Kovács Tibor különleges nézőponttal érkezett a médiába: mindkét diplomamunkáját szociológiai témában írta, és HR-es területen kezdett el dolgozni. Ez az indulás meghatározza gondolkodásmódját is: a média emberi és társadalmi oldalát fürkészi, ritka pozitív szemlélettel és hatalmas szeretettel. Szerinte a média az a tér, ahol az ország saját magával beszélget és ahol a hitelesség, a bizalom és az emberi döntések jelentik az igazi versenyelőnyt. Gondolatai a szakma legtisztább lényegéhez visznek vissza.
Gyerekként mi szerettél volna lenni, ha nagy leszel?
Állatorvos. Mindig is vonzott az a világ, ahol felelősség és gondoskodás találkozik. Gyerekként azt hittem, hogy az élőlények iránti érzékenységem majd a gyógyítás felé vezet. Ma már látom: a lényeg ugyanaz maradt – csak épp nem állatokat, hanem szervezeteket, csapatokat és kapcsolatokat „kezelek”, tartok életben, fejlesztek. A hivatásom lényege ugyanez: érteni, mi mozgatja a másikat, és megtalálni, hogyan lehet hosszú távon egészségesen működni.
Miért ezt a szakmát választottad végül?
A főiskolán hamar világossá vált, hogy minden, ami társadalmi dinamika, közéleti mozgás, kommunikáció vagy emberi viselkedés, különösen érdekel. Így mindkét diplomámat szociológiából írtam, település- és szervezetszociológia témában. A HR-es indulás során megtanultam, hogyan működik egy szervezet „belülről”, miként változik meg egy kultúra, és mi mozgatja az embereket valóban.
A médiában egyszer csak minden összeért: társadalomismeret, üzleti stratégia, kultúra, emberi érzékenység, technológiai kíváncsiság.
Ez a szakma egy rendkívüli metszéspont: benne van a világ minden rétege, és közben – ha jól csináljuk – felelősséggel formáljuk is azt.
Ki vagy mi motivál a mindennapi életed során?
A csapatok valódi energiája. A média egy kollektív sport. Amikor több száz ember egyetlen ív mögé tud beállni, és abból valami maradandó születik, az többet ér bármilyen díjnál.
A világ turbulenciája. Kevés terület van, ahol ilyen gyorsan változik minden. A technológia, a társadalom, a gazdasági tér – mindez naponta új kérdéseket és új lehetőségeket hoz. Az inspirál, hogy ebben a turbulenciában is lehet jövőt építeni, felelősen és értéket teremtve.
A hiteles vezetők. Mindig azok hatottak rám, akik nem a pozíciójukkal, hanem a személyiségükkel irányítanak: higgadtan, következetesen, emberként. A svájci üzleti kultúra sokat adott: a mértéktartás erejét, a szavahihetőséget és annak a tudását, hogy hosszú távon csak azok a döntések maradnak életben, amelyek mögé emberek állhatnak be.
Hogyan látod az iparág jövőjét 15-20 év múlva?
A tartalom és a technológia végleg összeolvad: az AI-alapú személyre szabás nem egyszerű szolgáltatás lesz, hanem magának a tartalomnak a szerkezete. A hitelesség prémium termék lesz. Aki megőrzi, versenyelőnyre tesz szert. A nemzetközi márkák és a lokális relevancia között új egyensúly alakul ki: a globális skálázhatóság és a helyi bizalom találkozása határozza meg a sikerességet. A média egyre inkább a társadalmi egészség része lesz: információs immunrendszer, amely nélkül nincs stabil demokrácia, nincs gazdaság, és nincs közösség.
A legfontosabb: az iparágat továbbra is emberek viszik előre. A technológia okosabb lesz – de az érték emberi marad.
Mit tanácsolnál azoknak, akik a szakmában szeretnének elhelyezkedni?
Legyen saját nézőpontod. A médiába nem a technológia miatt érkezünk, hanem a világ iránti érzékenységünk miatt. Merj kérdezni, kételkedni, vitázni – és közben megérteni.
Tanulj hidat építeni. Üzlet és tartalom, adat és intuíció, stratégia és ember. A jövő médiásának mindegyik nyelvet beszélnie kell, és képesnek kell lennie összekapcsolni őket.
Türelem és lendület – egyszerre. Ez a szakma nem sprint, nem is maraton, inkább egy magashegyi túra. Néha lassan haladsz, néha meredeken kapaszkodsz, de minden lépés hozzáad. A kilátás csak azoknak nyílik meg, akik kitartóak.
Ha valamit csinálsz, csináld szenvedéllyel! Mert a média ott kezdődik, ahol az emberek történetei találkoznak – és ott ér véget, ahol feladjuk az őszinte kíváncsiságot!
