Rendkívül látványos, nemzetközi szinten is vállalható produkció lett a Hunyadi, erős karakterekkel és szerteágazó történetvezetéssel. Végre sikerült a bevált receptet alkalmazni, méghozzá úgy, hogy közben mégis vannak olyan sajátos jelenetek és színészi pillanatok, ami miatt felvillan a jó értelemben vett hazai hangulat, és nem érezzük Róma- vagy Trónok harca-utánzatnak. Amikor olyan jellegzetes karakterek bukkannak fel, mint például az intrikus Cillei Ulrik (Fekete Ernő), akkor az
olyan egyedi színezetet kölcsönöz neki, amitől az egészet a magunkénak érezhetjük.
Erős harangszó
Ha már összehasonlítjuk a nagy nemzetközi produkciókkal, akkor hirtelen azok tűnnek túlzónak és a földtől elrugaszkodottnak, míg ez itt maga a kőkemény valóság. Valóban érezni, hogy mindent bevetettek: a minta, a keretek kívülről jönnek ugyan, de a Hunyadi más húrokat penget meg, a tökéletes képsorok lélekkel telnek meg.
Az látszik, hogy rengeteg munka és hit van mögötte, valóban szórakoztatóra sikerült, a karakterek az elejétől kezdve erősek és érdekesek, a hangulat professzionális a Trónok harcához szokott szemnek is. A Tündérkertnél, amely ugyanerre a receptre épült, még azt éreztük, hogy a puszta filmes eszközök, a sok szex, vér és mocsok még nem elég egy jó sorozathoz, itt azonban végre minden a helyén van. Nem érezzük nevetségesen öncélúnak, csak annyira, amennyire egyéni ízlés kérdése, hiszen azért néha a nagy sorozatoknál is előfordul, hogy túl sok a felesleges erőszak és erotika.
Az izgalmas részeknél pedig még jobb, hogy a megrendítő jelenetek valóban azok, nem dramatizálták túl vagy ügyetlenkedték el őket.
Az első jelenetsor kiemelkedően jól sikerült, ott egy kicsit sajnáltuk, hogy nem nagyvásznon vetítik, lenne relevanciája. Azért pedig nagyon hálásak vagyunk, hogy a Kárpát-medence éppolyan vonzó és magasztos módon jelenik meg, mint a Gyűrűk Ura tájai. A főcím ellenben sajnos a giccs határán mozog, viszont a harangszót olyan jól használják a részek elején és végén, hogy még nagyobb ereje van, sikerült többértelművé tenni.
Történelemóra
Hunyadi Jánosról azért jóval kevesebb maradt meg a történelemórákból, mint amennyi itt kiderül, és ez nem feltétlenül a puszta tényekre vonatkozik, hanem a személy valódi nagyságára. A sorozatot látva értelemmel és asszociációkkal telik meg a titulus:
hadvezér és Magyarország kormányzója.
Azokat a körülményeket is megismerhetjük, amelyekkel ugyan elvileg tisztában vagyunk, de azért ritkán érezzük át úgy igazán a súlyukat. Ide tartozik, hogy mit jelentett ebben az egész térségben az oszmán birodalom jelenléte. Az alkotók szerencsére megértették,
pusztán az események részletes ábrázolása elegendő, nincs szükség heroizálásra, nem kell ömlenie a pátosznak ahhoz, hogy átjöjjön, mit jelent az Oszmán Birodalomnak megálljt parancsolni, milyen ember kellett ehhez, és mit jelentett az az 1456-os nándorfehérvári csata, ami békét hozott mindenkinek, aki a Kárpát-medencében élt.
Női sorsok a középpontban
Az első két rész nagyon dinamikusra sikerült, néha túlságosan is – Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet szerelmének kibontakozását kicsit jobban vártuk a történetben, mint amilyen gyorsan beteljesült. Illetve néha nehéz követni, ki kicsoda és éppen milyen cselszövéseket forral. De éppen ez a történetvezetés az, ami miatt a következő részt is várjuk – és ez nagyon jó jel. Lassabb és alaposabb viszont Hunyadi karakterének fejlődése, a harmadik részben már azért elmélyül egy kicsit a történetvezetés, van ideje kibontakozni a jeleneteknek. Ekkor veszi át a stafétát az első két rész rendezőjétől, Robert Dornhelmtől Nagypál Orsi. Eddig a pontig a főszereplőt játszó Kádár L. Gellért színészi játéka is árnyalódik, a párbeszédek is költőibb szövegekké alakulnak, többértelművé válnak,
ez nem sokszor jellemző a nagy nemzetközi produkciókra.
Kádár L. Gellért fontos és jól sikerült választás, hiszen innentől kezdve valószínűleg őt képzeljük el, amikor Hunyadi jut az eszünkbe. Szép párhuzam, hogy Hunyadi és Gellért is Kolozsváron született.
A középpontban nem egyedül Hunyadi áll, úgy öt-hat szereplő emelkedik ki, még többen rövid időre kerülnek a középpontba. Eleinte szinte alig látjuk Hunyadit, nincs feltétlen fókuszban, de az összes szál hozzá kötődik. Nagyon izgalmas a küzdelmes női sorsok kibontása, erős női karaktereket építettek fel, Szilágyi Erzsébetét (Rujder Vivien), Brankovics Maráét (Törőcsik Franciska) és Luxemburgi Erzsébetét (Hermányi Mariann). Kiemelendő, hogy végre látunk egy olyan, valóságosabb szülést, amiben nem a minél erősebb ordítás mutatja a fájdalom és a tragédia mértékét – mégis hatásosabb.
Már most álmodozunk olyan spin-off sorozatokról, amelyek Szilágyi Erzsébetet vagy Brankovics Marát helyezik a középpontba.
Nemzetközi szinten is érdekes lehet
A tízrészes, monumentális produkció gyártásába a Nemzeti Filmintézet mellett a német Beta Film GmbH, valamint a TV2mellett az osztrák ORF csatorna is beszállt. Vezető producere a kanadai–magyar Robert Lantos (Karambol, A napfény íze,ExistenZ), showrunnere Lengyel Balázs (A vektor, Lajkó – cigány az űrben, Répa), valamint George Mihalka (A szállító sorozat-változata, A cég). Összesen négy rendezője van, az Oscar-jelölt Robert Dornhelm, Nagypál Orsi, Szász Attila és Lengyel Balázs. Az alkotók célja a nemzetközi piacra is eljutni, amire van is esély, hiszen a történet érinti jó pár nemzet történelmi személyeit és eseményeit.
Érdemes a rendezői változatot nézni, amit a Super TV2-n vetítenek, és amit a TV2 Play streaming platformon is el lehet érni,
ugyanis eredetileg minden karakter a saját anyanyelvén beszél, összesen 9 nyelvet hallhatunk a sorozatban. Ez különleges hangulatot ad az élményhez, és segít átérezni a kontextust, hogy ez a történet milyen mértékben érintette valóban fél Európát.
Az idegen nyelvű karakterekre az adott országból választottak színészt, így a szerb despota Brankovics Györgyöt a sok más mellett a Blöffből és a Harry Potterből is ismert horvátországi szerb Rade Serbedzija, Habsburg Albert herceget, későbbi magyar királyt a Barbárokban feltűnt osztrák Laurence Rupp, míg III. Frigyes német-római császárt a szintén osztrák Cornelius Obonya alakítja.
Ezenfelül több szereplőnek az anyanyelvén kívül más nyelven is meg kellett szólalnia, Törőcsik Franciska például szerbül, törökül, Hermányi Mariann Mariann németül, Kádár L. Gellért olaszul tanult a hitelesség kedvéért. A sorozatban további ismert magyar színészeket is láthatunk, többek között Gálffi Lászlót (Luxemburgi Zsigmond), Ónodi Esztert (Barbara királynő) vagy Nagypál Gábort (III. Vlad havasalföldi fejedelem). A sok szálon futó történet révén nagyon erősen tudnak egy-egy jelenet erejéig megmutatkozni, mint
Rába Roland a szadista sókamarás szerepében vagy Jordán Adél Kottaner Ilona udvarhölgyként.
Mindezek alapján megérte a hatévnyi munkát, hogy Bán Mór regénysorozatából ilyen komoly produkció szülessen. 22,5 milliárd forintos költségvetését – aminek a fele állami forrás – pedig érdemes annak a tükrében nézni, hogy a Vaják vagy a Westworld esetében egy-egy évadra költöttek ennyit.