Marosi Gergő kerülőúton jutott el a reklámszakmáig, de a hivatás iránti lelkesedése azóta is töretlen. A közgázra járt nemzetközi tanulmányok szakra, de mint mondja, a második év végére kiderült, hogy ez nem élete választása volt.
„De ettől függetlenül marha jó volt, hogy a közgázra kerültem, mert tagja voltam egy diákszervezetnek, amely a hallgatói életet szervezte: rendezvényeket, táborokat, fesztiválokat, gólyabálokat. Akkor jöttem rá, hogy a legjobban azt élvezem, ha kitalálhatom a rendezvények kommunikációját, és azt, hogy ezek az események hogy lehetnek jobbak.”
„Végül mondták, hogy jó, jöjjek gyakornoknak”
Akkor még nem tudta, hogy pontosan mit is takar a reklámszakma, és hogyan lehet bekerülni. Végül Jedlicska Márton Miami Advice blogjából kapott konkrét tippeket: az olvasmányok mellett például azt is, hogy hogyan építsen portfóliót. Ehhez a diákversenyeket ajánlotta a szakember, Gergőék pedig találtak egy ilyet, amin elindultak két barátjával. Meg is nyerték. A zsűri egyik tagja Pőcze Balázs, a Mito egyik alapítója volt, a többi pedig már történelem.
„Írtam neki, hogy jöhetnék-e a Mitóhoz gyakornoknak, azt válaszolta, hogy jöjjek be pénteken dumálni. Csütörtök este már tökre izgultam, alig tudtam aludni, másnap reggel viszont írt egy e-mailt, hogy közbejött neki valami, legyen egy héttel később. Az volt életem leghosszabb hete. Aztán bejöttem a régi Mitóba, ott volt Balázs, Kiskádár Tamás, akkori kreatívigazgató, meg Ferenczy Gábor, akkori head of copy. Ültek velem szemben a kanapén, gondoltam, biztos arról kérdeznek majd, hogy mi a kedvenc külföldi kampányom vagy hasonló szakmai kérdések lesznek. És akkor Kiskádárnak az volt az első szava, hogy hogy nézek ki, miért veszek fel Adidas felsőt Tisza cipővel. Aztán Ferenczy annyit kérdezett, hogy szeretem-e a focit. Aztán persze volt szakmai beszélgetés is, és végül mondták, hogy jó, jöjjek gyakornoknak.”
A reklámszakmát nem utolsó sorban azért is szereti, mert hatással tud lenni a társadalomra, az emberek életére.
„Olyan munkánk van, amivel hatással tudunk lenni. Persze ez a hatás nem mindig valamilyen magasztos dolog. Lehet, hogy csinálunk valamit, ami megnevettet több millió embert, aki azt mondja, végre egy vicces reklám. De a legtöbb esetben tényleg olyan dolgokat tudunk csinálni, amik javítanak azon, ahogy élünk. Létrehoznak egy olyan eszközt, ami hasznos százezreknek, megváltoztatva egy társadalom gondolkodását bizonyos témákban. Ilyen volt például A család az család kampány, ami arról szól, hogy meleg párok is fogadhassanak örökbe. Amikor elkezdtük ezt a kampányt, ennek a társadalmi elfogadottsága 20 százalék alatt volt. Most 60 százalék. Pár év alatt egy társadalom gondolkodását lehet átfordítani azáltal, hogy jó ügyeknek jó kommunikációt csinálunk. De nemcsak non-profit téren lehet ezt megtenni, hanem akár egy Telekommal vagy Borsodival is.”
Az egyik emlékezetes Borsodi-kampányt a foci-EB idejére időzítették, és elérték, hogy több száz cég hamarabb elengedje a dolgozóit, hogy megnézhessék a délután kezdődő Németország-Magyarország meccset. Gergő ráadásul a saját fülével is hallotta, ahogy mögötte két szurkoló arról beszélget, „hogy a haverjukat, a Ferit elengedték hamarabb a melóból, és így ő is tudja majd nézni a meccset. Ekkor érzed azt, hogy kitalálsz egy ötletet, és az lecsurog Kecskemétig.”
„Apám teljesen kivolt, hogy miért nem a törit tudom ennyire”
Gergőről egyébként köztudott, hogy nagy focirajongó, de az talán már kevésbé, hogy honnan ered ez a rajongás:
„Általános iskola alsóban, '95-'96-ban az Ajax volt Európában a legjobb csapat, az Ajax Amsterdam. Én másodikos, harmadikos lehettem, amikor ment a beszélgetés a csapatról az osztálytársaim között. Én akkor még nem tudtam, hogy mi az az Ajax, azt hittem, hogy a tisztítószer, és nem értettem, hogy miért van egy tisztítószernek csapata. És akkor kicsúfoltak. Ez nagyon mélyen megmaradt bennem, és elhatároztam, hogy ilyen soha többet nem lesz velem, hogy egy foci infó miatt kicsúfolnak.”
Attól kezdve nagyjából az összes zsebpénzét foci- és sportmagazinokra költötte, és minden meccset megnézett.
„9-10 éves koromtól kezdve minden nap megvettem a Nemzeti Sportot, minden második héten jelent meg a Focivilág, a Megasport havonta, ugyanúgy kéthetente a Bravo Sport, ami később Sztársport lett. Az este kezdődő BL-meccsek végéig nem maradhattam fenn, de felvetettem az összeset VHS-re, és másnap suli előtt felkeltem direkt reggel 6-kor, hogy 7.30-ig meg tudjam nézni. Apám teljesen kivolt, hogy miért nem a törit tudom ennyire, mint a focit.”
Azóta persze már nemcsak sportújságokat olvas, de a szépirodalom és a szakmai könyvek mellett továbbra is beleférnek a focis könyvek az életébe, különösen az életrajzok: például Fergusoné, Angelottié, Kloppé, Wengeré. Nemrég kezdte el olvasni egy spanyol szerző Puskásról írt könyvét, mint mondja, Puskás élete, bátorsága és segítőkészsége nagyon szimpatikus neki. A szakmai könyvek közül Hegarty reklámokról szóló könyvét kedveli, de a Hey Whipple, Squeeze This!-t, az Advertising Concept Bookot és John Steel könyveit is nagyon jónak tartja. Most épp Rory Sutherland, “az Ogilvy kirakatemberének” könyvét olvassa.
„Nagyon vicces sztorijai vannak és nagyon jó humora, jó mesélő, kicsit a viselkedésközgazdaságtan oldaláról fogja meg a kommunikációt.“
„A stand-up és a kreatív szerintem ugyanarról a tőről fakad“
Az olvasás hozzájárulhat ahhoz, hogy valaki jó kreatív szakemberré váljon, de Gergő szerint ez nem feltétel. Az ember ezen kívül is rengeteg inspirációforrást találhat.
„Nekem nincs azzal bajom, hogyha valaki nem olvas, mert ma már annyi minőségi sorozat van, hogy azt, amit a korábbi generációk olvasmányélményekből szereztek, mint dramaturgia, narratív dolgok, karakter, azt most egy csomóan minőségi sorozatokban találják meg.“
“A kreatív feladata, hogy szivacsként magába szívjon egy csomó információt, és azokat magába átfordítsa. Én is próbálok olyan lenni, akit sok minden érdekel. Nekem például tök jó inspirációforrás, hogy a gyerekkori barátaimmal a mai napig tök élő kapcsolatom van. Szerintem fontos, hogy az ember ne csak a buborékban éljen.“
Mint mondja, jó inspirációforrások lehetnek a stand-upok is.
„A stand-up és a kreatív szerintem ugyanarról a tőről fakad. Megfigyeléseket kell tennünk a világgal kapcsolatban, csak míg a stand-upos azt kiforgatja vagy poént farag belőle, addig a kreatív megpróbál rá megoldást találni, kampányt csinálni. De a megfigyelések, hogy mi, emberek hogyan viselkedünk, és mi az, amiben van valami feszültség vagy érdekesség, igazából ugyanaz.”
Pozitív és negatív trendek a reklámiparban
Szó esett a reklámipart jellemző trendekről is, amelyek között a szakember pozitív és negatív irányokat egyaránt említ. A jó irányok közül azt emeli ki, amikor egy márka nemcsak beszél, hanem tesz is valamit. Mint mondja, itthon is kezd ez egyre láthatóbb lenni, hogy a cégek nem csak hirdetéseket készítenek, hanem próbálnak adni valami többet.
„Nekem tökre tetszik, hogy egyre több márka akar csinálni valódi dolgokat. Ez lehet valamilyen társadalmi ügy, egy szórakoztató vagy bármilyen tartalom, egy hasznos eszköz, digitális innováció vagy akár rendezvény. Az is jó, hogyha világmegváltásban van egy márka, én ezt nem tartom képmutatónak. De azzal sincs bajom, ha nem akar több lenni, mint ami.“
Úgy véli, a mesterséges intelligenciáról szintén fontos beszélni, és lesznek, akiknek valóban elveszi a munkáját.
„Annak, aki egy dologhoz ért, és nem fejlődik. Ha valaki szövegíró és csak hírleveleket ír - persze el fogja venni a munkáját. Valaki csak storyboard-rajzoló - persze el fogja venni a munkáját. De akkor menj elébe és kezdd el megtanulni az AI-t, hogy azzal magasabb szintre emeld a munkád.“
Ugyanakkor megfigyelhetők negatív trendek is.
„Ami szintén trend és muszáj beszélni róla, az a politikai rendszer, ami befolyásolja azt, hogy miben élünk. Tehát egyrészt a tehetség kérdése: azoknak a fiataloknak, akikből mi merítenénk, a 60 százaléka külföldre akar menni. A legjobb, legképzettebb egyetemistáink, főiskolásaink. A meglévő embereink közül az elmúlt évben öt vagy hat ember ment el külföldre. A másik a piaci torzítás, hogy most már a piacnak nagyjából a fele nem versenypiaci alapon működik.“