Holnap, november 5-én zajlik az USA elnökválasztása. Az eseményt megelőző időszakban számos államok-beli lap foglalkozott a jelöltekkel, és állt be valamelyik jelölt mögé, vagy épp maradt pártatlan, kivívva ezzel az olvasók haragját. Létezik még független sajtó? Egyáltalán szüksége van erre az embereknek? A kérdést a hazai média tekintetében járjuk körbe.
Nagy port kavart az amerikai elnökválasztás kapcsán a The Washington Post döntése, melynek értelmében idén egyik jelöltet sem támogatták a kampányok idején. A nagy múltú és presztízsű kiadvány fennállása során mindig is a demokraták mellett voksolt, Kamala Harris mögé azonban nem álltak be. Azt gondolhatná az ember, hogy ez egy nagyon jó irány, hiszen a sajtó függetlensége mindennél fontosabb. A lap olvasóinak reakciója azonban merőben más képet fest: tömegesen mondták le az előfizetéseket és bojkottra szólítottak. Egyrészt furcsának tűnhet ez a heves visszajelzés, másrészt akár érthető is. Egy köztudottan demokrata kiadvány fogyasztói is demokraták, akiknek elvárása, hogy a lap velük azonos politikai nézeteket valljon. A The Washington Post jelenleg ezt nem tette meg.
Minden a politikával indul
De lássuk, mi a helyzet itthon. Ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk a magyar média helyzetéről, érdemes egy kis sajtótörténettel indítanunk.
Az első magyar nyelvű kiadvány az 1780-ban megjelent Magyar Hírmondó volt. Alapító-szerkesztője, Rát Mátyás kiemelt feladatának tartotta a bel- és külföldi eseményekről történő hiteles tájékoztatást, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az időszakban regnáló Habsburgok komoly cenzúrát folytattak, így a kiadványban erősen megjelent az osztrák befolyás.
Szintén Habsburg befolyás alatt indult 1808-ban a Hazai és Külföldi Tudósítások című folyóirat, amely eleinte főként az osztrák sajtóban megjelent híreket vette át. 1840-ben Nemzeti Újság néven futott tovább és a konzervatívok lapjává vált, kiemelten támogatva az egyházat.
Az első célzottan politikai folyóirat az 1841-ben megjelent Pesti Hírlap volt. A liberális ellenzék lapja később a centralisták, majd a szabadságharc idején a radikálisok ellenzéki orgánumaként működött.
A politikai sajtó megjelenésével az olvasók el is várták a konkrét állásfoglalást, és célirányosan vásárolták az ideológiáikkal megegyező nézeteket valló kiadványokat.
A modern sajtó és a politika
Az 1956-ban indult Népszabadság a Magyar Szocialista Munkáspárt hivatalos lapjaként indult és a rendszerváltás után is a baloldali eszmék és az MSZP érdekeinek támogatója maradt. A lap 2016-ban szűnt meg, amely eseményt komoly politikai vita követett. A kiadó tájékoztatása szerint gazdasági okok miatt szüntette meg az újságot, a Fővárosi Törvényszék ugyanakkor 2017 januárjában jogerős ítéletében azt mondta ki, hogy a Mediaworks Zrt. jogellenesen járt el, mert a munkavállalók előzetes tájékoztatása nélkül döntött a Népszabadság felszámolásáról, és a munkavállalók munkavégzés alóli felmentéséről. Emellett többen is úgy vélték, hogy a bezárás valódi oka is a politikában keresendő.
Szintén az MSZMP háttérlapjaként indult 1989-ben a 168 Óra, amely a rendszerváltás után a magyar közéleti sajtó egyik fontos szereplője lett, és markáns ellenzéki álláspontot képviselt. Bár sokáig a magyar média kulcsszereplője volt, a 2000-es évek elejétől olvasóinak száma folyamatosan csökkent. Míg 2002-ben 58 000 eladott példányszámmal rendelkezett, addig 2022 márciusában már annyira alacsonyak voltak az eladási számok, hogy a MATESZ bejelentette, a továbbiakban nem méri azok alakulását. Néhány hónappal később a kiadó a teljes szerkesztőséget elbocsátotta, majd teljesen megszüntette a print verzió kiadását.
Az 1938-ban eredetileg független konzervatív lapként indult Magyar Nemzet mára szintén erős politikai kötődéssel, a konzervatív eszmékkel összhangban működik.
A Népszava a 1873-as, akkor még Munkás Heti-Krónika néven történő megjelenése óta a legjelentősebb baloldali politikai napilap. Alapvető ideológiája ellenére minden véleményt közöl, amennyiben az megfelel a szakmai követelményeknek, és nem ütközik az alkotmányba. Elvei szerint nem akar politikát csinálni, de
a publicisztikai oldalon ismerteti álláspontját olvasóival, így igazítva őket el a világ történéseiben, felkészítve az argumentumokban való részvételre, illetve támpontot nyújtva a saját vélemény alkotásában. (Német Péter főszerkesztő közlése, 2007. október 30.)
A jelenleg is elérhető print lapok közül fontos még megemlíteni a Metropol ingyenes napilapot. Korábban külföldi tulajdonban volt, és főként közéleti, kulturális és életmódbeli témákkal foglalkozott, politikai irányultság nélkül. Azonban az elmúlt években a KESMA érdekeltségébe kerülve a Metropol tartalma és politikai orientációja is változott.
A hazai helyzet
„Amíg az Egyesült Államokban a médiumok, sőt az egyetemek is nyíltan egy-egy politikai párt mellett teszik le a voksukat, addig Magyarországon csak következtetni lehet az egyes, még meglévő nyomtatott sajtótermékek, rádió- vagy televíziócsatornák, internetes portálok hírmagyarázatából, hogy melyik magyar politikai pártot támogatják. Habár minden médium azt hangoztatja, hogy nem áll politikai irányítás alatt, nagyon kevés sajtótermék mondhatja el Magyarországon, hogy valóban független”
- mondja Szűts Zoltán média- és digitális pedagógia kutató, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem dékánja. A szakértő szerint a hazai helyzetet több tényező is befolyásolja.
„A független sajtóhoz arra lenne szükség, hogy az adott médium csak mindenki által nyilvánosan leellenőrizhető információkat közöljön. Amennyiben pedig az információk közlésével együtt véleményeket fogalmaz meg, akkor nagyon világosan, átláthatóan és számszerűsítve mérhetően törekednie kellene arra, hogy minél több politikai oldal magyarázata érvényesüljön. Ezt akár úgy is megtehetné, hogy a pártokhoz nyíltan kötődő újságíróknak ad közös teret. Azonban, szemben az Egyesült Államokkal, Magyarországon az újságírók sem vállalják nyíltan a politikai kötődésüket.”
A hazai sajtó történetét és az amerikai médiát vizsgálva úgy tűnik, hogy az olvasóknak lenne igénye arra, hogy pontosan ismerjék, mely kiadvány mely politikai ideológiát képviseli. A pártállás ugyanis nem baj – mindaddig, amíg erről transzparensen kommunikálnak mind a kiadók, mind a szerzők, és természetesen egyik vagy másik oldal is követi a hiteles tájékoztatás szabályait, és soha nem állít valótlant.
Az online világ már nehezebb terep
Míg a print lapok esetében manapság is elég jól behatárolható a politikai hovatartozás, az online médiában már nem ennyire egyszerű a helyzet. Ugyan bizonyos kiadványok esetében a hírek olvasásakor kikövetkeztethető a pártállás, a hírportálok nagy része inkább igyekszik a pártatlanság hajójában evezni – több-kevesebb sikerrel. Korábban valamiféle támpontot talán a sajtóperek adhattak: az alapján, hogy mely pártok képviselői pereltek be a leggyakrabban egy kiadványt, akár az adott orgánum álláspontjára is lehetett következtetni, mára azonban ez a helyzet is összetettebb lett.
Az a terület, amely talán esélyt adhatna a – ha nem is pártatlan, de legalább észérvekre épülő – politikai vitára, a közösségi média. A saját tartalomlétrehozás és kommentelés lehetőségét látva az az elképzelés uralkodik, hogy
létrejöhetnek olyan független fórumok, ahol úgy lehet tájékozódni, hogy nem egy adott politikai párt ideológiáját erősítik a közölt információk és azok magyarázata.
Ám Szűts Zoltán figyelmeztet, hogy azért itt is jószerivel vannak buktatók.
„Hamar kiderült, hogy a közösségi média sem független, hiszen a hírek magyarázata mindig adott, konkrétan azonosítható politikai irányvonalak, a pártok ideológiája mentén történt, ahogy például korábban a Népszabadság a baloldal, míg a Magyar Nemzet a jobboldal hivatalosan nem deklarált orgánuma volt.
A 2020-as évekre végleg kiderült, hogy megbukott a kísérlet, hogy a közösségi média az új nyilvánosság felülete legyen, ahol független, mindennapi felhasználók ütköztetik a véleményüket. Erre kiváló példák az influenszerek, akik a világról, mindennapi életről, de akár a kultúráról vagy egészséges életmódról alkotott véleményüket is valamelyik aktuális politikai narratívába illeszkedve fejtik ki, de ezt nyíltan nem vallják be. De nem csupán az új nyilvánosság létrehozásának kísérlete bukott meg, hanem azt is láthatjuk, hogy az újságírók igyekeznek magukat a „független” és „objektív” jelzőket is kisajátítani, a saját brandjük részévé tenni akkor is, ha egy adott politikai irányzat nyílt szolgálatában állnak.”
Fontos megemlíteni, hogy magukat a – jellemzően amerikai és kínai tulajdonú – közösségimédia-cégeket is számos kritika éri a politikai elfogódottság kapcsán. Időről időre kérdéseket vet fel, hogy az algoritmusaik beállításával mennyire támogatják egyik vagy másik politikai meggyőződést, előtérbe helyezve az adott narratívába passzoló tartalmakat.
A fentiekből látható, hogy a sajtóban a valódi cél talán nem is a függetlenség, hanem inkább a hitelesség lenne. Álljon ki egy kiadvány egy ideológia mellett, de valós tényekkel támassza alá érveléseit. Vállalja fel az újságíró, milyen eszmében hisz, de ezt ne úgy tegye, hogy egy másik, számára nem tetszőt álhírekkel aláaknáz. Az olvasók számára ugyanis az igazság a legfontosabb, médiamunkásként pedig a hiteles tájékoztatás a mérvadó – vagy legalábbis az kellene, hogy legyen.