Gyerekként mi szerettél volna lenni, ha nagy leszel?

Teljesen más, mint ami lettem. Aik ismernek, tudják, hogy viszonylag extrovertált ember vagyok, így akartam lenni színész, sportriporter, esetleg újságíró riporter - valami olyan, amihez az embernek ki kell fejeznie önmagát. A mai szakmám mellett ezt az igényemet úgy igyekszem pótolni, hogy a core hivatásom mellé egy elég intenzív iparági munkában igyekszem részt venni, ahol kapcsolatokat építhetek, emberekkel kommunikálhatok.

Miért ezt a szamkát választottad végül?

Annak idején a Külker Főiskolára jártam, ott marketing- illetve reklámszakirányra. Akkor mindenki, aki a marketingbe belépett, kreatív akart lenni - még az is, akinek ehhez semmi érzéke nem volt. Szerintem ehhez nekem sem volt túlságosan sok érzékem, de szerencsére a sors irányba állított, mert éppen egy médiaügynökségnél tudtam elhelyezkedni akkor még junior kollégaként. Először egyébként fogalmam sem volt, hogy mit csinálnak; egy ismerősöm mondta, hogy egy médiaügynökségnél tudna egy állást, ami érdekelhet. Mondtam, hogy persze, jó lesz, bár nem tudtam, hogy mi az. Végülis így dobta a véletlen, és onnantól kezdve így kezdődött el az ügynökségi pályafutásom, illetve közel 15 év után, majdnem 9 évvel ezelőtt mentem át a megbízói oldalra, ami az ökoszisztéma egy másik része.

Ki vagy mi motivál a mindennapi munkádban?

A folyamatos tanulás és folyamatos kíváncsiság. A marketing, a digitalizáció, az adatvezérelt gondolkodás, egyáltalán a digitália, az adat egy olyan gyorsan változó szakterület, ahol nem tud az ember megnyugvást találni. Én is ilyen vagyok: nagyon nehezen tűröm a monotóniát, nagyon nehezen tűröm azt, hogyha kész megoldásokkal kell dolgoznom. Ez a mentalitás egy folyamatos innovációt hoz, illetve saját magamat is tanulásra kényszeríti. A másik dolog pedig zsargonosan a people business. Tehát cégeket vezetünk, vagy különböző pozíciókban vagyunk, de mindezt az emberekkel való kapcsolatteremtésen és azoknak a kapcsolatoknak a jó menedzselésén keresztül tudjuk elérni. Többek között ez az a két fő dolog, amit én szeretek a szakmában.

Hogyan látod az iparág jövőjét húsz év múlva?

Húszra szerintem nem lehet jósolni. Én azt gondolom, hogy magának a marketingnek, mint a vállalaton belül a fogyasztói gondolkodás egyik képviselő diszciplínájának, mindig is lesz létjogosultsága. Tehát nagyon fontos, hogy vállalatirányítási funkciója legyen a marketingnek azoknál a cégeknél is, ahol jelenleg nem így van, hiszen a fogyasztóval, a fogyasztói szokásokkal, a fogyasztói igényekkel elsősorban ez a terület foglalkozik. A húsz év az nagyon-nagyon nagy vállalkozás. Szerintem aki azt mondja, hogy ezt most látja, az vagy túl naiv, vagy lehet, hogy nem teljesen van képben, úgyhogy húsz évre nem jósolnék.

Milyen tanácsot adnál annak, aki a szakmában szeretne elhelyezkedni?

A marketing mai definíciója szerintem nagyon különbözik attól az érától, amikor én akartam marketinges lenni. Akkor szerintem egy viszonylag behatárolható kör volt, hogy körülbelül mi tartozik a marketingesek felelősségi körébe. Szerintem ez sokkal inkább kitágult, sokkal inkább összekapcsolódott más területekkel. Igazából ezek sem más értékek, mint amik engem motiválnak a mindennapokban, tehát szerintem legyenek kíváncsiak, ne érjék be konform megoldásokkal, próbáljanak out of the box gondolkodást belevinni a mindennapjaikba, illetve még egy dolog: ne rögtön, azonnal keressék a karriert, az elismerést. Sokszor látjuk nagyon tehetséges fiatal kollégákon, hogy nagyon hamar - pestiesen szólva - szeretnék beszedni a kreditet. Persze nem kell feltétlenül hierarchiákhoz ragaszkodnunk, de mindenképpen fontos a türelem, a kitartás, kíváncsiság, és hogy ha van értelme, challenge-eljék a dolgokat. Szerintem ez már önmagában előre viszi az embert.