Levente pályája szinte egybeforr a magyar televíziós piac modern történetével: a Magyar Televízió sportriporteri világából indulva már az HBO nemzetközi terjeszkedésének hajnalán ott volt a globális tartalomgyártás élvonalában, majd elsőként hozott létre magyar nyelvű saját gyártású műsort a csatorna számára. A Z+ elindításával és később az MTV, illetve a Comedy Central régiós bevezetésével generációk médiakultúráját formálta, miközben hidat épített a nyugati médiamodellek és a közép-európai piac között. Az iparág egészére gyakorolt hatását szakmai elismerések, érdekképviseleti szerepvállalás és nemzetközi vezetői pozíciók sora jelzi, az AMC Networks International egyik meghatározó regionális irányítójaként pedig ma is aktívan alakítja a tartalomfogyasztás jövőjét.
Gyerekként mi szerettél volna lenni, ha nagy leszel?
Kis gyerekkoromtól egészen húszéves koromig sportriporter szerettem volna lenni. 6 évesen gombfocival vagy matchboxokkal újrajátszottam a fontosabb válogatott vagy BEK-meccseket, illetve Forma-1-es futamokat, és újraközvetítettem azokat! 16 éves gimnazista voltam, amikor az első magyar F1 futamon dolgozhattam: én vittem az üdítőket a riporterállásba Gyulai Istvánnak és Dávid Sándornak, majd a következő évben már az úgynevezett Olivetti-toronyban segédkeztem: az olasz cég által üzemeltetett feliratozó és a Mahrer Emil főrendező által irányított közvetítőkocsi között próbáltam magam hasznossá tenni. Egyetemista koromban aztán a Magyar Televízió Telesport című műsorában dolgoztam külsősként, több tucat – elsősorban angol vagy német nyelvű – interjút készítettem idelátogató sportolókkal.
Miért ezt a szakmát választottad végül?
Először is a saját mércém szerint nem ütöttem meg azt a szintet, amit – Vitrayt és Gyulait látva és figyelve – a szakma csúcsa jelentett. Azt gondoltam, ha már nem vagyok zseni, a „korrekt mesterember” szintjével nem érem be. Mindeközben egy amerikai ösztöndíjat követően lehetőségem nyílt az HBO akkor induló csapatához csatlakozni, én voltam időrendben a harmadik nem-amerikai HBO munkatárs az egész világon. Nem sokan tudják, hogy az első nemzetközi HBO vállalkozás a magyarországi volt, hála az amerikai-magyar üzletembernek, Kovács Nimródnak. Ezt követte azután a dél-amerikai és az ázsiai… Itt megtanulhattam egy szakmát, a kábeltelevíziózást – ráadásul mindezt hihetetlenül támogató környezetben. A new yorki központban úgy vittek körbe, mint valami csodabogarat: rendkívül büszkék voltak arra, hogy az egykori vasfüggöny mögött elindult az HBO – 1991-et írtunk. Egészen magas szintű vezetők fogadtak és válaszoltak türelmesen a kérdéseimre, csiszolták a szakmai ismereteimet. Bármikor felhívtam őket később, segítettek, tanácsokat adtak és bemutatták, merre halad az iparág Amerikában. Mindeközben nappalin végeztem az egyetemet – nem volt túl sok szabadidőm akkoriban…
Ki vagy mi motivál a mindennapi életed során?
Példaképek és csodálatos kollégák. Előbbiek közül elsősorban az édesapámat, Málnay Levente filmrendezőt és első mentoromat, a fent említett Kovács Nimródot szeretném megemlíteni. Utóbbiak azok a világszintű szakemberek, akik ma a vezetői csapatomat alkotják az AMC regionális irodájában.
Hogyan látod az iparág jövőjét 15-20 év múlva?
A folyamatos, soktényezős változás az, ami leírja a következő évek iparági trendjeit. A technológiai fejlődés, a tartalomgyártás új útjai és a műsorok életciklusáról hozott döntések együtt alakítják majd a szereplők mozgásterét. A régió sajátosságai miatt a lineáris tévé még jó ideig stabil maradhat, miközben a nézői kapcsolat egyre inkább megoszlik a csatornák és az aggregátorok között. Olyan piacot látok, ahol a rugalmasság és a gyors alkalmazkodás lesz a valódi versenyelőny. Mindenképp előnyt jelent majd, ha egy piaci szereplő több lábon áll: akár földrajzilag, akár ha a termékportfoliót vagy az üzleti modelleket tekintjük.
Mit tanácsolnál azoknak, akik a szakmában szeretnének elhelyezkedni?
Alázat, szorgalom, megbízhatóság és türelem. Mindemellett nyitottság az iparágra jellemző állandó változásokra. Ha ezek megvannak, a többit hozza az élet…