeszédre. A megfogalmazott kockázatok esetében pedig azoknak megfelelő kockázatcsökkentési intézkedéseket is ki kell dolgozniuk.

Fontos tudni, hogy bizonyos szabályozások már korábban is életbe léptek. Így ezek alapján kért tájékoztatást az Európai Bizottság alelnöke Elon Musktól, az X, a korábbi Twitter tulajdonosától a Hamász-Izrael háborúja kapcsán megjelent információkról, mert szerinte az X-nél nem tesznek eleget a dezinformáció terjedése ellen, és az uniós politikus már arra hivatkozott, hogy márpedig ez kötelezettség, és várják az X-től, hogy számoljon be, hogy milyen kockázatokat lát a konfliktus kapcsán és milyen intézkedéseket tettek ennek megakadályozására. Sok lehetősége nem lesz a nagy szolgáltatóknak innentől kibújni az éves jelentési kötelezettség alól, mert a Bizottság minden esetben kéri a beszámolót, megnézi és eldönti, hogy elfogadja-e a kockázatértékelést, feltárást, és elfogadja-e a válaszintézkedési terveket.

Hogyan kerül át mindez a magyar joggyakorlatba?

Török Bernát ebben a kérdésben két aspektusra hívta fel a figyelmet. Az egyik az, hogy a DSA egy uniós rendelet, amelyet hatályba lépésének pillanatától közvetlenül alkalmazni kell az egész Európai Unió területén. Nemzeti kiegészítő vagy végrehajtási jellegű szabályok meghozatalára is csak ott van lehetőség, ahol ezt a rendelet engedi. 

A másik kérdés inkább hatásköri. Az olyan óriásplatformok vagy keresőprogramok, mint a Facebook vagy a Google feletti hatósági jogkör az Európai Bizottságnál van. Az NMHH mint nemzeti hatóság jogköre a kisebb, magyarországi joghatóság alatt álló szolgáltatásokra, platformokra, illetve koordináló feladatokra vonatkozik.