Ügynökségi körkép: Umbrella Collective – Alkotóműhely, együttműködés, innováció

„Kázmér Miklóssal ketten alapítottuk az Umbrellát 2004. április 1-jén – bolondok napján” – emlékszik vissza Hidvégi Zoltán, a cég alapító- vezérigazgatója. „Nem volt különösebben nagy tervünk; én tudtam vágni, ő tudott kamerázni, és úgy voltunk vele, hogy akkor csináljunk valamit. Mondjuk ez 22 évesen nem volt túl megalapozott üzleti terv.”

A kemény munka és elszántság azonban meghozta gyümölcsét: az eleinte esküvői- és rendezvényvideókkal foglalkozó duó első nagy áttörése volt, amikor részt vehettek a később Arany Penge díjat is nyert Etyeki Pincefesztivál műsorának elkészítésében. „Itt éreztük azt, hogy van még hova fejlődnünk és tanulnunk. Ezt követően a fő profilunk jó néhány évig az utómunkázás volt, aztán 2008 környékén kezdtük el az első nagyobb reklámfilmeket gyártani, és ekkor költöztünk az irodánkba is.”

Válságban is győzni

Nem véletlen, hogy Hidvégi Zoltán szerint az Umbrella egyik legfontosabb értéke az innováció. A produkciós ház ugyanis meglátása szerint főként ennek köszönheti, hogy még a legnehezebb időszakokat is sikeresen átvészelték.

Mindegy egyes válság magával hozta az innovációt. Például, amikor 2009-ben beütött a krach, mi voltunk az elsők, akik kis méretű Canon kamerákkal kezdtek el forgatni, pedig a piac akkor azt mondta, hogy azzal nem lehet. 2011-ben kifejlesztettünk egy online tartalom menedzsment rendszert, a Covid idején pedig diverzifikáltunk, új szolgáltatásokat indítottunk, workshopokat hirdettünk. Valahol előny és hátrány is, hogy válságban tök jók vagyunk. Mert aztán békeidőben is módszeresen figyelünk erre.

Az innováció pedig mindig kell, hiszen az Umbrella egy olyan hihetetlen sebességgel változó piacon dolgozik, ahol egy pillanatra sem szabad leállni – békeidőben meg pláne nem. A cég pedig nem is lazsál – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az évről-évre egyre gyarapodó díjkollekció, amelyet legutóbb egy Cannes-i Arany Oroszlánnal sikerült bővíteni, egészen kalandosan.

A nem publikus verziót meséljem el, vagy a tompított változatot?”

– kérdezi nevetve Hidvégi Zoltán, amikor a cannes-i élményeiről kérdezzük. „Kedd délután kaptam egy telefont, hogy ugye Cannes-ban vagyok? Mert szerda délután fel kellene menni a színpadra átvenni a díjat, mert nyertünk. Nos, nem Cannes-ban voltam, hanem konkrétan ebben a tárgyalóban. Nyilván hiába néztem a repjegyeket, már nem volt semmi, úgyhogy este kilenckor beültem az autóba, másnap reggel hat és fél nyolc között aludtam az autóban egy olasz benzinkúton, aztán olyan fél tizenkettőre megérkeztem. Az egész napot sikerült az ügyfelekkel végigbulizni... aztán összeestem... majd másnap hazavezettem.”

Egyik munka hozza a másikat

A díjátadó körülményeinek bizonyára tompított verziója mellett azt is megtudtuk, hogy az ehhez hasonló elismerések elsősorban nem azért fontosak, hogy újabb szobrocska kerülhessen a meglévők mellé. Bár kétségkívül jóleső elismerés a csapatnak, akik nagyon büszkék az Oscar díjjal felérő Arany Oroszlánra, a legnagyobb értéke abban rejlik, hogy egy-egy kiemelkedő munka kapcsán újabb felkérések érkezhetnek – akár a világ másik feléről.

Pár nappal a díjátadó után a semmiből megkeresett egy ausztrál bányavállalat, hogy nagyon tetszik nekik az animációnk, és kezdjünk el gondolkodni az együttműködésen.

A beszélgetésünk során egyértelművé válik, hogy az innováció mellett az itt dolgozók egyedi víziói is folyamatosan vitték és viszik előre a produkciós házat. Hidvégi Zoltán például beavatott minket egyik legemlékezetesebb projektjének kulisszatitkaiba, amelyből bárki számára kiderül, miért is annyira különleges az, amit az Umbrella csinál.

Az egyik kedvenc projektem nem is egy tévéreklám volt, hanem a Szépművészeti Múzeum 2011-es Múmiák kiállítása. Megkerestek bennünket, hogy segítsünk nekik elkészíteni egy kisfilmet olyan 3D-s felvételekből, amelyeket szkennerek, CT-k és MR-ek segítségével csináltak a szarkofágokról. Kutattunk, hogy milyen eszközökre lenne szükség, és kiderült, hogy pont itt Óbudán van a Sharp irodája – annak idején ők gyártották a legjobb 3D tévéket. Én pedig fogtam magam, és besétáltam hozzájuk az utcáról. Bemutatkoztam, elmondtam, miért jöttem, és megkérdeztem, hogy szeretnének-e együttműködni. Mondták, hogy persze. És a vége az lett, hogy összehoztuk őket a múzeummal, és a Sharp lett a projekt legnagyobb támogatója. Még saját 3D mozitermet is építettek a helyszínen. Sokkal nagyobb projektté nőtte ki magát az egész, és ha jól tudom, a Múmiák azóta is a múzeum leglátogatottabb kiállítása.

A jó munkához jó csapat is kell

Az Umbrella idén ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját – igaz, az eredetileg kétszemélyes minivállalkozás mára egy hetvenfős, nemzetközi céggé nőtte ki magát. Hidvégi Zoltántól megtudtuk, hogy a jubileum és a cégben történt változások hatására idén tavasszal kívül-belül megújultak, a fejlesztések pedig nemcsak egy új arculatot, hanem egy merőben más működési struktúrát is jelentettek.

A szervezetfejlesztés és az új vezetői struktúra azonban nem változtatott azon az alapelven, amelyet Hidvégi Zoltán mindig is vallott a munkatársakkal közös alkotással kapcsolatban.

Hiszünk abban, hogy egy ember több a pozíciójánál.

Különösen a film- és reklámszakmában fontos szerintem, hogy az alkotói folyamatok tényleg házon belüli kollaborációként történjenek. Igen, szabad kérdezni, szabad hozzátenni, szabad mondani, ha valamit máshogy gondolunk. Ez tudja motiválni az embereket.”

A jó munkahelyi légkör pedig nemcsak magas minőségű projekteket, hanem az alacsony fluktuációt is eredményez. Bár vannak, akik „kirepülnek a fészekből”, senki sem menekül fejvesztve. Sőt, egyre nagyobb az érdeklődés a nemzetközi alkotók irányából is az Umbrellával közös munkára. Jelenleg egy 500 rekordos nemzetközi alvállalkozói bázissal dolgoznak együtt, Balatonszemestől Ausztráliáig, de házon belül is találunk külföldi munkatársakat.

A vezérigazgató szerint ez a multikulturális környezet óriási előnnyel jár, hiszen egymástól teljesen eltérő látásmódú emberek dolgoznak együtt, találják ki közösen a legjobb megoldásokat.

Együttműködés házon belül és kívül

Az alkotóműhely kifejezés az Umbrella esetében hatványozottan helytálló: kiemelten fontos a számukra, hogy ne csak házon belül, hanem a teljes iparágban lehetőséget teremtsenek az együttműködésre. Workshopjaikkal teret adnak a tanulásnak, eszközeiket pedig szívesen kölcsönzik más produkcióknak. Talán nem sokan tudják, hogy az Umbrella biztosította az infrastruktúrát az Azahriah-koncertek látványprojektjeihez is.

Nagyon sok videó készül nálunk, amit nem az Umbrella gyárt. Ez megadja a kreatív műhely hangulatot, és segíti azt a fajta gondolkodást, aminek köszönhetően a legjobb kreatív és filmes dolgok születhetnek.

Az alkotásban pedig Hidvégi Zoltán meglátása szerint a mesterséges intelligenciának is egyre nagyobb lesz a szerepe. Ahogyan az Umbrella is több területen, például a kutatásban és az utómunkában alkalmazza, úgy lassan az egész iparág egyre szélesebb körben veszi majd igénybe az AI tudását.

Olyan fázisokra, amiket az emberek egyébként nem igazán szeretnek csinálni, mint például a retusálás, hatékonyan bevethető. Az az idő viszont még nem jött el, és szerintem nem is fog, amikor szólok az AI-nak, hogy csináljon egy jó filmet, és akkor készen is van. Szerintem nem az AI fogja elvenni a munkát az emberektől, hanem maximum az az ember, aki jól vagyjobban tudja kezelni.