Reiber Gabriellát bár sokáig a színpad vonzotta, végül a média területén helyezkedett el. Az Indamedia magazinportfólió-igazgatójaként pedig egy olyan szakmai műhely kialakítása fűződik a nevéhez, amely a cégcsoport egészére kiterjesztett szervezeti modellt eredményezett. Fontos számára az együttműködés és a közös ötletek, vezetőként és családanyaként is valódi motivátor, aki a legjobbat hozza ki az emberből.
Gyerekként mi szerettél volna lenni, ha nagy leszel?
Színművész. 10 éves koromban láttam először már nem gyermekeknek szóló, “igazi” színházi előadást az édesanyámmal, aznap elhatároztam, hogy színész leszek. És ehhez tartottam is magam nagyjából 19 éves koromig.
Miért ezt a szakmát választottad végül?
Nem annyira szakmát választottam, mint inkább érdeklődési területeket és hozzáállást. Amikor a Színművészeti helyett az ELTE Bölcsészkarára kerültem, akkor bár azt hittem, hogy konkrétan a színház és az újságírás érdekel, hamar rá kellett jönnöm, hogy valójában sokkal több irányba van bennem nyitottság. Alapvetően azt szeretem, ha valamit ki lehet találni, fel lehet építeni, tovább lehet fejleszteni, sok kreatív és stratégiai muníciót beletéve, és utána jó esetben látszik valami eredmény, valami érték. Így alakult, hogy újságíróként kezdtem ugyan a pályámat, de hamar elindultam a pr, kommunikáció, felsőoktatás, marketing felé, majd onnan tértem vissza a média világába.
Ki vagy mi motivál a mindennapi életed során?
Mind a magánéletben, mind a munkám során azok az emberek tudnak leginkább motiválni, előre vinni, akikkel kölcsönösen hiszünk egymásban. És azok a dolgok, amelyeknek látom az értékét, az értelmét. Meg aztán nem vagyok biztonsági játékos: mindig érdekel az új, az ismeretlen, a kihívás. Elég jó motiváció, amikor sikerül jól megcsinálni valamit, amiről talán nem is tudtad biztosan, hogy jól fogod megcsinálni, de azért legbelül érezted.
Hogyan látod az iparág jövőjét 15-20 év múlva?
Nem hiszem, hogy ennyire előre bármit is lehetne jósolni ebben az iparágban. Éppen ezért a legfontosabb talán, hogy folyamatosan figyeljünk, és kreatívan, előremutató megoldásokkal alkalmazkodjunk.
Mit tanácsolnál azoknak, akik a szakmában szeretnének elhelyezkedni?
Az a tapasztalatom - mind a szerkesztőségekbe, mind a korábbi egyetemi kurzusaimra érkező pályakezdők tekintetében -, hogy nagyon sokan jönnek határozott, de a valóságtól többnyire távol álló elképzelésekkel. Ami egyébként nem gond, hiszen ez a szakma amúgy is napról napra változik, de az nagyon fontos, hogy el tudják engedni a konkrét előzetes elképzeléseket, és megfelelő rezilienciával, elhivatottsággal és szakmai alázattal képesek legyenek megtalálni a saját helyüket, szerepüket, a saját kérdéseiket és motivációikat az adott helyen és időben. És ha ez sikerül, akkor egy jó csapat tagjaként bizony lenyűgöző eredményeket lehet elérni.
Videók
