Gyerekként mi szerettél volna lenni, ha nagy leszel?

A szüleim orvosok voltak, és orvos szülők gyermekeként evidens volt, hogy én is az leszek. A gimnázium végén, ami az esetemben a rendszerváltással egybefüggött, 1990-91-ben fordult az érdeklődésem a közgazdaságtan felé. 1991-ben végül a Corvinus jogelődjének számító Budapesti Gazdasági Egyetemre felvételiztem.

Miért ezt a szakmát választottad végül?

Eredetileg nem a médiában, hanem a pénzügyi szektorban dolgoztam, részvényelemzőként. A 2000-es években aztán úgy gondoltuk néhány barátommal, hogy az internet megjelenésével a pénzügyi információkat, részvényelemzéseket jó ötlet lenne megjeleníteni az online világban. Ezért csatlakoztam a Portfolio.hu frissen megalakult csapatához, és így kerültem a médiába. Innentől kezdve nem volt megállás.

Ki vagy mi motivál a mindennapi munkád során?

A mi esetében az, hogy mindig kitűzök magam elé rövid és hosszú távú stratégiai célokat, ami segít a fókuszt tartani. Mindig van egy-egy éven belüli cél, és van egy 3-5 éves cél, ami a szemem előtt lebeg. Ezek nem csak üzleti célok, hanem stratégiai célok, és segítenek a fókuszt tartani, hogy ne aprózódjak el a mindennapi életben. Egyébként meg nyilván a családom.

Hogyan látod az iparág jövőjét húsz év múlva?

Megmondom őszintén, nem tudok biztos választ adni erre. A médiapiacon elképesztő átalakulás megy végbe. Nem tudtam volna 20 évvel ezelőtt megmondani azt, hogy a social ilyen mértékben veszi át a vezető szerepet. Addig láttam csak, hogy az online térre átkerül a médiapiac súlya, ezért is jött a Portfolio után az Index. Ott akkoriban azt gondoltam, hogy van értelme a vállalaton belül fejleszteni a szolgáltatásokat, vagy például amikor az Origo Zrt. vezérigazgatója voltam, látván a socialt, úgy gondoltam, hogy van értelme az iWiW-et fejleszteni. Az én Origo-vezérigazgatói időszakomra tehető az iWiW bezárása, amikor szembesültünk azzal, hogy teljesen reménytelen a küzdelem a Facebookkal, és ezt a szomorú, de elkerülhetetlen döntést meg kellett hozni. Az egy komoly felismerése volt annak, hogy kitűzhet az ember 10-20 éves célokat, de aztán a valóság szembejön, és ha nem húzod be időben a kéziféket, akkor elüt a vonat. 

Milyen tanácsot adnál annak, aki a szakmában szeretne elhelyezkedni?

A mai világban az adaptivitás és az alkalmazkodási képesség a legfontosabb. Ne gondold azt, hogy az a tudás, amivel ma rendelkezel, öt év múlva elegendő lesz. Ahogy említettem, vannak a rövid távú célok és van egy stratégiai fókusz, de a stratégiai fókuszhoz mindig módosítani kell a rövid távú célokat. Hogy ha nem módosítasz, akkor nekimész a falnak vagy lezuhansz a szakadékba. Tehát nagyon adaptívnak kell lenni mindig a lehetőségekhez mérten, és a piaci körülmények változásaihoz kell igazodni.