A váci Tragor Ignác Múzeum Sajdik Ferenc családjával együtt mély megrendüléssel osztotta meg a szomorú hírt: szeptember 19-én családi körben, 95 éves korában elhunyt a Munkácsy-díjas grafikus, a magyar karikatúra legnagyobb ikonja. Mint írják, művészete több mint hét évtizeden át formálta és gazdagította a magyar kultúrát. Karikatúrái, könyvillusztrációi és rajzfilmjei több generáció számára jelentettek örömet, humort és tanítást.
Sajátos, egyedi látásmódjával felejthetetlen nyomot hagyott sokak életében.
A múzeum különlegesen közeli kapcsolatban állt a művésszel, ugyanis a váci Sajdik Gyűjtemény ad állandó otthont rajzainak, alkotásainak, valamint idén életmű-kiállítással is tisztelegnek előtte
Sajdik Ferenc 1930. augusztus 21-én született Németországban, Neuenhagen bei Berlinben. Édesanyja balerina, édesapja híres zsoké volt, ezért gyermekéveit több országban töltötte, iskoláit részben Görögországban, részben pedig Magyarországon végezte. Már ekkor kiderült rajztehetsége, amelyet később a budapesti iparrajziskolákban fejlesztett tovább. A grafikus pálya felé először a nyomdai litográfusi munka terelte,
a papír szélén született, egyszerűen odavetett „nevető és síró fejek” vitték tovább a karikaturista hivatás felé.
1955-ben a Rádió- és Televízióújság tördelője és rajzolója lett, melyet követően közölni kezdte karikatúráit az 1960-as években hetente félmilliós példányszámban megjelenő vicclap, a Ludas Matyi, harminc éven át hétről hétre megjelentek szellemes rajzai. Még a rendszerváltás után, amikor a lap már megszűnt, Sajdik karikatúrái még hosszú évekig megjelentek számos magazinban és napilapban – többek között a Képes7 című hetilapban –, de egyre inkább a rajzfilmek kerültek előtérbe munkásságában.
Életpályája során mintegy 300 könyvhöz készített illusztrációt. Sokan nőttünk fel a karaktereivel, mint amilyen Pom Pom, Gombóc Artúr vagy A nagy ho-ho-horgász volt. Csukás Istvánnal közös munkája a magyar animáció legszerethetőbb alakjait hívta életre, amelyek a mai napig ugyanazzal a derűvel szólnak a gyerekekhez, mint születésük idején. Mosolyt csalt az arcokra, bárhol is találkoztunk munkáival.
