Gyerekként mi szerettél volna lenni, ha nagy leszel?

Ez vicces lesz: anya. Állítólag ezt mondogattam kicsi koromban, hogy anya akarok lenni, mert olyan jó volt látni, ahogyan anyukám velünk foglalkozott. Mindenesetre négy gyermekem született, akik mind nagyon más kihívások elé állítanak folyamatosan, de örülök ennek.

Miért ezt a szakmát választottad végül?

Azt mondanám, hogy inkább szerencse kérdése volt, mint tudatos döntés. A Vendéglátóipari Főiskolára jártam, a gimnáziumi évek alatt sokat főztem otthon, mert jókat akartam enni – a családomban finoman fogalmazva sem volt sok olyan szülő vagy nagyszülő, akik jól főztek. A szüleink, apukám különösen mondták, hogy van ehhez valamennyi érzékem (jó, nem volt magasan a léc), próbáljam meg, és nekem is tetszett ez az irány. Amikor végeztem, akkor azt mondtam magamnak, annyira jó ez a főiskolai lét, hogy ezt ki kell még egy kicsit egészíteni. Jelentkeztem hát a Corvinusra, ahol két olyan dologgal foglalkozhattam, ami nagyon is érdekelt, ezek az Európai Unió kérdései, illetve a sportmenedzsment, sportgazdaságtan. Amikor végeztem, nem tudtam ezen a vonalon elhelyezkedni, így visszatértem a vendéglátáshoz. Két évig vezettem a Szent Orbán fogadót a Börzsönyben 2000 és 2002 között. Amikor az első gyerekünkkel volt várandós a feleségem, váltani szerettem volna, ugyanis havonta húsz napot laktam a fogadóban, és azért ez nem volt ideális állapot a családi élethez. Egy régi barátom, akivel a '90-es évek közepén az Ogilvy reklámügynökségnél dolgoztunk gyakornokként, szólt, hogy pénzügyi szakembert keresnek a cégnél. Így kezdtem el kontrolling területen dolgozni a reklámiparban. Pár év után megkerestek az egyik médiaügynökségtől, pénzügyi vezetőnek.

Mit szeretsz ebben a szakmában?

Több mint 20 éve csinálom, és még mindig szívesen, motiváltan jövök be reggelenként, abszolút pozitív érzés van bennem. Lehet, hogy egyébként ez más munkahelyen is így lenne, mert az alapattitűdöm ilyen, ettől függetlenül nagyon változatos munkának tartom. Márpedig én imádom a folyamatos változást, semmilyen gondom sincs vele. Ha van előnyös tulajdonságom, az az extrém rugalmasság. Persze az is segített, hogy új pozíciókba is kerültem az évek során, szóval nagyon szerencsésnek érzem magam.

Ki vagy mi motivál a mindennapi munkádban?

A kollégák mindenképpen. Nagyon jó, hogy folyamatosan inspirálnak, mert a legtöbb területen sokkal okosabbak, mint én. Erről sokszor beszélgetünk ismerősökkel, hogy milyen jó érzés ennyi tehetséges emberrel együtt dolgozni, hiszen így folyamatosan új gondolatok hatják át az embert, nap, mint nap. Emellett nyilván a családom is inspirál, a szüleim, a gyerekeim, a feleségem, de még a volt feleségemtől is sokat tanultam. 

Hogyan látod az iparág jövőjét 20 év múlva?

Jobbágy Tamással, a Choreograph divíziónk vezetőjével régebben sokat beszélgettem arról, hogy ez az ügynökségi világ milyen lesz 10-20 év múlva, sőt arról is, hogy lesz-e egyáltalán vagy sem. Nekem mindig az volt az álláspontom, hogy a legnagyobb nehézség a munkaerő hiánya lesz, egyszerűen elfogyunk. Ha 15 éve feladtál egy hirdetést bármilyen munkakörre, 150-en jelentkeztek, ma jó, ha 10-en. Ez részben azért van, mert az utánunk következő generációk kevesebben vannak, részben pedig azért, mert sajnos ki kell mondani, ez az iparág nem olyan vonzó, mint régebben. Húsz éve mindenki a médiában akart elhelyezkedni, most már ez egyáltalán nem jellemző, az Z és az Alfa generációk szerint vannak sokkal érdekesebb területek. A mesterséges intelligenciával azonban ez a nehézség kicsit változott, hiszen az ügynökségek számos feladatot automatizáltak, különösen olyan területeken, ahol már tényleg nem találunk munkaerőt. A hitem egyébként az, hogy nem kevesebb kolléga kell majd, sokkal inkább az, hogy ezeknek a rendszereknek a segítségével jóval több feladatot lehet majd elvégezni egységnyi munkaidő alatt. 

Milyen tanácsot adnál annak, aki a szakmában szeretne elhelyezkedni?

A rugalmasság nagyon fontos. A tudásra való vágy szintén, de az minden iparágra igaz. Emellett azt gondolom, hogyha valaki itt szeretne dolgozni, meg kell találnia a saját útját az identitása szempontjából. A média még mindig egy véleményformáló eszköz, ha valakit ez érdekel, nagyon is érdemes ebbe az irányba menni.