Gyerekként mi szerettél volna lenni, ha nagy leszel?

Mindig is lenyűgözött a világegyetem, nagyim telkén hajnalban felkeltünk a Perseidák meteorrajt nézni, szülinapomra csillagászati távcsövet is kaptam. Talán nem véletlen, hogy nagy sci-fi rajongó vagyok. Törifaktosként a régészet a másik, ami nagyon érdekelt.

Miért ezt a szakmát választottad végül?

Az írás szeretete elég korán megjött, korai novellákkal és versekkel volt tele az íróasztalom fiókja. Így nem csoda, hogy újságíróként kezdtem a karrierem. Elsősorban rap és könnyűzenei interjúkat és graffiti cikkeket írtam, de a napi bulvárban is kipróbáltam magam. Azonban hamar kiderült számomra, hogy olyan munkát szeretnék, ahol többféle műfajban is alkothatok, így találtam rá a reklámszövegírásra. Tetszett, hogy itt egy kötőszó jelentésén heteket is el lehet vitatkozni.

Ki vagy mi motivál a mindennapi munkádban?

Valahogy ezen soha nem gondolkodtam el, csak csináltam. Az első napomtól fogva, ahogy beültem egy reklámügynökségre beszippantott az egész. Azóta is imádom, hogy minden nap egy új probléma, amit meg kell oldani, és ehhez rengeteg helyről jöhet az inspiráció. Ez az állandó problémamegoldás kifejezetten motivál.

Hogyan látod az iparág jövőjét húsz év múlva?

A reklámszakma a ma ismert formájában nem fog létezni. Viszont amíg lesznek kommunikációs problémák, amiket meg kell oldani, addig kreatívipar is lesz, de sokkal komplexebb stratégiai és társadalmi kérdésekben fog megnyilvánulni. Az AI korában talán mi leszünk Asimov Alapítványa az univerzum peremén.

Milyen tanácsot adnál annak, aki a szakmában szeretne elhelyezkedni?

Ha valakit annyira érdekel a reklám világa, hogy csillogó szemmel képes róla nekem órákat mesélni, akkor hívjon fel.