A social media nemcsak szakmai kapcsolatokat építhet, hanem akár akadálya is lehet egy állás megszerzésének. Hiába személyesebb közeg a Facebook, ott sem tárulkozhatunk ki teljesen, miközben a LinkedIn sokkal inkább szakmai felület, mégis van értéke a magánéletről szóló posztoknak is – bizonyos keretek között.
A vállalati belső és külső kommunikációra, a HR-re, illetve a marketingre fókuszáló 2025-ös Connect konferencián Kende-Hofherr Krisztina, a TMC Group alapítója és vezetője moderálásával Metykó Tibor, az EURONICS marketing és kommunikációs igazgatója, Gesztesi Gábor, a DIEGO marketingigazgatója, Navratil Zsuzsa, a JCDecaux Hungary HR-vezetője, valamint Valentínyi Katalin, a Budapest Airport Zrt. vállalati kommunikációs és kormányzati kapcsolatok igazgatója vitatta meg a témát az Így legyél TOP-on a socialben! című kerekasztal-beszélgetés során.
A kevesebb több
Valentínyi Katalin szerint magának a vállalatnak ott kell lennie a social mediában, de ő maga személyesen nem nagyon aktív ezen a téren, ritkán posztol:
Én abban hiszek, hogy a kevesebb több.
Navratil Zsuzsa hasonóan vélekedett, szerinte fontos, hogy az ember megtanuljon hallgatni is.
Ha véleményt fogalmazok meg, az ne azért történjen, mert posztolni kell, hanem mert valóban véleményem van, és olyat szeretnék elmondani a világnak, ami értéket képvisel.
Gesztesi Gábor 11 éve regisztrált a LinkedInre, és ezen a platformon nagyon aktív szakmailag. Sokat posztol, de nincs benne szereplési kényszer, tehát nem posztol a figyelem fenntartásáért vagy az algoritmus kiszolgálására, akkor tesz ki tartalmat, ha valami szakmailag foglalkoztatja. Idén a legnagyobb elérést és kommentet a Nissan-reklám kríziskommunikációjával kapcsolatos posztja hozta. Azt tapasztalta, hogy kétféle poszt működik, az egyik olyan szakmai jellegű tartalom, ami vitára invitál, és mindenki el tudja mondani ennek kapcsán a véleményét, a másik pedig olyan személyes jellegű bejegyzés, aminek a témája közérdeklődésre tart számot, például egy gyakori betegséggel való megküzdés mozzanatai.
Szabályzat nélküli is tudni kell, mit nem szabad
Arról is szó esett, hogy szükség van-e corporate szabályzatra egy vállalatnál, rögzítsék-e, miről és hogyan kommunikálhatnak a kollégák.
Gesztesi Gábor szerint szükség van szabályzatra, de fontos a személyes jelleg ezeknél a posztoknál, és ez elveszne, ha a cégekkel esetleg egyeztetni kellene a tartalmakat.
Hiszek a józan paraszti észben. A vezetők azért maguktól is tudják, mit lehet és mit nem. Még ha személyes profilról is van szó, a márkát minden pillanatban képviseljük. Emellett pedig fontos építeni a személyes márkánkat, tehát ehhez szabadságra van szükségünk. Schiffer Miklós stílustanácsadóval értek egyet, aki szerint úgy kell menned egy márkával együtt, hogy közben saját magadat is legalább azon a szinten prezentáld.
Metykó Tibor egyetértett a szabályzat szükségességével, de azt tapasztalja, hogy sokszor nincs ilyen, pedig jellemzően elvárják mindenhol, hogy egy vezető tisztában legyen azzal, mit szabad és mit nem szabad leírni. Ha nincs is rögzítve, van egy határ, amit be kell tartani.
Kötelező-e a márkáról kommunikálni?
Van olyan vezető, aki egyáltalán nem szeretne jelen lenni a social mediában, és nem kommunikál. Ezt Metykó Tibor károsnak tartja.
Egy vállalat vezetőjének, arcának mindig minden körülmények között azon kell dolgoznia, hogy előremozdítsa a márkát, és ehhez szervesen hozzájárul, mit gondol magánemberként és a vállalat vezetőjetként is nemcsak róla, hanem a világról és az aktuális eseményekről.
Navratil Zsuzsa szerint nem feltétlen csak így lehet egy vállalatot építeni, sok olyan erős brand van, ahol a vezetők nem olyan hangsúlyosak a social médiában. Ő azt képviseli, hogy enélkül is lehet valaki hiteles vezető.
Gesztesi Gábor ezzel egyetértett, de emlékeztett, számos alkalommal úgy értesül egy márkával kapcsolatos információról, hogy valakit követ a Linkedinen. Tehát nem kötelező, de az illető hozzá tud járulni önmagával egy márka ismertségéhez.
Egy márka építésében sokat segít, ha hiteles vezetők hitelesen kommunikálnak róla.
Kende-Hofherr Krisztina kiemelte ennek kapcsán, hogy bizalmat emberekkel lehet építeni, logókkal és vállalatnevekkel nem.
Számít a Hr-eseknek
Navratil Zsuzsa HR-esként felhívta a figyelmet, hogy akkor is hátrányba lehet kerülni egy állás megpályázása során, ha valaki nem aktív a közösségi médiában, de akkor is, ha fenn van, csak nem jól kommunikál. A HR számára alapvető, hogy utánanéznek a social media felületeken azoknak, akik állásra jelentkeznek.
Az illető aktivitását, annak minőségét is értékelik. Ez pont úgy zajlik, mint egy dolgozatnál, ha valaki nem tölt ki egy kérdést, az nulla pont. Nem mínusz pont, de nem lehet értékelni azt, ami nincs. Persze, önmagában nem pozitív az aktivitás, a minősége el is tántoríthatja a HR-st. Olvastam egy felmérésről, miszerint már az első körös interjúra való behívás esélyét is ötven százalékkal csökkentheti az illető social mediabeli jelenléte.
Hátrányt jelentenek az alkohol- és droghasználatra utaló jelek, politikai megnyilvánulások, de már bizonyos testrészek fedetlensége is 30 százalékos súllyal számít, tehát egy férfi számára egy félmeztelen sörözős nyári fotó negatív hatással van. Szintén fontos a helyesírás a szövegben.
Elvileg senkinek semmi köze hozzá, mit csinálunk a magánéletünkben, de mégis van hatása
– állapította meg Navratil Zsuzsa.
Gesztesi Gábor ehhez fűzött hozzá egy találó gondolatot:
Nem emlékszem kitől származik, de jó megállapítás, hogy nem elég focizni: látszani is kell a pályán. Tehát a vállalati márka mellett a személyes márkánkat is folyamatosan építjük ezekkel a posztokkal. Sajnos, vannak olyan kiváló vezetők, szakemberek, akik nem tudják elég jól megmutatni magukat, és ezért nem is biztos, hogy a HR-esek felfigyelnek rájuk.
A kommentek Negatív oldala
Sokszor nehéz feldolgozni egy-egy hozzászólást. Metykó Tibor azokat a kritikákat fogadja jól, amelyek kapcsán értelmesen lehet vitatkozni az illetővel.
Egyszer olyan erős kommentet kaptam, hogy egy kicsit vissza is vettem a posztolások gyakoriságát, de nem tudtam meghazudtolni magam, egy idő után visszatértem a véleményalkotáshoz, csak sokkal átgondoltabb lettem.
Valentínyi Katalin megtanult együtt élni ezzel:
Megértettem, hogy nem lehet tökéletességre törekedni, sokkal inkább a hitelességre érdemes, ami nem biztos, hogy tetszik mindenkinek.
Navratil Zsuzsa nehezen viseli a kritikát, ezért inkább biztonsági játékosként működik.
A hitelességet úgy tartom fenn, hogy nem mondok véleményt olyan témában, amihez nem értek. Így kritika esetén meg tudom védeni magam.
Gesztesi Gábor a szakmai kommentekre válaszol, de a személyeskedést figyelmen kívül hagyja.
De a LinkedInen nem tapasztalatok ilyen problémát, csak a Facebookon. Annak ellenére, hogy egyre több felhasználója van a LinkedInnek is, még mindig egy szakmai közösségről van szó, akik kultúráltan kommentelnek.
Viszont Metykó Tibor arra hívta fel a figyelmet, hogy a LinkedInen egy túlságosan is simulékony közeg működik, szerinte lehetne több a vita.
Kende-Hofherr Krisztina szerint ez a vitakultúránkkal kapcsolatos problémákra utal: egyesek nagyon személyeskedő módon kritizálnak, mások viszont nem mernek ellentétes véleményt megfogalmazni, ha nem akarják megbántani a másikat. Sokszor ugyanis azt a választ is személyeskedésnek érezzük, amikor a másiknak szakmai érvei vannak, csak éppen nem ért velünk egyet. Tehát számunkra gyakorlatilag az a kulturált vita, ha nem vitatkozunk egyáltalán.
Tanácsok friss vezetők számára
Mit tegyenek ezen a téren azok, aki most kapták meg életük első vezető pozícióját?
Szerintem már az egyetemi évek alatt el lehet kezdeni profilt nyitni a LinkedInen, kommunikálni, szakmai kapcsolatokat építeni. Hogyan? Én is úgy tanultam meg, hogy megnéztem, hogyan csinálják mások, mit használnak. Érdemes a posztokat naplózni, miként változott az elérés az egyes szövegek megfogalmazása, hangulata mentén. Nem ördöngősség, de energiát kell bele tenni. Abban hiszek, hogy nemcsak kommunikációs és marketinges szakembereknek való ez, hanem minden vezetőnek
– állította Gesztesi Gábor.
Kende-Hofherr Krisztina szerint ez nagyon egyszerű:
Ha rajtad kívül legalább egy ember is azzal foglalkozik, amivel te, az már versenyhelyzet. Ebben az esetben pedig jobb látszódni.
Valentínyi Katalin azonban figyelmeztet: ha valaki nem önazonos, akkor az látszódik. Friss vezetőként érdemes arra vigyázni, hogy ne lufira építkezzünk, mert ki fog pukkanni. Ez egy hosszú távú folyamat, a kevesebb több, viszont valóban be tud érni a munka egy idő után. A folyamatos közléskényszer helyett nagyon masszív tartalmakat posztoljunk, amelyek mögött komoly érték van, olyan gondolatokkal, amelyek valóban tőlünk származnak.
Navratil Zsuzsa arra hívta fel a figyelmet, hogy az ember a legfontosabb a posztok mögött:
Mielőtt elkezd valaki posztolni, a személyiségfejlődés egy bizonyos szintjére el kell jutnia, hogy tudja, mit akar, honnan indult el és hova érkezett. Sokszor azt látom, hogy PR-cégek írják a posztokat, ezért nagyon professzionálisak, de ezek mögött eltűnik az ember. Még jobban el fog tűnni, ha még inkább teret hódít az AI. Én azért követek valakit, mert például találkoztam vele egy konferencián, jót beszélgettünk, és érdekesnek tartottam a gondolatait. Ha nem ő írja őket, nem egészen azt fogom kapni a posztjaitól, amit szerettem volna. Tehát úgy kell ebbe belekezdeni, hogy rengeteg energiába és időbe fog telni, de azt rá kell szánni.
Metykó Tibor még annyit tartott fontosnak ehhez hozzátenni tanácsként: soha ne azt mondja valaki, amit a többiek elvárnak, hanem azt, amit ő gondol. Ebből lesz a hitelesség.